Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1934. október 26

15 Ellenben megérkezett a miniszter válasza a leventeoktatásnak az istentiszteleti időről való 5. áthelyezése tárgyában az 1932. évi egyetemes közgyűlésből tett felterjesztésre. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 81.339/VII. a./1933. számú leiratában közölt nézete szerint ott van a baj, hogy az istentiszteletek nem egy időben tartatnak. A dolog szerinte úgy volna orvosolható, hogy a helyi testnevelési bizottságok az egyházak lelkészeinél az istentiszteletek egy időben való megtartását szorgalmazzák. Ha ez megtörténik, a levente-foglalkoztatás feltétlenül az istentiszteletek rendjéhez igazodik. A tanügyi életben az elmúlt év két nagyobb jelentőségű eseményt hozott. Az egyik a középiskolai reform, amelynek tervezetét a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 3949/1933. szám alatt kelt leiratában velünk is közölte. Az egyházkerületek püspökei véleményének meghallgatása után, a tanügyi bizottság elnöke javaslatának szellemében megadott véleményem egyes pontjait a miniszter honorálta. Ezenfelül az egyházkerületi elnökségek kialakult álláspontját Dr. Sztranyavszky Sándor egyházkerületi felügyelővel tudomására hoztuk az illetékes miniszternek. A javaslat tárgyalásánál a felsőház illetékes bizottságában én szólaltam fel, a felsőház ülésén pedig D. Kapi Béla, püspök. Sikerült olyan megoldást biztosítanunk, amely egyházunk érdekeivel összhangban áll. A másik fontos esemény a felekezeti tanítók helyi készpénzjavadalmának ügyében kiadott rendelet. Ennek tervezetét a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 71.707/VI. fő./1934. szám alatt egyházunknak véleményezés céljából szintén kiadta. A véleményezés ugyancsak az egyházkerületek püspökeinek meghallgatása után ebben a kérdésben is megtörtént. Ezzel a kérdéssel mai közgyűlésünk külön pontban foglalkozik. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter kérésére felkértem az egyházkerületek püspökeit, hogy a Tanítói Internátusi Alap javára szedett díjak pontos beszolgáltatása iránt intézkedjenek és hogy a folyó tanévet csak szeptember hó 10-e után nyissák meg. A m. kir. belügyminiszter kérésére az Országos Evangélikus Tanáregyesületnek jóváhagyás céljából hozzá felterjesztett alapszabályait véleményeztem. Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék közigazgatási bizottsága a tanítók javadalma ügyében megkeresést intézett hozzám, amelyre annak szellemében válaszoltam. Megemlítem végül, hogy az egyetemes egyháznak az Országos Evangélikus Tanáregyesület és az Országos Evangélikus Tanítóegyesület közgyűlésén, valamint a Magyar Szabványügyi Intézetnek az iskolai író- és tanszerek egységesítése tárgyában egybehívott értekezletén való képviseletére Dr. Mágocsy-Dietz Sándor egyetemes tanügyi bizottsági elnököt kértem fel. A missziói munka köréből először a rádiós istentiszteleteket tartom megemlítendőnek, nemcsak, mivel azok kérdése az egyetemes egyház kezébe van letéve, de azért is, mert a rádiós istentiszteletek hatása terjed ki a leginkább egyházunk híveinek összességére. Az elmúlt évben a Deák-téri templomban 14, a budai templomban pedig 13 rádiós istentisztelet volt. A szent szolgálatot a következők végezték : a Deáktéri templomban : D. D. Raffay Sándor püspök, Dr. Gaudy László, vallástanítási igazgató, Kemény Lajos, esperes és Magócs Károly, bányakerületi lelkész, a budai templomban : D. Kapi Béla, püspök, Dr. Dómján Elek, esperes, Duszik Lajos, esperes, Irányi Kamill, lelkész, Szabó József, püspöki másodlelkész, Szántó Róbert, lelkész, Túróczy Zoltán, lelkész és Dr. Varsányi Mátyás, lelkész. Az egyetemes egyház rendezte akadémiai istentiszteleteket a következők tartották : D. D. Raffay Sándor, püspök, Dr. Gaudy László, vallástanítási igazgató, Keken András, segédlelkész, Kuthy Dezső, egyetemes főtitkár, Pass László, lelkész, Schulek Tibor, honvéd lelkész, Szabó Gábor, honvéd főlelkész és Szántó Róbert, lelkész. A folyó tanév elején a Luther-Otthon bizottságának Sándy Gyula, elnök, javaslatán alapuló előterjesztésére megkerestem az összes budapesti egyetemek és főiskolák rektorait, illetve dékánjait oly irányban, hogy akadémiai istentiszteleteinket a tanévnyitásra szóló meghívókon, illetve hirdetőtábláikon közhírré tenni s az ifjúságot az azokon való részvételre buzdítani szíveskedjenek. Ez az akció, ha nem is járt teljes sikerrel, mégis bíztató eredményt hozott. A rektoroktól és dékánoktól engedélyt kaptam az összes evangélikus hallgatók cím- és lakásjegyzékének a kiíratására is, miáltal azoknak egyénenként való megközelítése lehetővé válik. Budapesten olyan nagy tömegben élnek egyetemi hallgatók, hogy lelki gondozásba vételükre külön lelkészi munkaerő beállítása mutatkoznék kívánatosnak. Ha meggondoljuk, hogy a már be nem iratkozottakat is beleszámítva, állítólag hozzávetőleg mintegy 700—900 egyetemi polgárról lehet szó, azonnal előttünk áll ennek a feladatnak a jelentősége egész nagyságában. Ebbe a gondolatkörbe tartozik az arról való megemlékezés, hogy a Luther-Otthon, egyházunk egyetemi és főiskolai internátusa, röviddel ezelőtt érte meg fennállásának 25. évfordulóját. A jubileumot a viszonyokhoz mért, szerény keretek között Isten iránti hálaadással ünnepelte. Adja Isten megsegítő áldását egyházunknak erre a fontos intézményére, hogy egyházunk szent ügyét nagy hit- és ügybuzgóságú elnökének, Sándy Gyula műegyetemi tanárnak bölcs irányítása mellett továbbra is az eddigi hűséggel és eredménnyel szolgálhassa.