Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1933. november 10
Il 94. (Sz.) Beterjesztetik a Luther-Otthon szemináriumi bizottság részéről a Luther-Otthon O-l. 1932/33. tanévi működéséről szóló jelentés. A Luther-Otthon 1932/33. tanévi életében két esemény dominált. Az egyik nagy csapást hozott az Otthonra : Vidovszky Kálmán, igazgató, 1932. évi július hó 8-án váratlanul bekövetkezett halála. Temetése július hó 10-én ment végbe. A székesfőváros a Kerepesi-temetőben nyugvóhelyéül díszsírhelyet adományozott. A temetésen Sándy Gyula, elnök, áldozott az Otthon nevében kegyeletes szavakkal emlékének. Az Otthon ifjúsága az évnyitó istentisztelet és ünnepély reggelén sírját megkoszorúzta, december 4-én pedig az Otthon számára megfestetett portraitjának leleplezésével kapcsolatban Vidovszky-emlékünnepélyt rendezett. Síremlékére is gyűjtés folyik. Ennek eddigi eredménye 582-40 pengő. Ez az Istentől különös karizmákkal megáldott férfiú az Otthont mindössze hatodfél éven át igazgatta. De ez az idő új korszakot jelent az Otthon életében. Nemcsak jelentett, de jelent is, mert ez az új korszak halálával nem záródott le. Ő új útat épített és azon új életet indított el. Nem élettelen papírosszabályzat korlátai közé ágyazta be ezt az új útat és nem előírások és tilalmak betűibe öntötte az új életet. Űj szabályzat az ő igazgatása alatt nem született, utasítások és tilalomfák nem terelgetik és nem korlátozzák az általa tört új úton az általa elindított új életet. Az ifjú lelkeknek evangéliumi szellemű fejlődési iránya az út, amelyet Vidovszky Kálmán lerakott, és azok erőkifejtése az élet, amelvet elindított. Ezért nem záródott le az ő új korszaka az Otthon életében és ezért nem is záródik le. Olyan egységes, egészséges közszellemet alakított ki a gondjaira bízott ifjúság körében, amelyet egyik évfolyam tovább ad a másiknak, a távozó generáció az utána következőnek. Ez a közszellem beolvasztja a rokonmentalitást, átnemesíti az alkalmasat, de kiveti magából az alkalmatlant. így élés hat tovább az Otthon életében most is és akkor is, amikor egyébként már majd csak az Otthon történetének sárgult lapjai beszélnek arról, hogy volt valamikor a Luther-Otthonnak egy Vidovszky Kálmán nevű igazgatója. A másik esemény Vidovszky Kálmán halálának folyománya : új munkás állt a kidőlt helyébe. Kuthy Dezső, az egyetemes egyház főtitkára és misszionáriusa, lett az Otthon új igazgatója. Előbb ideiglenesen bízatott meg az Otthon ügyvitelével, majd az 1932. évi egyetemes közgyűlés igazgatóvá választotta. Székfoglalása vacsorával egybekötött házi ünnepély keretében történt meg. Az-igazgatást ezzel a jelszóval vette át : »Vidovszky Kálmán szellemében«. Mint az elhunyt tanulótársának és legjobb barátjának, módjában állott megismernie ezt a szellemet. így tudja, mire kötelezte magát. Megválasztásának jelentősége főképp abban áll, hogy hivatali jellegénél fogva az ő személyén keresztül még inkább elmélyül a kapcsolat az egyetemes egyház és a Luther-Otthon között. Ennek jótékony hatása már is érezhető abban a fokozott mérvű érdeklődésben, amelyet az egyház egyetemes felügyelője, D. báró Radvánszky Albert, az Otthonnal szemben tanúsít, ami erkölcsiekben és anyagiakban egyaránt kifejezésre jut. Ezt az Otthon közvetlen felügyeletét és irányítását végző kisbizottság is hálásan állapította meg. A kisbizottság a változott helyzetre való tekintettel ez évben többször, öt alkalommal tartott ülést. Egyszer az általa delegált, a háztartás racionalizálását szolgáló takarékossági bizottság is ülésezett. A Luther-Otthon szemináriumi bizottság szintén csak egy ülésre gyűlt egybe. Az ügyek sima menetét a bizottságok gyakori egybehívásának mellőzésével az a körülmény teszi lehetővé, hogy Sándy Gyula, elnök, az Otthon ügyeinek megkülönböztetett figyelmet, megértést és jóindulatot szentel és mindég készséggel áldoz időt és fáradságot, ha az Otthonról van szó. Az ünnepélyes megnyitás október hó 9-én ment végbe, az azt megelőzött úrvacsoraosztással egybekötött, akadémiai évmegnyitó istentisztelet után, amelynek szolgálatát I). I). Raffay Sándor püspök, végezte. Az ünnepélyen D. báró Radvánszky Albert, egyetemes felügyelő, is szólott az ifjúsághoz. A megnyitás napját lezáró vacsorán való részvételével az Otthont több egyházi vezetőférfiú tisztelte meg. Az évzáró június hó 11-én folyt le. Az évzáró ünnepély az úrvacsorával egybekötött akadémiai istentiszteletet követte. Ennek fungense Kuthy Dezső, igazgató, volt. Az ünnepély jelentőségét Sándy Gyula, elnök, méltatta, aki a Ketter-vendéglőben lezajlott ünnepi vacsorán is résztvett. Az ifjúság vallásos gondozása szempontjából igen nagy a jelentősége a néhai Vidovszky Kálmán kezdeményezte akadémiai istentiszteleteknek. Ezeknek rendezését az egyetemes felügyelő vette kézbe. Rendszerint minden hónapban, még pedig annak első vasárnapján volt akadémiai istentisztelet. A már említett évnyitó és évzáró istentiszteleteken kívül hat akadémiai istentisztelet tartatott, amelyeken időrendben a következők szolgáltak : Kemény Lajos, esperes, D. Geduly Henrik, püspök, D. Kapi Béla, püspök, Rezessy Zoltán, hitoktató, szénior, dr. Gaudy László, vallástanítási igazgató és Szántó Róbert, lelkész. Ezeken az istentiszteleteken a Luther-Otthon vezetősége és ifjúsága testületileg vett részt. Amint egy Luther-Otthon nevet viselő intézetben természetes és külön említésre alig is szorul, minden napot közvetlenül a vacsorához kapcsolódó, rövid esti áhítat zárt be. Ezeknek vezetője az igazgató, itt-ott a szénior, aki felavatott lelkész, bölcsészettanhallgató. A lelkek vallásos, egyházias, de egyben hazafias szellemben való irányítását célozták a meghívott vendégek által tartott előadások is, amelyek egy-egy vacsorával kapcsolatban hangzottak el. Kósa Pál, segédlelkész, a német diákéletről, Papp János László, windsori lelkész, a kanadai, magyar, evangélikus misszió úttörője, Kanadáról és a kanadai magyarság, főkép magyar evangélikusság életéről, D. Fiillkrug Gerhard, berlini missziói igazgató, a hitlerizmusról, Dr. báró Kaas