Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1933. november 10
42 öl. Albeil, egyel, lanár, a magyar szent koronáról, l)r. Tomcsányi V. Pál, ny. igazságügyminiszter, a Protestáns Világszövetségről és Mikola Sándor, gimnáziumi igazgató, az Einstein-elméletről adott elő. A komoly munka mellett természetesen vígság is folyt a vén falak között. Anélkül az Otthon nem is volna diákotthon. A tréfás ismerkedő, a kedélyes mikulás-est, a színes farsangi mulatság minden résztvevője számára csakúgy felejthetetlen marad, mint a budai kerti est és a már említett búcsúösszejövetel, lett legyen az akár meghívott vendég : szülő, leány, vagy diák, akár az otthonvezetőség tagja, akár otthonlakó. A társalgó mókái és a zeneszoba nótái is szép emléke mindenkinek, akinek kedves perceket szereztek. A véndiákok találkozói ezen emlékek idézgetésének voltak meghitt, boldog alkalmai. Amiképen az Otthon igyekezett megtenni a magáét az ifjúság lelki gondozását, képzését és szórakoztatását illetőleg, az ifjúság túlnyomó része is, az Otthon nyújtotta ezirányú lehetőséget becsületesen kihasználva, végezte tanulmányait. A nagy létszám mellett természetesen egy-egy sikertelenség is elkerülhetetlen volt, ami azonban sokszor nem is az érdekelt hanyagságára, hanem körülményeinek kedvezőtlen voltára volt visszavezethető. Annál örvendetesebbek a jó vizsgaeredmények, amelyekről az éjt nappallá tévő munkától elcsigázott il jak nekilelkesülten, örömtől sugárzó arccal tettek jelentést. Az egészségi állapot kielégítő volt. Egy ifjú könnyebb műtétnek kényszerült ugyan magát alávetni, egy-két esetben ideges gyomorbaj is jelentkezett, és az influenza-járvány az Otthonon is végigvonult, de komolyabb baj nem történt. Az orvosi teendőket ezidén is Dr. Zsigmondy Zoltán, főorvos, látta el nagy önzetlenséggel, díjtalanul. A létszámról is szólnunk kell. Az Otthon 52 ifjú befogadására alkalmas. A lefolyt tanév második felében mégis 53 ifjú élt falai között. Ennek jelentősége akkor áll tisztán előttünk, ha meggondoljuk, hogy a gazdasági viszonyok súlyos volta miatt a legtöbb internátus befogadóképességéhez viszonyítottan kis taglétszámmal operál. Egyaránt bizonyság ez az Otthon árainak méltányos volta s az Otthon hírneve mellett. A Luther Otthon tagjai az általuk folytatott tanulmányok szempontjából az évvégi állapot szerint a következőképen oszlottak meg : joghallgató volt 12, bölcsész 12, orvostanhallgató 6, technikus 11, közgazdász 4, gyógyszerész 4, zeneművészeti főiskolai növendék 2, kereskedelmi és gazdasági tanfolyam hallgató 1, egyéves kereskedelmi szaktanfolyam hallgató 1. Bányai egyházkerületbeli, ugyancsak az évvégi állapot szerint, volt 20, dunáninneni 7, dunántúli 15, tiszai 4, erdélyi 5, csehszlovákiai (felsőmagyarországi) 1, jugoszláviai (délmagyarországi) 1. Hat reformátust leszámítva, valamennyi evangélikus. Fájdalom, az Otthon derék, volt tagjai közül előreláthatólag többen nem tudnak visszajönni, mert szüleik még azokat a többi internátusokéhoz és a gazdasági helyzethez viszonyítva felette méltányos díjakat sem tudják előteremteni, amelyeket az Otthon felszámít. A kisbizottság, méltányolva a szülők súlyos gondjait, az év befejeztekor, annak gazdasági eredményét figyelembe véve, az egész esztendőt az Otthonban eltöltött ifjak díjaiból személyenként 50 pengő díjvisszatérítést engedélyezett. Sőt egyes, nem az egész évet itt töltött ifjak szüleinek is igyekezett megfelelő könnyítést nyújtani. Az egyetemes közalapból juttatott 400 pengőt és a bányai egyházkerület részéről vett 100 pengőt 50—50 pengős tételekben adta ki, mint ösztöndíjat, arra különöskép érdemesnek bizonyult és leginkább rászorult ifjaknak. Az érdemesség elbírálásánál a vallásos élet, a tanulmányokban kifejtett szorgalom, az Otthon rendjéhez való alkalmazkodás és az Otthon életében való aktív részvétel volt mérvadó. Különös figyelemben részesült a szülők vagyoni helyzete. Ösztöndíjat kaptak: Bruchács Ferenc, Frank Kálmán, Graf László, Kiss István, Lipták Pál, Lukáts Rezső, Németh László, Podhradszky János, Rezessy Zoltán és Szelényi Tibor. F'elette nagy segítséget jelentett az Otthon négy tagja, illetve azoknak szülői számára az Országos Evangélikus Tanáregyesület segélye. Arató István, Hamrák Béla, Roth János és Zvarinyi Endre egyenként 450 pengőt kapott. A Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete 300 pengő segélyt juttatott az Otthonnak, a m. kir. belügyminiszter pedig a jótékonycélú állami sorsjáték és a totalizatőr adó jövedelméből 1.000 pengőt. Tekintélyes összegű segélyek ezek, amelyek az Otthon idők folyamán rendkívül hiányossá vált felszerelésének kiegészítésére használtatnak fel. A diákjóléti alapra a következő, hálával vett adományok folytak be : az aszódi reálgimnázium ifjúsági gyámintézetétől 20"— pengő, a veszprémi egyházmegyei gyámintézettől 10'— pengő, a vadosfai egyházközségtől 15"— pengő, a szentgotthárdi nő- és leányegylettől 20'— pengő, Fenyves Ede esperestől 2-— pengő, összesen 67 — pengő, mely összegeknek a tőkéhez való csatolásával a diákjóléti alap 3.62440 pengőre növekedett. Ide iktatandó, hogy a zongora-alap 493 P 20 fillért, a billiárd-alap pedig 127 P 75 fillért Lesz ki. Különös hálával kell megemlékezni az egyetemes egyházról, amely a szokásos évi karbantartási segélyt ez évben több számla átvállalásával megváltotta, egyes alkalmi segélyeket juttatott és az egyetemes felügyelői irodának az Otthon igazgatói irodájával helyiség szempontjából való egyesítésével kapcsolatban az egyetemes felügyelői iroda által azelőtt elfoglalva tartott, Szentkirályi-utca 51., I. 5. szám alatti négyszobás lakást a vendégszobák céljaira rendelkezésre bocsátotta
