Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1932. november 18

tó 4. A theol. fakultás tanári karának megfogyatkozott létszámában örvendetes előléptetés tör­tént. Lie. Dr. Karner F. Károly, rendkívüli tanár, nyilvános rendes tanárrá neveztetett ki. Bizto­sítottam az egyetemes egyház áldásáról. Ez évben töltötte be a theol. fakultás fennállásának 10. esztendejét. Ez az idő valóra vál­totta azokat a várakozásokat, amelyeket az egyetemes egyház a fakultás felállításához fűzött. A fakultás és a Theol. Otthon együttes fáradozása pótolja azokat a hiányokat, amelyeket a lelkész­képzés territoriális tekintetben is egyetembe való bekapcsolásának a hiánya jelent. D. Kapi Béla. püspök, aki az 1931/32. tanévben egyes fakultási vizsgálatokon felkérésem alapján az egyetemes egyház képviseletében, mint a soros D. D. Raffay Sándor, püspök, helyettese, résztvett, jelentésé­ben a következőket írja : »A theol. vizsgák szintje állandóan emelkedik és a vizsgázókkal szemben felállított, magas mérték alkalmazása a jövő lelkészi kar tudományos érdekéből is kedvező ered­ménnyel biztat.« Ha így van, ez a tény, valamint a soproni evangélikus miliő nézetem szerint fe­leslegessé teszi az azon tervvel való foglalkozást, amelyet bizonnyal szintén a lelkészképzés ügye iránt való szeretet sugallt, hogy a fakultás egyetemi városba helyeztessék át. Egyébként is az áthe­lyezést a jelen körülmények között már csak az épületkérdés miatt is keresztülvihetetlennek látom. A theológusok létszáma az 1931/32. tanév II. felében iot volt, az 1932/33.-i tanév I. felé­ben pedig 108. A magas létszám teljesen indokolja az egyetemes közgyűlésnek múlt évi határo­zatát, amely a túltermelés és a munkanélküliség a lelkészi pályán való beköszöntésének megaka­dályozását célozza. Ezzel a sokat vitatott kérdéssel az egyházi sajtó is foglalkozott és szóvá tette azt a ma általánosságban elterjedt terminológiát is, amelyet a theológusok létszámának jelenlegi, lelkészszükségletünkhöz viszonyítva, aránytalan megnövekedésére alkalmazunk. Ugy vélem, telje­sen felesleges fejtegetnem, hogy a theológusok létszámának megszorításával senki sem akarja a Szent Lélek munkáját megakasztani, hanem olyanokat kíván elterelni a lelkészi pályáról, akiket csak a könnyebb kitanulás és elhelyezkedés vonz a theológiai pályára. Az sem igényel bővebb ki­fejtést, hogy szerintem is a legideálisabb állapot az volna, ha minél több munkaalkalmat tudnánk teremteni, s egy-egy lelkészre legfeljebb csak néhány száz hívő lelki gondozásának kötelezett­sége hárulna. Sajnos azonban, a jelenlegi, súlyos viszonyok között, amikor többezer lelkes gyü­lekezeteink közül is nem egy a legnagyobb pénzügyi nehézségekkel küzd, kevés reményünk lehet újabb állások kreálására s általánosságban inkább arra kell törekednünk, hogy a meglévő erők tel­jes latbavetésével tudjuk a lelkigondozás szolgálatát minél intenzívebben és nagyobb áldással ellátni. Theológusaink közül többen jártak az elmúlt évben is külföldön. Ki kell emelnem Blat­niczky Jenőt, aki az amerikai, hartfordi egyetemen baccalaureatust szerzett és munkaerejét készsé­gesen bocsátotta az amerikai, magyar evangélikusság lelkigondozásának szolgálatába, továbbá Kiss Györgyöt, aki, mint az uppsalai egyetem hallgatója, értékes szolgálatokat tett a magyar'—syéd egyházi kapcsolatok elmélyítésének. Kezdemény ezésére a folyó tanévre egy svéd theológus hallga­tója is van a fakultásnak. A theológusok külföldi tanulmányainak lehetővétételére az egyetemes költségvetésben biztosított összegen felül az Evangélikus Egyházi Segélyakciók Európai Központja útján juttatott ösztöndíjakat használtam fel s a Gusztáv Adolf Egylet ezidén is tekintélyes ösz­szegü stipendiumokkal támogatta hallgatóinkat. : Tanügyünk három jelesét, Bereczky Sándort a budapesti gimnázium ny. vallástanárát, továbbá Babich Pál és Balázs Ádám ny. békéscsabai reálgimnáziumi tanárokat az illetékes püspök előterjesztése alapján igazgatói címmel ruháztam fel. A tanügyi filmbizottságba, mint egyházunk képviselőjét, Dr. Böhm Dezső egyetemes tan­ügyi bizottsági előadót jelentettem be. A Tanáregyesület 25 éves fennállásának ünnepi közgyűlésén, valamint a Tanítóegyesület közgyűlésén, amelyeken való megjelenésben az egyetemes közgyűlés előkészületei megakadályoztak, Dr. Mágócsy-Dietz Sándor, egyetemes tanügyi bizottsági elnök, volt szíves képviselni. Középiskoláink és elemi iskoláink szempontjából nevezetesebb események nélkül telt el az év. Általában középpontban állott a súlyos, gazdasági helyzet következtében az anyagi kérdés. A terményfizetéses tanítók javadalmának rendezésére több tárgyalás volt az állammal, amelyek során az egyház és az evangélikus tanítóság érdekeit igyekeztem munkatársaimmal együtt érvé­nyesíteni. Remélem, hogy a miniszter megnyilvánult jóindulata és főleg legutóbb kiadott rendelete enyhülést hoz. Igen súlyosan sújtotta középiskoláinkat és tanítóképzőintézeteinket a tanári fizetéskiegészítő államsegélynek újabb, ioo/o-os csökkentése. Ezzel szemben alaposan megindokolt felterjesztéssel éltem, de — sajnos — vele eredményt elérni nem tudtam. Örömmel kell azonban megállapítanom, hogy felterjesztésemre, melyet a tanítói, fizetéskiegé­szítő államsegélyek megvonása ügyében múlt évi közgyűlési határozat alapján tettem s melynek célja az volt, hogy az életbevágó fontosságú ügyekben a miniszter csak egyházi főhatóságaink megkérdezésével döntsön, igen megértő válaszban adta a miniszter ennek biztosítékát. így jóindulatot a kormányhatóság részéről e téren sem lehet kétségbevonnunk, s remélhető­leg a súlyos gazdasági helyzet javulásával az állami ellátás ügye fs javulni fog.

Next

/
Oldalképek
Tartalom