Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1932. november 18

J2 7ß vedelemmeí tehá{ néni felelnek az örökhagyó tartozásaiért. Nem felelnek tehát azzal a nyugdíjjáruléktartozásért sem. t i Ez következik a 75. §. rendelkezéséből is, amely — a 74. §-ban felsorolt hozzátartozók nemléte esetében — negyedévi lelkészi jövedelmet a lelkészi nyugdíjintézetnek juttat. Már pedig kétségtelen, hogy ezzel a negyedévi jövedelemmel a lelkészi nyugdíjintézet nem felelős az elhalt lelkész nek semmiféle tartozásáért, mert a 75. §. ezt a negyedévi jövedelmet az egyházzal szemben közvet len követelésévé teszi a nyugdíjintézetnek. Vagyis ezt a negyedévi jövedelmet a nyugdíjintézet szintén nem az örökhagyó jogán, hanem az E. A. 75. §-ában részére biztosított jogon igényelheti az egyháztól. Mivel pedig a 74. §. párhuzamos a 75. §-al, azért a 7 5. §. utóbb kifejtett s kétségtelenül egyedül helytálló értelmezése is megerősíti azt, hogy a 74. §. szerinti hozzátartozók is saját jogukon léphetnek fel a félévre vonatkozó igényükkel az egyházzal szemben. A hátrálékos nyugdíjjárulék tehát terheli a lelkész után hátramaradt egész hagyatéki vagyont, kö«te a lelkész lejárt, de haláláig fel nem vett illetményeit is, de nem terheli az E. A. 74. §. értelmében az e §-ban megjelölt hozzátartozókat megillető, a lelkész halála után esedékes félévi jövedelmet. 111. Ezekből következik ,hogy, ha az elhunyt lelkésznek van hátralékos nyugdíjjárulék tartozása, a nyugdíjintézetnek érdekében állana mindenkor tudakozódni aziránt, hogy maradt-e a lel kész után hagyaté|k s lia igen, a hagyatékba követelésként be kell jelenteni a hátralékos nyugdíjjárulékot. Ez mellőzhető esetleg akkor, ha a hagyaték csekély értékű és ha az elhalt lelkésznek marad hátra ellátási díjra jogosult özvegye, mert akkor a hátralékos nyugdíjjárulék az özvegyi ellátási díjból vonható le. Ilyenkor legfeljebb figyelmeztethető az özvegy arra, hogy, ha maradt az elhunyt lelkész után más hagyaték, melyet mások (pl. leszártnazók, vagy oldalágiak) örökölnek, akkor közölje ezt a nyugdíj intézettel, mely törekedni fog a hátralékos nyugdíjjárulékot lehetőleg ebből a hagyatékból behajtani. A bizottság egyéb ténykedéséről az alábbiak számolnak be. ürömmel vette tudomásul, hogy néhai Meskó Pál, a Hangya elhunyt vezérigazgatója, vé,grendeletileg egy 3000 pengős nyugdijintézeti alapítványt létesített. Az alapítvány neve: »Néhai Meskó Pál alapítványa a magyarországi ág. hitv. evang. keresztyén egyetemes egyház 1927. évi közgyűlésének határozatával szervezett nyugdíjintézet [alapszabályszerű céljaira.« A bizottság az alapítványt hálával és köszönettel elfogadta, az alapítványt tevő néha Meskó Pál emlékét jegyzőikönyvben hálás kegyelettel megörökítette, egyben köszönetet mondott dr. Konkoly Elemér ügyvéd nek, aki az alapítvány ügyében önzetlenül fáradozott. A nyugdíjintézet II. Margit- körút 62. sz. alatti bérházat terhelő törlesztéses kölcsönnek úgynevezett árfolyamfeljavítás címén folyósított lésze, 18,322.61 P, az év folyamán visszafizettetett a Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztárnak. Ezen összegből az egyetemes felügyelő közbenjárására a nevezett takarékpénztár bonifikáció címén 2,617.52 P-t megtérített. A törlesztéses kölcsön fenti részének visszafizetése folytán az annuitás 9.7 százalékról 8.84 százalékra csökkent, úgy hogy a félévenként esedékes annuitás a korábbi, mintegy 292 a^igol font összeg helyett most csak mintegy 265 angol fontot tesz ki. 1 1 Abból a célból, hogy a mintegy 6000 angol font összegben fennálló törlesztéses kölcsön záloglevélben bármikor visszafizethető legyen, a nyugdíjintézet ia kölcsönt nyújtó intézetnek a kölcsönnek .megfelelő kibocsátmányú fontra szóló zálogleveleiből fenti összegnek megfelelő összegű záloglevelet szerzett be. Mindaddig, mig a visszafizetés eszközölhető lesz, ezen záloglevelek szelvényhozadéka megközelítőleg fedezi az annuitás kamat részét. Attól a szemponttól vezéreltetve, hogy a nyugdíjintézet vagyona lehetőleg úgynevezett ér tékálló vagyontárgyba legyen fektetve, a bizottság megvette a VIII. József-u. 4. számú bérházat. A vételár .költségekkel együtt 413.450 pengőt tesz ki. A házat terhelt két törlesztéses kölcsön közül a nyugdíjintézet csak a 9000 dolláros kölcsönt vállalta át, a másik törlesztéses kölcsön átvállalása helyett inkább az eladónak marad a vételárból 120.000 aranypengővel adósa és pedig a törlesztéses kölcsön kamataihoz viszonyított kedvezőbb kamatfeltételek mellett. Ezen vételár hátralék 2 éven belül való törlesztése van tervbe véve. . » Ezenkívül p. nyugdíjintézet tulajdonát képező Pesti Hazai Első Takarékpénztár és Magyar Általános Hitelbank záloglevelekből sikerült, számba sem vehető, nagyon kis áldozattal 9000 dollár értéket képviselő záloglevélmennyiséget átcserélni Leszámítoló és Pénzváltó Bank által kibocsátott ,oly dpllárzáloglevelekre, mint amilyenekben a házat terhelő, törlesztéses kölcsön folyósíttatott, úgy hogy, ha a kölcsönnek záloglevelekben való ^visszafizetésére a lehetőség megadatik, ezek a záloglevelek e célból bármikor rendelkezésre állanak, ^ddig pedig a záloglevelek szelvényhozadéka a törlesztéses kölcsön kamatszolgáltatásának legalább nagy részben való fedezésére szolgál. x . A bizottság sajnálattal, de a kényszerhelyzet előtt meghajolva, vette tudomásul, hogy a nyugdíjintézet (államsegélye az 1932/33. állami költségvetési évre további 70/0-os csökkentést szenved és havi részletekben kerül kifizetésre. Ezzel kapcsolatban felkérte a nyugdíjintézeti mathematikust annak megállapítására, hogy ezen újabb államsegély csökkenésből folyóan milyen intéz-