Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1932. november 18

31 A nyugdíjintézet lezáródó esztendejének jelenségei a súlyos gazdasági válsággal kap- 76. csolatosak. A nyugdíjintézettel szemben elsősorban a. mezőgazdasági válság okozta nagyfokú pénztelenség érezteti káros hatását. Ennek következménye a tagoknak és fenntartóknak csaknem 200.000 pengőt kitevő hátraléka. Megdöbbentő összeg ez, amely a pénztelenségen kívül részben közömbösségben is leli magyarázatát, arheliy sokaik részéről a nyugdíjintézettel szemben megnyilvánul. Ennek igazolására felhozhatom, hogy a mult évi egyetemes közgyűlés által engedélyezett moratoriumot mindössze 35 tag és 28 fenntartó vette igénybe, már pedig sokkal nagyobb azoknak a száma, akik nemcsak alapítási járulékot, de még fenntartói és tagsági járulékot sem fizettek. A legnagyobb sajnálattal kell ezt jelentenem, mert ez a közömbösség alkalmas arra, hogy megingassa a nyugdíjintézettel szemben a bizalmat azok részéről, akik fizetési kötelezettségeiknek eddig pontosan megfeleltek. A gazdasági válsággal kapcsolatos másik jelenség a tőke biztosítására irányuló törekvés. A nyugdíjintézeti bizottság is igyekezett a meglévő tőkét minél jövedelmezőbben és biztsabban elhelyezni. Megvette a VIII. József-u. 4. sz. alatti bérházat. Erről a házvételről kötelességemhez híven alább bővebben beszámolok. A nyugdíjintézeti bizottság négy ízben tartott ülést: 1932. február 9.-én, március 18.-án, július 5.-én és november 17.-én. A bizottság javaslatai külön pontokba foglalva terjesztetnek az egyetemes közgyűlés elé. Elvi jelentőségű határozatai a következők: | ; | ' 1 Kimondotta, hogy az egyes illetékes pénztárakba befolyó összegeknél a késedelmes szolgáltatást illetőleg a szabályrendelet 38. §-ában határidőül megállapított 15 nap nem a nyugdíjintézet számlájára való beérkezés, hanem az arra való feladás határnapja. Megállapította, hogy a szabályrendeletben lerögzített, minimális igénynél kisebb nyugdíjigény nem igényelhető. Miután a segédlelkész a szabályrendelet 7. §-a szerint nem kötelezett tagja a nyugdíjintézetnek és a segédlelkészi szolgálati évek beszámítása kérelmezésének jogát a szabályrendelet csak a kötelező nyugclíjintézeti tagsággal egybekötött állásban való elhelyezkedés idejére biztosítja, miután továbbá a szerzett tapasztalat szerint a nyugdíjintézet kötelékébe felvett segédlelkészek, akikre a fenntartói teher következtében súlyosabb kötelezettségek esnek, mint a többi tagokra, ezen kötelezettségeiknek rendszerint nem tudnak megfelelni, annak megállapításával, hogy ez a határozat szerzett jogokat nem érint, kimondotta, hogy segédlelkészt nem vesz fel a nyugdíjintézet tagjai közé. Ugyanezt az eljárást alkalmazza a helyetteslelkészekkel szemben is, akikről egyébként a szabályrendelet egyáltalán nem tesz említést. Ha a nyugdíjintézeti tag az E. A. 74. §-ában jogosított hátrahagyása nélkül halálozott él, állásának negyedévi javadalma az E. A. 75. §.a alapján a nyugdíjintézetet illeti. A bizottság megállapította, hogy, miután a nyugdíjintézetet ez a negyed év a saját jogán illeti meg, a fenntartó kötelezettségét nem érinti az a körülmény;- ha az elhunyt javadalmára esetleg előleget vett Volna fel. Abban az esetben, ha özvegyi félévre jogositott hátrahagyása nélkül megüresedett lelkészi állásoknak az E. A. 75. §-a alapján a nyugdíjintézetet megillető negyedévi javadalmát illetőleg annak a szabályrendelet 34. §-ában elrendelt, pontos kiszámításánál nehézségek merülnének fel, a bizottság határozata szerint az E. A. 75. §-a alapján a nyugdíjintézetet megillető javadalomrész az illető lelkészi állás lakbérigény nélküli nyugdíjigényének negyed része, úgy azonban, hogy az összegből, ha az állás kongruás, levonandó előbb a kongnia és az igényminimumnak e nyugdíjintézet megalapításakor 2.400 pengőről 3.000 pengőre való emelésénél beszámított 600 pengő korpótlék. „..„•< •'--•• Az E. A. 73., 74. és 75-§§-t az elhalt lelkész hátralékos nyugdíjintézeti járuléka és esetleges egyéb tartozása szempontjából a bizottság a következőképen értelmezte. - . . ' A 73. §. afelől rendelkezik, hogy a lelkésznek az elhalálozás napjáig esedékessé vált öszszes lelkészi jövedelme az elhunyt lelkész örököseit illeti meg. Ez a magánjog általános szabályaiból is következik, mert az elhalálozásig járó jövedelem a lelkésznek még megszolgált követelése' s épen ezért ez, mint követelés, az öröklés tekintetében a magánjog általános szabályai szerint bírálandó el. Mivel pedig a maganjog szabályai szerint az örökös a hagyaték értéke erejéig felelős a ha-: gyatéki tartozásokért, ennélfogva az esedékessé vált lelkészi jövedelmet öröklő örökös ezen örökség, mint hagyaték, erejéig felel az elhalt lelkész hagyatékát terhelő minden -tartozásért, tehát a hátralékos nyugdíjjáruléktartozásért is. Természetesen, ha a lelkész után egyéb hagyaték is marad, ezen hagyaték erejéig-isd'elelősek az örökösök a hátralékos nyugdíjjárulékért, mint hagyatéki tartozásért, de szintén csák az örökség erejéig. • 1 II. Az elhalálozás napjától számított félévi lelkészi jövedelem az E. A. 74. §-a szerint'az özvegynek, illetve leszármazóknak és a munkaképtelen szülőknek jár. Ezeknek tehát ez az igénye már nem öröklési jogcímen járó-igény, hanem az E. A. idézett szakaszában részükre biztosított személyes igény. Az igény ennélfogva saját jogukon illeti meg őket. Az így nekik jutó félévi jö-