Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1930. november 21

24 6. A lelkészvizsgálatok ügye. Az egyetemes lelkész vizsgáló bizottság 1929. évi november hó 13-iki ülésében Lágler Béla és Topscher Zoltán, 1930. évi február hó 28-iki ülésében dr. Holló Árpád és Kalavszky Kálmán tett vizsgálatot, november hó 19-iki ülésében pedig: Bauer Béla, Fülöp Dezső, Friedrich Lajos, Gáspár László, Rettmann Farkas, Matuz Pál, Kósa Pál, Gubcsó András, Schrauf Endre, Lukácsy Dezső, Szalay Sándor, Rezessy Zoltán. Pröhle Irén ugyanebben az ülésben vallástanárrá képesíttetett. Elkészíttettem a lelkészvizsgálatot tett lelkészjelöltek anyakönyvét és a lelkészi oklevél űrlapját. Az anyakönyvet az egyetemes felügyelői irodában őriztetem. A lelkészképző szeminárium felállítására vonatkozó egyetemes közgyűlési határozat, sajnos, ezidén sem volt végrehajtható. Amint ugyanis jelentésem más helyén megemlítettem, államsegélyeink redukciója abba a helyzetbe kényszerítette a pénzügyi bizottságot, hogy a hiány pótlására a szeminárium céljaira utalványozott 16.000 pengő államsegélyt vegye igénybe a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter hozzájárulásával. A miniszter a segélyt már nem is a szeminárium nevére utalványozza. A szeminárium felállításának ez okból való, kényszerű elhalasztásáról D. D. Raffay Sándor püspököt, mint aki a szeminárium felállítása nak előkészítését és annak igazgatását szíves volt vállalni, valamint a theológiai fakultást is még az év elején értesítettem. Arra való tekintettel, hogy az állam jelenlegi pénzügyi helyzetében államsegélyünk redukciójának a megszüntetésére és így a szeminárium fenntartására szóló államsegély felszabadulására nézetem szerint egyelőre nincs kilátásunk, számolnunk kell az adott helyzettel és az egyetemes közgyűlés szeminárium felállítására vonatkozó határozatának végrehajtását alkalmasabb időre kell halasztanunk. A mai viszonyok között, amikor költségvetésünk egyensúlyát csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudjuk fenntartani, bármilyen égető szükségletet is képezzen a szeminárium, annak létesítésére nézetem szerint képtelenek vagyunk. Azt hiszem, az ügynek a legjobb szolgálatot akkor teszem, ha szembenézve a rideg valósággal, leplezetlenül odatárom azt a főtisztelendő egyetemes közgyűlés elé, nehogy hiú reménységekkel áltassuk magunkat és nehogy egy olyan intézményt létesítsünk ma, amelynek nincs anyagi megalapozottsága, amelyet tehát holnap meg kell szüntetnünk, aminek következtében egy jobb sorsra érdemes ügy fiaskóval végződik. Ha a főtisztelendő egyetemes közgyűlés a szeminárium ügyének tárgyalása során netalán mégis megtalálná a kedvező megoldás módozatait, természetesen magam lennék az, aki azt a legnagyobb örömmel üdvözölném, hiszen meggyőződésem, hogy a szeminárium lelkészképzésünk ügyének és vele egyházunk jövőjének nagy és értékes szolgálatokat tenne. A szemináriumi alap ezévi kamatait a tanulmányaikat külföldön folytató theológusok tanulmányi segélyének részbeni fedezésére óhajtom felhasználni, mely intézkedéshez annál is inkább remélem az egyetemes közgyűlés jóváhagyását, mivel a jövő évi költségvetésnek ma tárgyalandó tervezetében a jövő esztendőt, illetőleg a szóbanforgó kamatokkal kapcsolatban ugyanilyen rendelkezés foganatosítására irányuló javaslat foglaltatik. Ez a felhasználás egyébként a dolog természetéből is adódik, miután a külföldi tanulmányi esztendő a szemináriumi évet pótolja. A miskolci jogakadémia tanárainak nagyarányú tudományos irodalmi munkásságát ebben a jelentésemben sem hagyhatom említetlenül. Az ágostai hitvallás négyszázados jubileuma alkalmából szerkesztésükben megjelent értékes emlékkönyvről már jelentésem más részében szóltam. De ezen az emlékkönyvön kívül is több olyan művet termelt jogakadémiai tanáraink jeles felkészültsége és kiváló buzgósága, amelyek az evangélikus tudományosság súlyát növelik és egyházunk kultúrmunkájának a nemzeti köz részéről való megbecsülését fokozzák. A jogakadémia tanári kara, amely if j. dr. Haendel Vilmos és dr. Zelenka István személyében két taggal bővült, méltán rászolgált az elismerésre. A diák-ügy. Egyetemi ifjúságunk szövetségi mozgalma szépen fejlődik, még pedig nemcsak a fővárosban, ahol a munka sikere különösen Vidovszky Kálmán buzgóságát dicséri, de a vidéki egyetemi városokban is. A Pécsett és a Szegeden végzett ezirányú munka eredményei különösen figyelemre méltóak. Budapesten a Luther-Otthonnak irányító szerep jut ezen a téren, ami méltán el is várható egy olyan intézménytől, amelynek kebelében