Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1930. november 21

25 félszáznál több evangélikus diák él együtt. Megjegyzem, bogy a Luther-Otthont bútor- és 6. pénzadománnyal támogattam. Nem tudom eléggé fájlalni, hogy dr. Mágócsy-Dietz Sándor Luther-Otthon ügyvezető alelnöki tisztségétől, nagy elfoglaltságára, már fokozottabb kíméletet igénylő korára és egészségi állapotára való tekintettel megválik. Azoknak az esztendőknek a munkája, amelyeket az Otthon élén töltött, rányomta egyéniségének bélyegét az otthon életére. Őszinte elismerés kifejezésével hajlunk meg elhatározása előtt és kérjük, hogy ne vonja meg a jövőben se szeretetét és támogatását a Luther-Otthon ifjúságától és általában az evangélikus diákügytől. Aggodalommal látom az ínséges helyzetet, amelyben egyetemi hallgatóink jó része sínylődik. A diáknyomor komoly veszedelmet jelent egyházunkra nézve, mert könnyen megtizedeli az evangélikus intelligenciát és olyan irányzatok felé tereli ifjúságunkat, amelyeknek szelleme egyházunk szellemével ellentétben áll. Dr. Pesthy Pál, egyházkerületi felügyelő, kezdeményezésére tandíjsegély-akciót indítottunk, amelynek adakozásra szóló felhívását az egyházkerületi elnökségekkel én is aláírtam. Köszönet azoknak, akik a felhívás alapján adományaikkal nyomorgó ifjaink mégsegítésére siettek. Tudom, hogy azok közül, akik a felhívásra nem feleltek adakozással, sokak kezét nem a közöny, hanem az anyagiak hiánya akadályozta meg a segélynyújtásban. A begyült összeg kevés arra, hogy azzal minden bajon segíthessünk, de elég ahhoz, hogy kezdete legyen egy olyan segítési folyamatnak, amely a bajok gyökeréig hatol és megakadályozza fenyegető veszedelmek bekövetkezését. A közép és elemi iskolai tanügyre térve, bejelentem, hogy a multévi egyetemes közgyűlési felterjesztések beadattak. A törpe iskolák ügyében tett felterjesztésemre nélkülözöm a vallás- és közoktatásügyi miniszter válaszát. A tanító-javadalmi búza értékelése tárgyában a miniszter 865-1/204—1929. számú válaszleiratában elismeri, hogy: ,,a búzaárak újabb alakulása a magas értékelésnek a fenntartását tényleg nem indokolja, azonban mintegy 160.000 értékegységről van szó, s az egységenkénti 10 P leszállítás kerek 1,600.000 P költségtöbbletet jelentene, amit az államháztartás mai súlyos helyzetében el nem bír. így, — mond tovább a leirat — sajnálatomra, nem áll módomban az ezirányú javaslatokat, illetőleg kérelmeket teljesíteni, annál kevésbbé, mert a törvényhozás által a nem állami tanítóság illetménykiegészítésére rendelkezésemre bocsátott hitel még a rendes szükségletek kielégítésére sem elegendő." A lelkésztanítóság ügyében tett felterjesztésre szintén nem érkezett mindeddig válasz. A miniszter 542/64—1930. számú válasza az önálló hitoktatók javadalmi sérelmeinek orvoslására vonatkozólag, sajnos, nem tartalmaz semmiféle biztatást a helyzet javítása tekintetében. Az internátusok alkalmazottainak a Társadalombiztosító Intézet által üzemi alkalmazottakból háztartási alkalmazottakká való átminősítését szorgalmazó felterjesztésünkre a m. kir. népjóléti miniszter 82/631/1930./III. a. szám alatt megadott válaszában a következőket mondja: ,,A betegségi és baleseti kötelező biztosítás tárgyában rendelkező 1927. évi XXI. törvénycikk 5. §-a első bekezdésének 1. pontjában foglalt rendelkezések értelmében háztartási alkalmazottaknak csak azok a munkavállalók minősíthetők, akik a háztartásban, vagy a család körében teljesítenek szolgálatot, már pedig a hitfelekezetek által fenntartott internátusok, mint ilyenek, sem a szoros értelemben vett háztartás (magánháztartás), sem a család fogalmi körébe nem vonhatók. Ehhez képest az Országos Társadalombiztosító Intézet helyesen és a fennálló törvényes rendelkezések alapján járt el akkor, amidőn a szóbanforgó internátusoknak betegségi biztosításra kötelezett alkalmazottait nem tekinti háztartási alkalmazottaknak és őket járulékfizetés és segélyezés szempontjából nem a háztartási, hanem az egyéb (ipari) munkavállalókra vonatkozó napibérosztályba sorozza s utánuk annak megfelelően a magasabb mérvű járulékokat rója ki." ' Évközi miniszteri leiratok és felterjesztések. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 540—05—37—1930. számú leiratával véleményezésre megküldötte a fiú- és leány középiskolák részére kiadni szándékolt érettségi vizsgálati utasítás tervezetét. Az egyházkerületek püspökei és a tanártestületek bekért hozzászólásainak figyelembevételével véleményes javaslatot terjesztettem a miniszter elé. ő*