Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1930. november 21

14 6. amint a 210—2/368—1930. számú válaszleirat tanúsítja, sajnos, nem járt az óhajtott ered­ménnyel. Más felterjesztések. Felterjesztéssel fordultam a m. kir. kereskedelemügyi miniszterhez, valamint át­irattal a budapesti kir. törvényszékhez, mint cégbírósághoz, gazdasági alakulatok egyházi elnevezése ügyében, kérve, hogy gazdasági alakulatok nevébe egyházi jelző felvételét csak hozzájárulásunk alapján engedélyezze. Dr. Rásó Lajos, egyetemes ügyész, aki ebben a kér­désben értékes fáradozást fejtett ki, rövid úton azt az értesítést kapta, hogy a cégbíróság kérésünk értelmében fog eljárni. A miniszter 131.716/1930. K. M. XIV. számú válasz­leiratában magáévá tette kérésünket. Azonos intézkedés céljából megkerestem a refor­mátus egyetemes eonventet. Az ügy mai tárgyalásunk anyagához tartozik. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez felterjesztést adtam be a boletta­törvény végrehajtására vonatkozó miniszteri rendelet oly értelmű módosítását szorgal­mazva, hogy miután egyházi közületeink és egyházi tisztviselőink annak rendelkezései kö­vetkeztében súlyos károsodást szenvednek, és az a biztosíték, amit a köztartozások fede­zésével kapcsolatban a törvény a kincstárnak szán, ezen egyházi közületeink és tisztvise­lőink rovására, tekintve, hogy az adót nem a bérlő fizeti, tulajdonkép a bérlő előnyévé . válik, tegye meg a lépéseket a törvény oly értelmű módosítása érdekében, hogy vagy mi­nősíttessenek a mi érdekeltjeink termelőknek, vagy szolgáltattassék ki részükre a bér gabona boletta nélkül. Erre a felterjesztésemre válasz még nem érkezett. Egyéb érintkezések a kormánnyal. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter arról értesített, hogy a vegyesházas­ságban élő felek egyházi adója ügyében felekezetközi értekezletet kíván egybehívni. Eb­ben a kérdésben dr. Mikler Károly, ny. jogakadémiai dékán, egyházmegyei felügyelő, fel­kérésemre értékes munkálatot készített. A jelzett értekezlet azonban mindeddig nem hi­vatott egybe. E helyütt még csak azt állapítom meg, hogy minden, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium II. ügyosztályának hatáskörébe tartozó kérdésben a legmesszebbmenő jó­indulatot és készséget tapasztalom úgy az ügyek élén álló dr. Petri Pál, államtitkár, mint az ügyosztály kiváló vezetője, dr. Tóth István, helyettes államtitkár, és az ügyosztály min­den mérvadó tényezője részéről, amiért kötelességemnek ismerem itt, az egyetemes köz­gyűlés színe előtt, is kifejezést adni hálás köszönetemnek. Már csak ezen oknál fogva is természetesen örömmel ragadtam meg az alkalmat arra, hogy dr. Petri Pál államtitkárt a II. rangosztályba való előléptetése alkalmából üdvözöljem és a legmelegebb érdeklődés­sel kísértem dr. Tóth István, h. államtitkár, huzamos időn át tartott, sajnálatos betegségét, amely örvendetes módon kedvező fordulatot vett és remélnünk engedi, hogy egyházunk­nak ez a melegszívű barátja mielőbb visszanyeri régi egészségét. Felekezetközi viszonylat­ban sajnálatos módon ma is fennállanak ugyanazok a visszásságok, amelyek az utóbbi esztendők során következetesen sérelmeztettek. Különösen a reverzális-iigy, a történelem­átértékelés akciója, egyes időszaki lapoknak és egyes felelőtlen tényezőknek a magyar pro­testantizmussal hozzánk és önmagukhoz méltatlan hangnemben foglalkozó cikkei és egyéb megnyilatkozásai foglalkoztatják egyházunk közvéleményét. Egyházunk vezető férfiai felelős helyről rámutattak az egyházkerületi közgyűlése­ken ezekre a visszásságokra, amelyeknek kiküszöbölése komoly államérdek. Sajnálatos, hogy a sajtó egy része ezeket a ténymegállapításokat olyan színben állította olvasóközön­sége elé, mintha azok nem fednék a valóságot és az illető egyházi férfiakat a bántó tények feltárásában a békebontás és nem a békeszerzés szándéka vezette volna. Ezt a beállítást vissza kell utasítanunk. Amilyen sajnálatosak a felekezeti ellentétek folyton megismétlődő jelenségei, any­nyira örvendetes, hogy egy protestáns egyháztársadalmi szervezetnek sikerült a különböző keresztyén egyházakhoz tartozó egyháztársadalmi szervezeteket égető társadalmi problé­mák megbeszélésére megnyerni. Jelentős eseménye ennek az esztendőnek ebben a vonat­kozásban az a tiltakozó gyűlés, amely az oroszországi vallásüldözés ellen tartatott, és amelynek keretében az összes keresztyén egyházak tekintélyes közéleti pozíciókat betöltő egyéniségei részéről hangzottak el egyazon lélekből fakadt felszólalások. Adná Isten, hogy az oroszországi vallásüldözés, amely az egész keresztyénség ellen tör, ráeszméltetné az egész keresztvénséget a fenyegető veszedelemre és azt eredmé­nyezné, hogy ki-ki a maga hitelveinek fenntartásával a testvéri békesség szellemében munkálkodnék a veszedelem elhárításán és a maga Istentől vett missziójának minél tö­kéletesebb betöltésén. A református egyházhoz való viszonyunk örvendetes módon a legjobbnak mondható. Érintkezésünket a megértés és a szeretet szel­leme hatja át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom