Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1930. november 21

15 Ennek egyik megnyilvánulása volt részünkről, hogy vezetésem mellett a tiszai egy- 6. házkerület elnökségét és a lelkészegyesület elnökét is magában foglaló, nagyobb küldöttség jelent meg gróf Degenfeld-Schomberg Pálnak a tiszántúli református egyházkerület főgondnoki tisztébe való, az egyházkerület közgyűlése keretében lejátszódott beiktatásán Debrecenben. Az új főgondnok viszont a testvéri érzésnek minden beszédnél ékesebben szóló kifejezését adta azzal a multévi egyetemes közgyűlésünkön tárgyalt tényével, hogy az evangélikus rokonairól örökségképen reászállt, fejedelmi könyvtárat egyetemes egyházunknak adományozta. Üdvözlőbeszédemben nem mulasztottam el erre a tényre rámutatni és az ünnepi közgyűlés nyilvánossága előtt is kifejezésre juttatni vele szemben egyetemes egyházunknak őszinte, mély háláját. Hogy a református testvéregyház részéről mint nyilatkozott meg az irántunk táplált atyafiúi érzés ebben az esztendőben, arról, minden egyébtől eltekintve, maga az augsburgi ünnepségekről szóló jelentésemben foglalt ténymegállapítás is minden szónál ékesebben beszél. A protestáns közös bizottság egy ízben ülésezett. A főiskolai képesítésű, lelkészi oklevéllel bíró, önálló állami hitoktatók sérelmeinek orvoslása érdekében ismételt felterjesztéssel fordult a bizottság a m. kir. vallás- és közoktatásügyi és a pénzügyminiszterhez. Felterjesztésben kérte a m. kir. belügyminisztert, hogy az 1868. évi LII1. törvénycikk 3. §-ában, illetve az 1895. évi XLIII. törvénycikk 23. §-ában szabályozott kilépésnek és belépésnek módját rendeletileg állapítsa meg olykép, hogy a bejelentés csak az illetékes lelkész parochusi székhelyén legyen megtehető. Foglalkozott még a bizottság az 1848. évi XX. törvénycikk ügyével és a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter leirata alapján az 1868. évi Lili. törvénycikk 12. §-a hatályának a kérdésével. Felekezetközi kérdések szerepeltek még a bizottság napirendjén, nemkülönben az a kérdés is, lehetne-e a gyermekek vallására vonatkozó megegyezés jogát a régi Magyarország elszakított területein honossággal bíró egyének részére is biztosítani. . Tudomásul vette végül a bizottság a m. kir. pénzügyminiszternek az egyházi adóknak az állami adókkal együttes kezelése és behajtása tárgyában kibocsátott, 48.90011930. számú rendeletét, amely az előbb e tárgyban kiadott rendelettel kapcsolatban az adóhivatalok részéről történt félreértéseket eloszlatja. A hivatkozott rendelet a dolog érdemére vonatkozólag a következőket tartalmazza: „Tájékozódás, valamint az egyöntetű és helyes eljárás biztosítása végett közlöm a következőket: 1. A 29.743/1930. VII. a. számú körrendeletem (8) bekezdése szerint a községi elöljáróságoknak a hitközségi adókat nem szabad külön kezelni, hanem az ilyen tartozásokat az együttes adókezelésbe kell bevonni. — Ez a szabály — amint az úgy a K. K. H. Ö. 9. §-ához fűzött utasítás (1) bekezdésének, mint a hivatkozott körrendelet (9) bekezdésének határozott rendelkezéseiből folyik — csak olyan helyekre vonatkozik, ahol a hitközségi adót nem a hitközség saját szervei útján szedi, hanem a községgel kezelteti. Minthogy a községnek a hitközségi adókat külön kezelni nem szabad, az átlagban 10%-ot meghaladó hitközségi adók — ide nem értve a felekezeti iskolai adót és párbért — azonban csakis külön engedélyem mellett vonhatók az együttes kezelésbe, ehhez képest a 10%-ot meghaladó hitközségi adók kezelését a község csak abban az esetben vállalhatja, ha annak együttes kezelését előzetesen engedélyeztem. 2. Olyan helyeken, ahol a hitközségi adót az egyházközség saját szervei útján maga kezeli és szedi az adóköteles felektől, a község feladatát kizárólag az egyházközségi pénztárba önként be nem fizetett adóknak — az illetékes egyházi hatóság részéről a K. K. H. Ö. 44. §. (3) bekezdéséhez fűzött utasítás (8) bekezdésében körülírt eljárás mellett megküldött megkeresés és kimutatás alapján — a közadók módjára való biztosítása és behajtása, valamint a behajtott összegeknek — a K. K. H. Ö. 44. §. (3) bekezdéséhez fűzött utasítás III. fejezetében előírt eljárás mellett — a megkereső egyházi hatósághoz való elküldése képezi. 3. Azon a címen, hogy az egyházközség a hitközségi adókat nem a községgel kezelteti, hanem saját szervei útján szedi, a kimutatott hátralékoknak közadók módjára való behajtását megtagadni, vagy pedig az ilyen adóknak községi kezelésbe átadását kívánni és az együttes kezelését elrendelni nem lehet, mert az egyházközségeket megilleti az a jog, hogy a két kezelési rendszer közül a nekik legmegfelelőbbet szabadon választhassák. Meghagyom a m. kir. adóhivataloknak, hogy a jelen körrendeletemben foglaltaktól esetleg eltérő rendelkezéseiket helyezzék azonnal hatályon kívül s jelen körrendeletemben foglaltakhoz szigorúan alkalmazkodjanak." A miniszternek ez az intézkedése megnyugvásunkra szolgálhat. A protestáns közös bizottság keretein kívül is több, egyházainkat közösen érdeklő kérdésben konform jártunk el az egyetemes con4