Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1930. november 21

13 ján tett felterjesztés a miniszter 210—2/102—1930. számú válaszában a redukció összegének pótlását ugyan nem, de a szemináriumi államsegély fentebb körvonalazott, időleges felhasználásának az engedélyezését eredményezte. Most már nem is a szeminárium megnevezésével utalványozza a miniszter ezt az összeget. Az 1868. évi Lili. törvénycikk 12. §-a rendelkezéseinek törvényhozási úton leendő visszaállítása tárgyában tett felterjesztésünkre egyelőre 5119/1930. szám alatt csak az a válasz érkezett a m. kir. miniszterelnöktől, hogy megkereste a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztert, közölje vele erre a kérdésre vonatkozó álláspontját. A 4578/1920. M. E. számú rendeletnek a sajtó szabadságát korlátozó rendelkezése hatályon kívül helyezését szorgalmazó felterjesztésre 665/1930. szám alatt a m. kir. miniszterelnöknek oly értelmű válaszleiratát vettem, hogy a szóbanforgó rendeletnek azon általános elvi rendelkezése alól, amely új időszaki sajtótermékek megindítását a m. kir. miniszterelnök előzetes engedélyétől teszi függővé, a hitbuzgalmi lapok, így különlegesen az evangélikus egyházi vonatkozású sajtótermékek sem mentesíthetők. Tovább menve, a leirat a következőket tartalmazza: ,,A törvényhozás a kormányzatra ruházott kivételes hatalomnak az említett számú rendeletben foglalt joggyakorlatát továbbra is fenntartotta és az appropriációval megújította, minélfogva annak törvényes hatálya alól kivételnek helye nincs. A sajtótörvény reformjának, mely előkészítés alatt áll, az országgyűlés által való törvényerőre emelése után a sajtószabadságnak mindazok a tartozékai, amelyeknek életbeléptetését az egyetemes közgyűlés felterjesztése szorgalmazza, az 1914. évi XIV. t.-c.-ben kifejezésre jutott jogelveknek megfelelően helyreállanak. De meg kell említenem, hogy a jelenlegi törvényes intézkedések ellen tárgyi alapon sem emelhető kifogás, mivel minden esetben, amidőn vallástudományi, hitbuzgalmi, vagy egyháztársadalmi jellegű időszaki sajtótermék engedélyezése kérelmeztetett, az, ha a véleményezés céljából megkeresett illetékes egyházi főhatóság javasolta, kedvező elintézést nyert, viszont elutasításban csak akkor részesült, ha a lap indítás ellen a megkérdezett egyház részéről kifogás merült fel." A házasságkötési célokra szolgáló állampolgársági okmányok sürgős kiadatását szorgalmazó felterjesztésünkre 20.617—1930. szám alatt vett válaszleirat szerint a m. kir. belügyminiszter ezeknek a kéréseknek sürgős elintézésére eddig is nagy súlyt helyezett és a jövőben is azon lesz, hogy az ilyen természetű ügyek soronkíviil intéztessenek el. A szórványos esetekben előforduló késedelmek ,,oka — amint a miniszter közli, — többnyire az, hogy a felek ügyük elintézéséhez feltétlenül szükséges okmányaikat nem mutatják be és azoknak beszerzéséről kell gondoskodni. A házasságkötés megkönnyítése céljából azokban az esetekben, mikor a házasságra lépni szándékozó felek, vagy azok egyike magyar állampolgárságukat a trianoni békekötés folytán vesztették el, részükre az 1894. évi XXXI. t.-c. 113. §-ában megkívánt felmentés elnyerése céljából nemleges állampolgársági bizonyítványt adok ki. Az ily bizonyítványt már kizárólag születési bizonyítvány (anyakönyvi kivonat) alapján is kiállítom, és azt a folyamodók személyes megjelenésük esetén azonnal átvehették; egyéb esetben pedig azt részükre a legsürgősebben kézbesíttetem." Az országos adománygyűjtések tárgyában hozzá intézett 1928. évi egyetemes közgyűlési felterjesztés alapján a m. kir. belügyminiszter 251.310/1929. számú válaszában kifejti, hogy nem emel kifogást az ellen, hogy a részéről evangélikus egyházközségeknek megadandó adománygyűjtési engedélyeknél az egyes egyházközségek területén folytatott gyűjtések naptárilag megállapítható időtartama tekintetében az illetékes püspök javaslata az engedélyezésnél lehetőleg figyelembe vétessék. Ez olykép valósítható meg, hogy az illetékes püspökök az időtartam tekintetében már az engedélyezésre irányuló kérés véleményezésekor nyilatkoznak. Ahhoz azonban elvi okokból nem járulhat hozzá, hogy az engedélyezett időtartam keretei között lefolytatandó gyűjtések egyes időpontjait az illető püspök állapítsa meg. A vasárnapi vásárok hétköznapra való áthelyezését sürgető, ismételt felterjesztésünkre a m. kir. kereskedelemügyi miniszter 122.910/1930. szám alatt megadott, megértést tanúsító válaszában kifejti, hogy a jelenlegi jogállapot mellett nem áll módjában ily értelmű, általános érvényű rendelkezés kiadása. Közli azonban, hogy törvénytervezet van készülőben, amely, ha törvényerőre emelkedik, az egyházakat is megnyugtató megoldást hoz ebben a kérdésben. A takarékossági nap áthelyezésére irányuló felterjesztésünk a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 820—05/690/VIII. d. ü. o. sz. válasza szerint a pénzügyminisztériummal egyetértőleg nem részesíthető kedvező elintézésben. A hadikölcsön valorizálásának egyházi jegyzéseinkre való kiterjesztése érdekében a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterhez tett felterjesztés alapján a miniszter 4934— 1930. Hk. számú válaszleirata kapcsán 50.000 pengő hadikölcsönsegélyben részesültünk, amelynek felosztása tárgyában mai közgyűlésünk hivatott határozni. A segédlelkészi congruának a tényleges szükségletnek megfelelő mérvben való felemelése tárgyában a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézett felterjesztés,