Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1929. november 15

11 tolható veszteséget jelent. Indítványozom, hogy adjon az egyetemes közgyűlés Kaas AI 8. hert báróval szemben kifejezést őszinte hálájának és elismerésének. A külföldi összeköttetések terén nemcsak ennek, de esztendők egész sorozatának folyamán is vitán felül legfontosabb eseménye a kopenhágai II. Lutheránus Világgyülés volt. Még pedig nemcsak magára a lutheran izmusra nézve, mert hiszen a világlutheranizmusnak, mint az általános keresztyén anyaszentegyház egyik számban és jelentőségben legnagyobb és legtekintélyesebb egységének, a szervezkedése az ökumenikus világmozgalmakra nézve is nagy jelentőséggel bír. A Világgyűlésen, amelyen az abban tagsági joggal bírt D. D. Ralfay Sándor, püspök, akadályoztatás, dr. báró Kaas Albert pedig lemondása következtében nem vett részi, egyetemes egyházunk képviseletében vezetésem mellett D. Kapi Béla, püspök, és D. dr. Pröhle Károly, professzor, bekapcsolódásával háromtagú delegáció jelent meg, helyettes kiküldőitekül pedig Kuthy Dezső, vitéz dr Kendeh-Kirchknopf Gusztáv és dr. Gaudy László neveztettek be. Jelen voltak még a Világgyűlésen: Scholtz Ödön, Duszik Lajos, dr. Scholtz Oszkár és Németh Gyula is. A Világgyűlés megnyitóünnepélyén az a megtisztelő szerep jutott osztályrészemül, hogy a Németországon és Skandinávián kívüli európai evangélikus egyházak nevében én válaszolhattam a dán egyház üdvözlésére és köszönthettem a Világgyűlést. D. Kapi Béla, püspök, az istentiszteletek egyikét végezte. D. dr. Pröhle Károly, aki előadást is tartott, mint a soproni theológiai fakultás megbízottja, a Világgyűlés keretében nyújtotta át a fakultás által promoveált külföldiek tiszteletbeli doktori oklevelét. A tiszteletbeli doktori kitüntetések kérdéséről máshelyütt kívánok szólani, itt csak azt óhajtom megállapítani, hogy ez a kedvezően fogadott aktus alkalmul szolgáit arra, hogy a Világgyűlés íigyelme fokozottabb mérvben felénk forduljon, és a kitüntetettek köszönő-szavaikban szívélyes hangon emlékezzenek meg rólunk. Az a részünkről több ízben kifejezésre jutott várakozás, hogy bárcsak meghozná a kopenhágai II. Lutheránus Világgyülés a Lutheránus Világszövetséget, sajnos, korainak bizonyult. Nehéz a világ különböző országaiban különböző helyzetekben élő, más történelmi kialakulású, más tradíciókkal rendelkező, különböző szervezetű, bár azonos hitvallási alapon álló, de mégis több kérdést elméletileg és gyakorlatilag máskép elbíráló országos egyházakat szövetségbe tömöríteni. En azt hiszem ugyan, hogy ehhez a célhoz ez a Világgyűlés közelebb hozott, de még többszöri találkozás és sok kérdésnek a tisztázása szükséges ahhoz, hogy a Világszövetség létrejöhessen. A Világgyülés által megállapított szervezet szerint az I. Lutheránus Világgyűléssel kapcsolatban megalkotott nagyobb bizottság, amelyben tudomás szerint egyházunknak három tagsági hely jutott, nem újíttatott meg. Ennek helyébe a különböző egyházi területeken, illetve egyházakban kisebb és nagyobb külön bizottságok lépnek, amelyek az állandó, vagyis a végrehajtóbizottsággal egyetértésben munkálják a Világgyűlés feladatait. A külön bizottságok elnöke érintkezik a végrehajtóbizottság elnökével, amíg pedig ezek a külön bizottságok megalakulnak, az egyes egyházak részéről a II. Lutheránus Világgyűlésen résztvett hivatalos delegációk viszik az ügyeket. Mivel a kérdés nem sürgős jellegű, viszont alapos megfontolást igényel, és jónak látnám munkánk megindításánál más országbeli külön bizottságok megalakulásának és munkájának a tanulságait a mi külön bizottságunk megalkotása és munkája körül hasznosítani, tekintve, hogy a II. Lutheránus Világgyűlésen résztvett képviselet a szabályzat értelmében jogosult az ügyek továbbvitelére, a mi külön bizottságunk megalakítását egyelőre nem tartom szükségesnek. Bizonyos, hogy a kopenhágai delegációra e szerint nehéz feladatok várnak. Meggyőződésem azonban, hogy minden kérdésben megtalálja azt a megoldást, amely a világ lutheránizmus és annak keretében hazai egyházunk érdekeinek a leginkább megfelel. Ebben a meggyőződésemben megerősítenek dr. Morehead Jánosnak, a Világgyűlés elnökének, a Világgyűlés lefolyása után hozzám intézett levelében foglaltak, amelyek szószerinti fordításban a következőképen hangzanak: „Ki óhajtom fejezni Önnek, Kapi püspöknek és Pröhle professzornak, mint a magyarországi hivatalos küldötteknek, továbbá a gyűlés hazájabeli többi tagjainak is teljes elismerésünket azért a fontos közreműködésért, amelyet a II. Lutheránus Világgyűlésnek tanáccsal és szolgálattal nyújtottak. Jelenlétük és a kopenhágai Világgyűlés munkájában való tevékeny részvételük által lényegesen elősegítették Önök a világ lutheránusainak az ügyét. Személyesen is hálás vagyok Istennek azért a jelentős támogatásért, amelyben a mi magyarországi testvéreink a Lutheránus Világgyűlést részesítették." Örömmel vehetjük ezt az elismerést tudomásul, mert a legilletékesebb hely megállapítása arról, hogy, amint egyházunk eddigi kiküldöttei becsülettel megállották oda künt a helyüket és elismerést, pozíciót szereztek egyházunknak, a mostani képviselet szereplése is helytálló és rokonszenvet keltő volt. Legyen ezért munkatársaimé a köszönet és a hála.