Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1928. november 16

4 1. újonnan való megszervezése és biztos megalapozása. A megoldást olymódon sikerült keresztülvinnünk, hogy az gazdag áldást ígér. Az új nyugdíjintézet nemcsak hogy pótolja a ma működő lelkésznemzedék és a hozzátartozói számára a régit, de messzebbmenő szociális szempontok érvényesítésével a réginek lökéletesebb kiadása. Csak természetes, hogy a régi nyugdíjintézet anyagi összeomlása következtében fenntartókra és tagokra is, legalá!)]) is egyelőre, nehéz terhek esnek, de viszont elvitathatatlan az is, hogy e terhek csökkentése és a lelkésznemzedék és lelkészcsaládok jövőjének biztosítása érdekében az egyetemes egyház, felhasználható jövedelmeinek nagyobb harmadát e célra fordítva, olyan áldozatot hoz, amivel felismerhetetlen bizonyságát szolgáltatja szociális érzékének. Az egyetemes egyháznak másik két nagyjelentőségű szeretetintézménye : a Theológusok Otthona és a Luther-Otthon. Az előbbiért eddigi átmeneti elhelyezkedésében is tetemes összegeket áldozott, új épületének létrehozása érdekében pedig más fontos közegyházi feladatokat szinte háttérbe szorítani kényszerült. A Luther-Otthon az erkölcsieken kívül anyagiakban is jóval nagyobb támogatás részese, mint aminőről évi zárószámadásaink és költségvetéseink beszámolnak. Az Üllői-úti épület két emeletének a nemes cél javára való számbavehető anyagi ellenszolgáltatás nélküli rendelkezésre bocsátása ugyanis olyan értéket kifejező hozzájárulás, amely jelentős áldozat számba megy. E téren a legközelebbi tennivaló az igazgató különös rátermettségére való tekintettel is a LutherOtthon további fejlesztése és, természetesen a Luther-Otthontól elkülönített, de vele esetleg szervezeti és gazdasági kapcsolatban álló leányotthon létesítése, amelyben esetleg nemcsak az egyetemi és más főiskolai hallgatónők, de már kenyérkereseti pályákon működő leányok is elhelyezést nyerhetnének. Nagyon örvendetes és biztató körülmény, hogy nemcsak az egyetemes egyház, de más fokozatú egyházi közületeink és egyháztársadalmunk részéről is sok történik a deáksegélyezés terén. Nem méltányolható eléggé azok bölcsesége, akik ezen a téren, szinte lehetetlenre vállalkozva, a mai súlyos viszonyok között nemcsak hogy fenntartják a már eddig fennállott alumneumokat és internátusokat, de részben keresztülvitték, részben pedig programúiba vették azok kibővítését, illetve újak létesítését is. A deáksegélyezésnek én hármas jelentőséget tulajdonítok egyházunk szociális munkamezején, mert három irányú megsegítést jelent. Segít a szülőkön, könnyítve a gyermekneveltetés gondjain. Segít a deákon, akinek kenyérkereseti pályára való előkészülését lehetővé teszi. Legfőbb jelentősége azonban abban áll, hogy a lelkészi, vagy általában az értelmiségi pályákra készülőkkel megízlelteti a segítő szeretet áldásait és ezáltal azok továbbosztogatására, szociális munkára neveli az ifjúságot. A harmadik munkaág, amelyben szép eredményeket mutathatunk fel: az árvaügy. Nem kívánok itt bővebben kiterjeszkedni a Protestáns Árvaház áldásos működésére, amely, mint közös protestáns intézmény, nekünk is egyik büszkeségünk. Ki kell emelnem azonban, mint a lefolyt év nagy horderejű eseményét, a szarvasi Luther-Árvaliáz felavatását. A Theológusok Otthonának kiköltözésével a soproni árvaház is visszanyeri eddig elfoglalva tartott helyiségeit és fokozott mértékben teljesítheti nemes hivatását. A lelkészképzés ügyének meghozott áldozatért az egyetemes egyház ezzel az intézménnyel szemben érzett hálájának némi kifejezése lenne az az ezennel 1000 pengőben javasolt segély, amelyet jelen egyetemes közgyűlésünk a soproni árvaház javára a Theol.-Otthon-építkezés költségeinek keretéhen engedélyezhetne. A győri szeretetház ezirányú munkáján kívül külön említésre méltónak tartom a békéscsabai árvaházat is, amelyről a nagy egyházi nyilvánosság talán nem is tud, de amely, hála a Szeberényicsaládnak, csendben, áldással működik, több árva gyermekünk számára pótolva a szülői otthont. Szeretetmunkáról szólva, lehetetlen külön fejezetet nem szentelnem egyházunk buzgó nőtagjai ezirányban kifejtett áldásos tevékenységének. A Protestáns Nőszövetség működésére is ki kell itt terjeszkednem, amely valóban példás hozzáértéssel és buzgósággal jár elől. A protestáns deákmenza létrehozása, akcióbantartása, gyermeknvaraltatás szervezése, a női háziipar céltudatos irányítása és a termékeinek értékesítése terén elért eredmények mindmegannyi önmagát dicsérő cselekedet. Ebben a munkában óhajtottam támogatni és további munkára ösztönözni a szövetséget azáltal, hogy részére szociális irányú üzleti vállalkozásai lebonyolítására az év folyamán rövidlejáratú kölcsönt folyósítottam. Külön kiemelendő az Evang. Papnék Országos Szövetségének szép lendületet vett működése is, különösen kiválóan sikerült gyermeknyaraltatási akciója. De ezenfelül is alig van gyülekezete egyházunknak, amelyben nem lenne nőegylet, vagy leányegylet és az nem fejtene ki dicséretes szociális tevékenységet, vagy nem lennének szervezetlenül is evangélikus nők, akik lelkük buzgóságát, szívük szeretetét beleviszik egyházközségük szeretetmunkájába. Nem folytatom tovább, csak egyes képeket akartam bemutatni hivatalos egyházunk és egyháztársadalmunk szeretetmunkája köréből, amelyek annak bizonyságai, hogy egyházunkból és annak népéből nem hiányzik a szociális érzék, hogv hivatalos egyház