Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1927. október 27

III. ;{_4. Hogy ugyanez az erő Jegyen uralkodóvá hazai egyházunk életében is és megbizo" nyitsa hatalmát a szívek egyetakarásra való összekapcsolásában, a szükséges alkotások, mint a Theológusok Otthona, a Lelkészképző Szeminárium és a háborúban elértéktelenedett lelkészi nyugdíjintézet újból való létesítésében, speciális jog-, kultúr- és birtokállományunk megtartásában és gyarapításában, arra buzdítottam a közgyűlés tagjait a Lutheránus Világgyűlésbe tömörített világlutheranismus példája nyomán. Adja Isten, hogy köztünk időzésük ilyen példaadás legyen és teremje meg az ilyen példaadás követésének áldásait is. Amidőn a Lutheránus Világgyűlés Végrehajtóbizottságát és annak minden tagját külön-külön is szívünk örömérzetével, nagy szeretettel köszönteni szerencsém van, biztosíthatom egyben Önöket, Úraim, afelől, hogy munkájukban félmillió magyar lutheránus lélek támogatja, imáival leesdve munkájukra és Önökre az Istennek megsegítő, nagy dolgok véghezvitelére egyedül képesítő áldását. Az üdvözlésre I). Morehead Alfréd János, a Lutheránus Világgyűlés Végrehajtóbizottságának elnöke válaszol és körülbelül a következőket mondja az egyetemes közgyűlés viharos tetszésnyilvánításától kísérve : Elsősorban is bejelenti, hogy báró Pechmann és D. Boe, a hat tagú Végrehajtóbizottság két távollevő tagja, betegség miatt nem jöhetett Magyarországra. Távolmaradásuk kimentését kérik és a magyarhoni evang. egyháznak áldás kívánságaikat küldik. Majd kijelenti, hogy mélyen meghatja a végrehajtóbizottság tagjait az a nagy szeretet, amelyet a magyar evangélikusok részéről tapasztalnak. A keresztyénség ma hit és szervezeti egységre törekszik. Ezt az egységet valóban meg is kell találnia. Mi lutheránusok az egységet a hitvallás és a testvéri szeretet közösségében keressük és találjuk meg. A háború juttatta az embereket arra a meggyőződésre, hogy keresniök kell ezt a testvéri közösséget és így minden borzalom ellenére is a háborúban is felismerhetjük és megláthatjuk Isten gondviselő szeretetének a tényét. A Lutheránus Világgyűlés létrejöttének a történetét ismertette ezután rövid vonásokban és kiemelte, hogy a magyarországi evangélikusok voltak a legelsők, akik a Lutheránus Világgyűlés gondolatát a legnagyobb lelkesedéssel köszöntötték és annak a szolgálatába álltak. Magyarország jelen helyzete megszomorítja a végrehajtóbizottság tagjait, de gondjuk van arra, hogy a magyar evangélikus testvérek és azokon keresztül az egész nemzet is megérezze szeretetüknek kézzelfogható bizonyságait. Szívből kívánja, hogy az evangélikus egyháznak megerősödésével Magyarország élete és jövője is felvirágozzék. Közkívánatra D. Ihmels Gyula, szászországi országos püspök, szólal fel azután, mint az Általános Lutheri Evangélikus Konferencia _ elnöke. Nagyon nehéz, úgymond, szavakban kifejezni, hogy mint szeretjük mi a magyar evangélikusokat. Én is hangsúlyozni kívánom, hogy a közösség az emberiség legfőbb java. Mi hiszünk a szentek közösségében. Vigasztaló és boldogító az, ha azok, akik közt megvan a lelki közösség, egymást látják s érzéseiket és gondolataikat kölcsönösen kicserélhetik. A magyarországi evangélikus egyház tagja az Általános Lutheri Evangélikus Konferenciának. Legyenek a magyar evangélikus testvérek meggyőződve arról, hogy nincsenek magukra hagyva, testvérek tömegei állnak mögöttük segítségre készen. A magyarországi evangélikus egyházra Isten áldását kéri. Dr. Ihmels Gyula, országos püspök beszéde után, mint egy láthatatlan kéz jeladására felzúg az „Erős vár a mi Istenünk", aminek eléneklése után a vendégek eltávoznak a közgyűlésről. 4. (Sz.) Az egyetemes felügyelő beterjeszti és felolvastatja a következő hivatalos évi jelentését. Az elnöki megnyitó beszédemben foglaltak kötelezéseit elsősorban magamra és a magam munkájára nézve ismerve el kötelező érvényűeknek, a lefolyt közigazgatási évben is azon igyekeztem, hogy a szeretet legyen az a ható, alkotó és gyarapító erő, amely egyetemes egyházi és iskolai felügyelői tisztem minden munkaterén minden szándékom, tervem és cselekedetem rugója. Ezen törekvésemben leli magyarázatát az a tény, hogy sem kisebb, sem nagyobb horderejű kérdésekben nem erőszakoltam megalkuvást nem tűrő, hajthatatlan következetességgel keresztül a magam álláspontját, s hogy amikor mások álláspontja szembekerült egymással, nem álltam fenntartás nélkül mereven az egyik, avagy a másik felfogás mellé, hanem," amíg egyfelől a magam álláspontját a szeretet jegyében készséggel vettem revízió alá, ha az ellenvélemény elfogadható érvekkel operált, avagy, ha a békés megoldásnak, mint az egészséges fejlődés életelemének érdeke úgy kívánta, s az egyházi érdek sérelme nélkül lehetséges volt, másfelől ugyancsak nem gyengeségből, hanem a szeretet erejével harcok kiélezése és az ellentétes véleményen levők közötti szakadék mélyítése helyett közegyházi érdekből az ellentétes nézetek, felfogások és törekvések közös nevezőre hozásán igyekeztem. Nézetem szerint különösen is ma, egyházunk jelen belső és külső viszonyai között ez az egyedül helyes és megengedett egyházpolitika annak részéről, akit nem egy egyházi frakció, hanem megtépett, sebekből vérző, jobb jövő után