Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1927. október 27

III. nyesen kiszorít minden közegyházi kérdésből s csak egyet tűr meg: az egyház közérdekét, csak egyet szolgál: az egyházat magát! Fokozottabb mértékben kellene hatóerővé válnia körünkben a testvéri szeretetnek már csak azért is, mert oly kevesen vagyunk és annyi külső, meg belső nehézséggel kell megküzdenünk, hogy e harcban másként nem állhat meg diadalmasan a magyar lutheránizmus és máskép nem menthetjük át a mai válságos időkön az atyáktól maradt lutheri örökséget, mint ha nem enged jük meglazulni sorainkban a szeretet ápolta egyetértést. Fel kell tehát ismernünk és meg kell becsülnünk, szeretnünk egymásban a testvért. Össze kell fognunk mindnyájunknak! Nem szabad felmerülő gondolatok és tervek elbírálását aszerint ejtenünk meg, hogy kinek a lelkében születtek, mert bárkiében is, testvériélek az, és mint testvériélek szülötte, méltó az a gondolat, méltó az a terv arra, hogy a limine le ne kicsinyeljük, el ne gáncsoljuk, hanem szeretettel bíráljuk el. Ismerjük el másokról is, hogy az ő törekvéseik is az egyház javát akarják. S ha legjobb meggyőződésünk szerint nem a másiké lenne a helyes út, szeretettel igyekezzünk őt és másokat is a magunk álláspontjának megnyerni. Viszont, ha objektív érvek nem a mi, hanem valaki más álláspontjának helyessége mellett szólanak, tanuljunk meg sine ira et studio szakítani a magunkéval és minden hátsó gondolat nélkül amannak a szolgálatába állani. A szeretet hasson át minden szivet körünkben, mert csak így tud a szeretet alkotni és gyarapítani is. II. A lutheránizmus életében világviszonylatban hatott, sőt alkotott is a szeretet ereje, midőn létrehozta az első Lutheránus Világgyűlést és alkot most is, midőn itt, a mi falaink között, előkészíti a másodikat és meghozza majd reményünk szerint mielőbb a Lutheránus Világszövetséget, mely mint végcél lebeg lelki szemeink előtt. Csak a szeretet jegyében lesznek létesíthetők azok az alkotások is, amelyeknek létrejövetele hazai lutheránus egyházunk speciális, a szó betűszerinti értelmében létérdekét képezi. Itt elsősorban az új egyházi alkotmányra gondolok, melynek megalkotása a zsinatra vár, és melynek előmunkálatai már készen is állanak. Gondoljuk meg és szívleljük meg azonban már most, hogy, ha a zsinati tárgyalások folyamán nagy elvi kérdések felett összecsapnának a szenvedélyek hullámai, nem oldhatná meg a zsinat feladatát, aminek egyházunk ügye vallaná tán soha jóvá nem tehető kárát. Viszont a szeretet megértő szelleme meg tudná találni a legnehezebb kérdésekben is a megoldást. Az alkotmány azonban, ha még oly jó is, csak keret. A tartalom, amely azt ki kell hogy töltse, ' a szívekben élő evangélium. Hogy pedig az evangélium lehessen egyházunk egész létének a tartalma, szükség van más gyakorlati téren mozgó alkotásokra is. Ilyenek elsősorban a Theológusok Otthona és a Lelkészképző Szeminárium. Az egyetemes közgyűlés elvben már mindkettőnek az ügyében határozott. Elhatározta az előbbinek Sopronban leendő felépítését és elhatározta, hogy az utóbbi is felállíttassék a vonatkozó határozatoknak, ha nem is betűje, de szelleme szerint : Budapesten. Sajnos, egyik határozat sem volt eddig végrehajtható. Az előbbi pénzügyi, az utóbbi pénzügyi és a fakultással való kapcsolatát illetőleg felmerült elvi nehézségek miatt. Mindkét ügy jelen közgyűlésünk legfontosabb anyagához tartozik. Nem is akarok azért most egyikkel sem bővebben foglalkozni. De, amikor megállapítom, hogy olyan lesz egyházunk jövője, amilyenné a jövő lelkésznemzedéket képezni, nevelni tudjuk, mulasztás lenne egy körülményre e két egymással szorosan összefüggő kérdésben rá nem mutatnom. A szeminárium Budapesten szándékolt felállításával szemben más, különösen a fakultás köréből támogatott tiszteletreméltó szempontok sugallta javaslat merült fel, amely a szemináriumi képzést a a Theológusok Otthona kebelében, a fakultási képzéssel párhuzamosan akarná megoldani. Helytelenül fejezném ki magamat, ha azt mondanám, hogy a két javaslat egymással szemben áll. Helyesebb a megállapítás, ha azt mondom, hogy egymással versenyre kel, hogy minél üdvösebb megoldásra segítse ezt az életbevágó, nagyfontosságú kérdést. Nem akarok az egyetemes közgyűlés döntésének prejudikálni, de meg szeretném adni a meginduló vita alaphangját és egy kérést szeretnék már most előrebocsátani a vita és a határozat szellemét illetőleg : csak a szeretet jegyében ! E tekintetben szinte példát statuáló a nyugdíjintézet rég vajúdó kérdésére vonatkozó, mai közgyűlésünk asztalán fekvő szabályrendelet-tervezet létrejötte. Különböző, egymással ellenkező elveken felépült javaslatok kerültek megvitatásra. De a javaslattevőkegyike sem tekintette magát csalhatatlannak. Az érvek kemény csatája után egy mindeniktől eltérő tervezet emelkedett egyhangúlag határozaterőre a nyugdíjintézet bizottságában. Ha a mai közgyűlés is amellett nyilatkozik meg, a nyugdíjügy rendezve van, mégpedig meggyőződésünk szerint az adott viszonyok között a legjobban. De ehhez a mai tárgyalások folyamán is szükség lesz: megértő, engedékeny, más érdeket a saját érdek által háttérbe szorítani nem akaró szeretetre.