Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1926. november 11

61 is, melyeknek közreadásával szolgálni véltük az OLSz. kötelességszerű- feladatait, csak 3. deformált, erősen megcsonkított, sokszor érthetetlen formában láttak napvilágot. Hogy hol kell keresni az okát, megmondani nem, de sejtetni merjük csak. A különböző- lapok csak a maguk egyoldalú politikai céljaik érdekében vesznek át, azaz: nem vesznek át hireket. Egyelőre, addig, amíg. a Luther-szövetség anyagi helyzete nem javul meg, a Lutherszövetség nem tud hozzájárulni a helyzet megjavításához. De szövetségi céljait azzal véli hathatósabban megvalósítani, hogy egy hitvédő-irodát - gondol szervezni, azon határozati javaslat értelmében, melyet a központi választmány megbízásából fogunk a mai közgyűlés szíves figyelmébe ajánlani. Fájdalmas rezignátióval kell bejelentenünk azt is, hogy főiskolai hallgatóinknak egy táborba való tömörítése nemcsak hogy még mindég nem sikerült, de kilátásaiban egyelőre azért is rosszabbodott, mert a budapesti egyetemi Luther-szövetség a nyár óta hajlék nélkül van. Ingóságai egy raktárhelységben várják a megértő jóindulatot. Az egyetemes egyháznak volt szüksége eddigi hajlékukra. A pesti magyar egyház, mely a maga három ifjúsági egyesületének sem tud otthont nyújtani, a budapesti Egyetemi Luther-szövetség lakásmizériáján sem tud segíteni. De többé-kevésbé ez a helyzet az összes egyetemi városainkban is. A Luther-szövetség tehetetlenül áll e züllesztő lehetetlenségekkel szemben. Hisz még arra sem volt elég pénze, hogy a Pécsre tervezett ev. diákkongresszust megvalósítsa. Nem tudta biztosítani még a vasúti kedvezmények melletti készkiadásokat sem, melyeket pedig a pécsi lelkész agilitása a minimumra leredukált. Pedig, hogy ezzel milyen hálás terület marad parlagon, tudják azok, akik foglalkoznak az ifjúsággal és látják abban a sok pompás, de kiaknázatlan energiát. Legyen szabad bejelentenünk, hogy e téren, az eljövendő szorgalmi időben, még egyszer megpróbálkozunk a lehetetlenségekkel is, felhasználva azt a lángoló készséget, melyet főiskolai ifjúságunk összefogása érdekében különösen a pécsi és a debreceni lelkészek felmutatnak. Viszont kérjük a Luther-szövetség hivatását tisztánlátók odaadását. Támogassák ezt az ügyet a maguk helyén és körében, mert csak az elmúlt napokban hallottunk komoly, megfontolt szót arról, hogy a falusi embereink a tanuló fiúknak még a nyomorán sem akarnak segíteni szívesen, mivel az úrneveléstől idegenkednek. A Luther-szövetség meggyőződött arról is, hogy ifjúságunk gondozása fokozottabb figyelmet érdemel és ebben egy nagy egységes munkaprogrammnak felállítását és létesítését. Tisztában vagyunk azzal, hogy nem tartozik a Luther-szövetség hatáskörébe, mert par excellence lelkipásztori munka, mely addig helyesen és érdeme szerint nem is lesz megoldható, míg Magyarországon külön ifjúsági lelkészt nem tart a magyarhoni egyház. De amikor meg kell említenünk, a krónikás hűségével, hogy több gyülekezet a Luther-szövetség által kidolgozott ügyrend szerint szervezte az elmúlt évben ifjúsági és leányegyleteit, kérjük e helyről is gyülekezeteinket, hogy az ev. társadalomnevelés ezen eszközének beállításánál számítsanak a szövetség készséges támogatására. A mult közgyűlésen elhangzott annak óhaja, hogy a változott viszonyoknak és helyzetnek megfelelően, az OLSz. alapszabályainak keretén belül, keresse meg és tűzze ki a legközelebbi jövendőben megvalósítható feladatokat. A helyzet ugyanis az, hogy a Luther-szövetség programmjából a belmissziói munkát és a külfölddel való kapcsolatok fenntartását, amilyen természetesen, éppoly célszerűen az Egyetemes, tehát a hivatalos egyház vette ki magának a magyarhoni ev. egyházpolitika komplexumából. Mi pedig örömmel és büszkeséggel tudjuk valamennyien, hogy e tekintetben milyen tiszteletreméltó munkaterveket készítettek és valósítottak meg egyházkerületeink, főt. Püspökeink lelkes kezdeményezésével mindenütt belmissziói egyesületeinkkel és bizottságainkkal. E szerint, az alapszabályszerinti szövetségi célból és munkakörből csak egy maradt : a férfiakat és nőket egyháztársadalmilag megszervezni, olyan csapatba tömöríteni, mely tudja és meri a fóruma elé vinni azokat a kérdéseket és problémákat, melyekről tudomást kell szerezni a nagy világnak, melyekkel nyíltan kell foglalkoznia az ev. társadalomnak, de amelyekkel a hivatalos egyháznak egyfelől az államhoz való viszonya, másfelől a többi felekezethez való viszonya miatt nem tanácsos foglalkoznia, amelyekhez egyházi főhatóságaink megadják a dekorumot azon bizalom alapján, mellyel a szövetség iránt viseltetnek, de amelyek keresztülvitelére számíthatnak is a szövetség részéről ama tiszteletből folyóan, mellyel a szövetség sorai viseltetnek főhatóságaink iránt. Más szóval a Luther-szövetség képezze a magyarhoni ev. egyház miliciáját, mely minden időben és minden percben, a nagy cél érdekében, rendelkezésre áll. Ez a feladat azonban feltételezi, hogy a Luther-szövetségnek csak az nem lehet tagja, aki az egyházáért semmit sem tud, semmit sem akar megtenni. Hogy ezt a célt és munkakört terveiben és részleteiben necsak elgondolhassuk, hanem ki is dolgozhassuk, közvetlenül a mult évi közgyűlés után, kérdőíveket küldtünk nagytiszteletű espereseinkhez, melyekre olyan válaszokat vártunk, melyekből elgondolásunk tárgyi adatokat nyerhet. A válaszok beérkeztek, bár nem minden esperestől és nem mindig kielégítő formában és tartalommal. Ez azonban nem von le semmit azokból az összbenyomásokból, melyeket e kérdőívekből nyertünk.