Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1926. november 11

62 3. Érdekes, mert elhatározásainkra különösen döntő lehet az, hogy sokan kifogásolják a címet, mely az akaratok egyesítésének és egységesítésének útját állhatja. A Luther-Szövetség nevében támadó, felekezetileg kiélezett irányt látnak, mely vegyes vallású községekben, most a vértelen ellenreformáció időiben, még a vegyesházasságokban is nem ajánlólevél. Helyesebbnek, egyesek még Luther szellemének is megfelelőbbnek tartanák a szelídebb Evangélikus Szövetség elnevezést. Mint ahogy vannak még ma is olyan gyülekezetek, melyek nem hajlandók az Evangélikus Szövetség nevét a Luther-Szövetség nevével felcserélni és természetesen ezzel együtt a Luther-Szövetség alapszabályait is átvenni. A Luther-Szövetség lassú elterjedésének okát lelkészeink nagy része a tagdíjban jelölte meg. Ingyen még csak hajlandók az atyafiak tömörülni a név, illetve cím körül, de pénzért nem azért, mert amúgy is ezerlelől van a zsebük igénybe véve. Ez az oka és magyarázata annak, hogy szövetségünk pénztárába nem folynak be alapszabályszerű hozzájárulások. Egy másik figyelemreméltó megjegyzése a köriratunkra adott válaszoknak, hogy a levente- és cserkészügyet a lelkészek nagy része olyan ügynek tartja, melyet a LutherSzövetség programmjába ne vegyen íel, mert ezt az állampolgárnevelés körébe tartozóknak vélik. Elismerjük, hogy a levente- és cserkészügy elsősorban a gyülekezeti miszsziónak fontos tényezője, melybe a Luther-Szövetség nem kíván irányítólag beleszólni. De mert, mint Luther-Szövetség, láthatja és tapasztalhatja a levente- és cserkészügynek a fővárosban összpontosuló szálait, illetve az ezek szövedéke mögötti mozgató erőket, meg kell állapítanunk, hogy azok a lelkészek és tanítók, akik a levente- és cserkészügynek egyházi vonatkozásai ellen tiltakoznak, döbbenjenek meg azon, hogy mindkét térre az ultramontánok sötét alakjai máris rátették a kezüket és a kath. restauráció a tanügyi kormányban, illetve annak pápista expozitúráiban, ügyesen eltakart, de hatásosan felhasznált eszközeit találta meg. Egyik-másik helyen már felismerték a veszedelmet és mert elsőízben a mi körkérdéseinkből értesültek arról, hogy ezek az intézmények ma a nemzetnevelési programm részei, a jelentkező sérelmek és bajok ellen központunktól kértek életrevaló tanácsot. Sajnos, mást mi sem adhattunk, mint azt, hogy egyházaink vezetői igyekezzenek bejutni a szervezőtestületekbe és vegyenek tevékeny részt ezek életében és irányításában. A cserkészet terén jelenleg újabb bajok jelentkeznek. Az 'állami iskolák igazgatói, állítólag egy meglevő kormányhatósági rendelkezésre hivatkozva, ki akarják kényszeríteni, hogy intézeti növendékeik csak az ő intézeteik cserkészcsapatainak lehetnek tagjai. Ezek a csapatok pedig kivétel nélkül és rendesen az állami intézet hitoktatójának, de legalább is egy kath. vallású tanárnak vezetése alatt állanak. Ezért azután nagyon gyakori a panasz, hogy ev. cserkészfiúk, a cserkészfegyelem alapján, csapatjukkal kath. ünnepeken, miséken és processziókon tartoznak résztvenni. Ez ellen -— tanácsolja egyik válaszadója körkérdéseinknek—- csak egy védekezésünk lehet: fiaink lépjenek ki! Amikor ezt a valóságot az i. t. közgyűlés elé terjesztjük, tisztelettel kérjük, különösen városaink lelkészeit, hassanak oda, hogy mindenütt ev. cserkészcsapatok alakuljanak. Igaz, hogy újabban, ennek lehetősége előtt, a r. kath. vezetésben túltengő országos szövetség, a benne ülő ev. emberek figyelmének ügyes félrevezetésével, az új csapatok szervezését megnehezítette, mert ajánlotta a meglevők megerősítését, mégis felajánljuk e helyről is készségünket aziránt, hogy az ilyen új alakulatok számára az engedélyt megszerezzük. A körkérdéseinkre adott válaszok egy pontban mind megegyeztek. Abban t. i., hogy évente egyszer tartsunk egy Evangelikus Országos Napot. Csak a helyet illetőleg voltak eltérő nézetek. A legújabb események, az az éles felekezeti harc, melyet Róma indított és amelynek ódiumát most azzal hárítja el magáról, hogy egyházellenes harcot ő soha nem kezdeményezett, sőt! az az érthetetlen magatartás, mellyel a főrendiház törvényjavaslatában minket ért jogfosztásban ref. testvéreink is segédkeztek (— nem keressük okát, csak fájdalmasan regisztráljuk a valóságot s benne azt is, hogy találkoztak őket támogató evangélikusok is —) még inkább és valószínűleg osztatlan közös akarattal kívánja az Orsz. Ev. Nap mielőbbi megvalósítását. Eredetileg december 10-re, a wittenbergi Elster kapunál történtek évfordulójára, terveztük ezt a napot. De mert ennek nagyméretűnek kell lennie, mert a csonka ország ev. tömegeit kell megmozgatnia, olyan körültekintést kíván, amelyre nem hetek, hanem hónapok kellenek és a közgyűlésnek olyan határozata, melyet az alapszabály megenged ugyan, de mégis csak külön felhatalmazást igényel. A megszervezéshez mintául vettük a Katholikus Népszövetséget. Mi sem állja útját annak, hogy ennek bevált eszközeit és útjait mi is kövessük és felhasználjuk. Ennek figyelembevételével készült az a határozati javaslat, melyet a választmány egyhangúlag elfogadott és amelyet lesz szerencsénk a javaslatok rendjén előterjeszteni. Itt még csak annyit kell bejelentenünk, hogy az így tervezett Ev. Orsz. Napon kívánjuk majdan megtartani azt a közgyűlést is, mely végre alapszabályszerűen építhetné ki az egész országos szervezetet é£ tenné lehetővé, hogy néhány nap alatt, ha kell, egyházunk egész társadalmát, tömegeit mozdítaná meg ügyeink, érdekeink mellett. Ezzel meg-