Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1925. október 22
10 3. Pál lelkészt pedig lelkészi hivatal viselésére képtelennek nyilvánította. 1925 június 20-iki ülésében Lombos Alfréd hitoktató-lelkészt feddésre ítélte; Nagy Lajos volt gyúrói lelkész bíróküldés iránti kérelme értelmében bíróságot delegált; Majba Vilmos lelkésznek a pesti magyar egyházközség elleni közigazgatási perében a pesti magyar egyházat elmarasztalta; Sipos András lelkész fegyelmi ügyében a II. fokú bíróság ítéletét helybenhagyva, a közvádló fellebbezését elutasította; Wallrabenstein Jakab volt lelkészt, mint olyat, aki methodista prédikátorrá lett, minden egyházi és iskolai hivatal viselésére képtelennek nyilvánította és őt attól egyszersmindenkorra eltiltotta. Mindezen ítéletek közül a telkélkészi állás viselésére való képtelenséget megállapítok a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak bejelentettek és a püspök urakkal is közöltettek. Különös gondoskodásom tárgyát képezte a lelkészképzés ügye. A theol. szakvizsgák elnöklését elnöktársammal egybehangzó felkérésemre ez évben is Kapi Béla püspök úr volt szíves elvállalni és ellátni, aki a fakultás és Otthon ügyeinek különben is nagy figyelmet és sok fáradságot szentelt. Ismételten felterjesztésekkel éltem a theol. fakultás megfelelő és méltó elhelyezése érdekében az illetékes kormánykörökhöz. A be nem töltött tanszékek betöltését szorgalmazó felterjesztésem egyrészt, mivel a hittudományi kar maga oda nyilatkozott, hogy a pályázat kiírását ezidőszerint nem tartja szükségesnek, másrészt a minisztertanács által kimondott általános kinevezési tilalom folytán a válaszleírat szerint egyelőre nem nyert érdemleges elintézést. Az egyházi énektanítással Hamar Gyula soproni tanítóképzőintézeti igazgató urat bíztam meg, akinek a fakultáson dívó óradíját az egyetemes pénztárból folyósítottam. A fakultás tanárai lelkészi szolgálati éveinek beszámítása iránti kérelmet melegen pártfogoltam a kormánynál. A külföldi egyetemeken magyar theologusok javára régről fennálló ösztöndíjalapítványok ügyével is több irányban foglalkoztam. Ez a kérdés is egyetemes közgyűlésünk asztalán fekszik. Azért csak futólag említem meg, hogy Ziermann Lajos gyámintézeti elnök urat megkerestem volt ez ügyben, akitől a közeli napokban oly értelmű választ kaptam, hogy a német valorizációs törvény kapcsán az ösztöndíjak 10 százalékos felértékelése várható. Érintkeztem e kérdésben dr. Eöttevényi Olivér úrral, a külügyi társaság e tárgybani megbízottjával is. Végül felkértem D. Raffay Sándor püspök urat, hogy a magyaroknak szóló ösztöndíjak felkutatása és a mi ifjaink részére leendő biztosítása érdekében vegye fel az érintkezést a Deutsch-Evangelischer Kirchenausschuss-szal. írásos eszmecsere anyagát képezte az elszakított területek egyik idegen állam fennhatósága alá került egyházrésze lelkészképzésének kérdése is, amelyben az adott helyzetben nehéz megtalálni a kielégítő megoldást. Theol. tandíjsegélyre az 1924/25. tanév második felére és az 1925/26. tanév első félévére egyenként 20.000,000 koronát folyósítottam, amivel hihetőleg sikerült theológusainknak a magas egyetemi tandíjak okozta súlyos anyagi gondjain némiképen könnyítenem. Ugyancsak részben ezt a célt, részben azt a másik, egyházunk érdeke által parancsolólag előírt célt, hogy az életbe kikerülő lelkésznemzedék, amelynek gyakorlati képzése a szeminárium felállítása kérdésének kitolódását amúgy is nagyon megsínyli, mégis legalább némikép nevelhető is legyen jövendő pályájára, amelyre a v fakultás tudományosan készíti elő, tartottam szem előtt akkor, amidőn előbb harmóniumot szereztem be a soproni Theol. Otthon számára, amelynek a volt budapesti Otthon használható bútorzatát is átengedtem, majd meg röviddel ezelőtt, hiányos felszerelésének pótlására ideiglenesen a szemináriumi alapból 20.000,000 koronát kiutaltam. Itt említem meg, hogy két végzett ifjú részére lutherkabátbeszerzésre egyenként 2.000,000 korona segélyt utalványoztam, két külföldön tanuló theológusnak pedig egyenként 2.000,000 K segélyt engedélyeztem. Az Otthon jelenlegi elhelyezése mellett, bár az lényegesen javult a mult esztendeihez képest, ezt meg kell állapítanom, céljának a felügyelőtanár úr elismerésre méltó ügybuzgalmának dacára a felsorolt áldozatok s bármi áldozat mellett sem felel és felelhet meg. Azért üdvözlöm örömmel és ajánlom a közgyűlés figyelmébe a dr. Deák János professzor úr által otthonépítés tárgyában felvetett eszmét, amely részletes tárgyalás anyagát fogja képezni és kérem is, hogy a tisztelt közgyűlés ezzel fontosságához mérten foglalkozzék és az áldozatoktól ne riadjon vissza. Elismeréssel emlékezem meg az eperjesi collégium jelenleg Miskolcon működő jogakadémiájának ezévben végzett munkájáról, a Berzeviczy-emlékkönyv kiadásáról és a tanárok élénk irodalmi tevékenységéről. Általános tanügyi téren az alábbiakban foglalom röviden össze az elmúlt év eseményeit és az abban felmerült, megoldásra váró tanügyi teendőket. Mindjárt a közigazgatási év küszöbén a református testvéregyházzal együttesen tett és a miniszterelnök, a vallás- és közoktatásügyi, valamint a pénzügyminiszter uraknak küldöttség által átnyújtott iskolafenntartóink személyi hozzájárulásának és a rájuk kirótt nyugdíjjárulékoknak leszállítását, illetve utóbbiaknak a múltra nézve leendő törlését, nemkülönben a középiskolák állami fenntartási járulékainak valorizálását célzó felterjesztésünknek — amely később ugyancsak a református testvéregyházzal egyetértésben megismételtetett, eddig az lett az eredménye, hogy a kormány a személyi hozzájárulást 50%-al leszállította, a múltra nézve megállapított nyugdíjjárulékok befizetésétől egyidőre
