Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1923. március 22

sőt biztosítani kívánom mindenki részére ' a szabad véleménynyilvánítás és szólásszabadság jogát. Ugyanekkor azonban kötelességszerűen őrködni fogok a felett, hogy gyűléseink személyes ellentétekből vagy félszeg egyéni velleitásokból származó ellentétek kilobbanásának színhelyévé ne váljanak. Az egyházkormányzás munkaprogrammjának kialakításánál a következő szempontok vezérelnek. Az egyház és állam viszonyát illetőleg a tételes törvények alapján állok. Védelmezem egyházunk autonómiáját és törvényben biztosított, részben kielégített, részben még kielégítetlen jogigényeit. Jóleső megelégedéssel kell itt rámutatnom arra, hogy ezen a téren a rendezés legutolsó ténye, a protestáns tábori püspökség intézménye, egy régen vajúdó kérdést intézett el közmegnyiigvásra, úgy a református, mint a mi egyházunk szempontjából. Az 1848. évi 20. t.-c.-ben gyökerező jogainkat fenntartani és a törvény fokozatos végrehajtását szorgalmazni kötelességemnek ismerem. A törvény végrehajtásának menetét, illetve időpontját az általános politikai és államháztartási helyzettől vélem függővé tenni. Szándékosan használom a fokozatos kifejezést, mert egyrészt számolnunk kell az államnak ugyancsak szomorú pénzügyi helyzetével, másrészt pedig, azt hiszem, senki közülünk nem is kívánná a törvény szószerinti végrehajtását, mely az egyház összes szükségleteinek állami forrásból való kielégítését írja elő, ami ha valaha bekövetkeznék, veszélyt jelentene féltékenyen őrzött autonómiánk szempontjából. Az egyházzal szemben fellépő jogos igények kielégítése és közérdekű missziónk teljesítése szempontjából saját erőinknek, teherbiró képességünk végső határáig való igénybevétele mellett, számítunk az állam fokozott, de nem egyes célokra, hanem törvényhozásilag az egyház autonóm rendelkezésére bocsátott, alapítványszerűleg biztosított támogatására, ezzel reméljük biztosíthatni a jövőben nagy céljaink eléréséhez ' szükséges anyagi erőt. Ezen mód kínálkozik már csak azért is a legcélirányosabbnak, mert az esetenként felmerülő szükségletek így nyerhetnek a leghelyesebb és leggyorsabb módon kielégítést. Mivel pedig egyházunknak az állammal való szoros anyagi kapcsolatát* oly értelemben, hogy az egyház az anyagiak tekintetében inkább az államra támaszkodjék, mint saját erőire, egyházi szempontból aggályosnak tartom, a nélkül, hogy törvényben biztosított jogainkból bármit is feladnék, hivatalbeli kötelességemnek ismerem egyházunk anyagi és erkölcsi erőinek lehető fokozását és alkotó munkába való állítását. A különböző egyházakkal szemben őszinte nagyrabecsülést és testvéri szeretetet ápolok szívemben. A velők való együttműködést keresem, mivel azt a keresztény egyházak keresztény karakterének kidomborítása és nemzetünk érdekében valónak találom. De vallom azt is. hogy együttműködés csak egymás megbecsülése alap-