Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1923. március 22

ján lehetséges, testvéri érzést csak testvéri indulat válthat ki. A felekezetközi békességért és keresztény egyházak együttműködéseért áldozathozatalra is hajlandó vagyok, de sohasem ev. egyházunk törvényes jogainak, önérzetének és méltóságának rovására. A testvér ref. egyházzal szemben különösképen is ápolni kívánom a közös származásunkban és történelmi multunkban gyökerező testvéri jó viszonyt. Egyházaink érdekében kiválóan értékesnek tartanám, ha a testvéri együttműködés útján valláserkölcsi és kulturális törekvéseinkben közelebb jutnánk egymáshoz. Belső egyházi életünk s ezzel összefügyően egyházi közigasgatásunk az egyszerűsítés, az olcsóvátétel és időtakarítás szempontjából reformra szorul. Ezen cél érdekében felsőfokon az egyetemes iroda kiépítését és az egyetemes előadó munkakörének szervezeti szabályzatban való pontos megállapítását szükségesnek vélem. De meg vagyok arról is győződve, hogy nem intézményekkel, hanem csak belső lelki megújhodással biztosíthatjuk egyházunk igazán helyes és kívánatos közigazgatását. Ezért különösen nagy súlyt helyezek az intenzív hitélet felébresztésére. Ezen kijelentésemmel azt kívánom éreztetni, hogy egyetemes egyházunk nem lehet a törvények és paragrafusok útvesztője és egyházunk lelke nem száradhat bele az élettelen rendeletekbe és jegyzőkönyvi határozatokba, hanem a szó szoros értelmében a lélek egyházának kell lennie. Nem kedvezően befolyásolja újabban a hazai protestantizmus fejlődését, hogy egyházunk élő törzséről helyenkint kisebb vallási közösségek, szekták válnak le, amelyek nemcsak külön egyházi életet élnek, hanem még hódításra is törekszenek. Világos, hogy egyházunk sáncfalainak ezen megbontását tétlenül nem nézhetjük, keresnünk kell a baj okát és akkor megtaláljuk orvosszerét is. Egyházunk az utolsó időben az Ige egyházától lassanként közeledett a jogszabályok egyháza felé. A lelkészi állás helyenkint rideg hivatallá lett. Nagy városokban a hívek számának, a lelkészi munkaerőkhöz viszonyított aránytalan szaporodása, a belmissziói munkának a lelkészi és egyházhatósági ellenőrzés alól való függetlenítése idézte elő ily csoportok alakulását. Amiben tévedtünk, ismerjük be férfiasan és tegyük azt jóvá. Térjünk vissza az elhagyott régi útra, váljunk ismét az Ige egyházává, vigyük az elszakadókkal szemben harcba egyházunk isteni charizmáit, vigyük be az életnek minden ágába és akkor azokat, akiknek elvesztése fáj, vissza is hódítjuk. Az előadottakból kifolyólag a missziók felkarolásái és szervezését, a szórványok állandó gondozását egyetemes egyházi érdeknek és így feladatomnak is tartom. Ezen programmpont különös fontosságot nyer hazánk mai válságos helyzetében, mert az evangéliumból szertesugárzó szeretet legbiztosabb alapja a nemzet szebb és jobb jövendőjének. De fontos ez a munkaprogramul azért is, mert a világnézetek küzdése még