Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1920. december 9

4 j 3. mostani legválságosabb időben erélyes, céltudatos, körültekintő és egyetemes egyházunk ügyeivel törődő lelkes vezetője legyen. És ezért annyival inkább tartom szükségesnek, hogy a tisztelt Közgyűlés evvel a kérdéssel foglalkozzék és a jövőre nézve állást foglaljon, mert a trianoni békeszerződés értelmében legközelebb aktuálissá válik és eldöntés alá kell kerülnie annak a kérdésnek is, vájjon egyetemes felügyelőnk magyar honosságát fenntartja-e vagy sem? Az utóbbi esetben a Zs. T. 159. §-a értelmében az egyetemes felügyelő személyének egyik legfőbb kelléke megszűnvén, ez maga után vonná azt, hogy az egyetemes felügyelői állást be nem tölthetné. Midőn végül megcsonkított egyházkerületeinknek a mai nehéz időkben is szép számmal egybegyűlt küldötteit tisztelettel üdvözölném, az egyetemes közgyűlést megnyitom. Az egyetemes közgyűlés nagy érdeklődéssel és tetszéssel fogadván, a beszédet, elhatározza, hogy az egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe felvétessék. 2. (Sz.) A jegyzői kar bejelentvén, hogy az egyházkerületek küldöttei kellő számú megbízó-levelet mutattak be és hogy a határozatképes számban megjelentek jegyzéke összeállíttatott, elnöklő felügyelő a közgyűlést megalakultnak jelenti ki. Ezzel kapcsolatban az ügyrend értelmében a jegyzőkönyv hitelesítésére az ülés elején lévén a bizottság kiküldendő, ezen jegyzőkönyv hitelesítésére a közgyűlés az elnökség elnöklete alatt kiküldi : dr. Raffay Sándor, dr. Liedemann Frigyes, dr. lándori Kéler Zoltán, br. Radvánszky Albert, Kaczián János és Broschko G. Adolf közgyűlési tagokat. 3. (Sz.) Az egyetemes főjegyző beterjeszti a távollevő egyetemes felügyelő helyett a következő évi jelentést: Méltóságos és főtisztelendő egy. közgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy ez alkalommal én terjesszem be azon jelentést, melyet az E. A. értelmében az egy. felügyelőnek kellene beterjesztenie, de báró Soíymossy Lajos egy. felügyelő román területen lakván, több mint egy éve el van zárva az egy. egyház ügyeinek vezetésétől és egy tőle vett levél szerint a Budapestre való utazásra eddig nem kapott útlevelet. Elsősorban halottainkról kívánok megemlékezni; mindjárt az 1918. év október havában halt el Szentiványi Árpád, a tiszai egyházkerület hosszú éveken át nagyérdemű felügyelője, ki mindenkor az egy. gyűlésen is bölcs mérsékletével helyes mederbe tudta a közgyűlés tárgyalásait terelni. 1919 május 25-én halt el dr. Baltik Frigyes, a dunáninneni kerület püspöke és egy. egyházunk egyházi elnöke, az ő nagy érdemeit és egyháziasságát méltatni nem én vagyok hivatva, áldásos működésének emléke soká fog közöttünk élni; temetésén az egy. egyház képviseletében résztvettem. Az év folyamán halt el Bognár Endre, az egy. gyámintézet egyházi elnöke is, ki egyházias, szeretetteljes lelkületével az igazi lelkipásztor mintaképe volt. Folyó évi október 30-án húnyt el dr. Wagner Géza, ki mint esperességi felügyelő, mint az egy. tanügyi bizottság elnöke és legutóbb mint egy. törvényszéki biró működött és ki egyháza iránti szeretetéről és fáradhatatlan ügybuzgóságáról bő tanúbizonyságot tett; emlékét szintén kegyelettel és hálával fogjuk megőrizni. De nem kevesebb kegyelettel emlékezünk meg a református testvéregyház nagy halottairól: gróf Tisza István főgondnok és Tüdős István püspök elhunytáról és felkérem az egy. közgyűlést, hogy meleg részvétének a testvéregyház iránt jegyzőkönyvi kivonatban is kifejezést adjon, megköszönve egyben a testvéregyház részvétnyilatkozatát, melyet idejuttattak. Áttérve az egyházpolitikai kérdésekre, tisztelettel bejelentem, hogy még az egy. felügyelő kezdeményezésére 1918 október 3-án úgynevezett elnöki értekezletet szerveztünk, mely a négy kerület elnöksége és az egy. főjegyzőből alakítva, negyedévenként lett volna hivatva összejönni a fontosabb egyházi kérdések megbeszélése és az egyetemes érdekű kérdések egyöntetű kezelése szempontjából. Akkor nem is gondoltuk, hogy ezen elnöki értekezletnek, kiegészítve Budapesten lakó több egyházi tisztviselővel, milyen fontos feladata lesz az egy. egyház ügyeinek további intézésében. Az 1918 október 31-iki felborulás kihatását egyházi életünkben is azonnal érezhettük, a radikális befolyás alatt álló egyes fiatalabb lelkészek azonnal hivatottaknak érezték magukat, minden tekintély félrelökése mellett, az egy" egyház ügyeinek irányítására és csak dr. Raffay Sándor püspök befolyásának tulajdonítható, hogy lelkészeink papitanácsot nem alakítottak és hogy egy december 4-én tartott nagy értekezlet megelégedett azzal, hogy egy úgynevezett reform-bizottságot küldött ki az egyházi ügyek irányítására. Ezen bizottság tagjai az 1918 december 5-én tartott elnöki értekezleten részt is vettek, de később a közlekedés nehézségei és költséges volta folytán többé nem vettek részt az üléseken. Ugyanezen elnöki értekezleten úgy az egy. felügyelő, mint dr. Baltik Frigyes püspök, egyházi elnök gondoskodtak akadályoztatásuk esetére szóló helyettesítésükről, előbbi dr. Zsigmondy Jenő ker. felügyelőt, utóbbi dr. Raffay Sándor püspököt bízván meg helyettesítésével. Később dr. Baltik Frigyes elhalálozása után, az egy. egyházi elnöki tiszt