Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1920. december 9

5 Geduly Henrik püspökre szállván át, kit ezen minőségében ez alkalomból is melegen 3. üdvözlök, ő is megbízást adott dr. Raffay Sándor püspöknek a helyettesítésére. Az elnöki értekezlet éber figyelemmel kisérte a politikai eseményeket, amennyiben azok egyházi vonatkozásban állottak. Az 1848: XX. t.-c. végrehajtása kérdésében több ízben felterje3ztést intéztünk, tiltakozván a kath. autonómia külön létesítése ellen és követelvén előzetes meghallgatásunkat; a református és unitárius egyházakkal közösen pedig egy miniszteri értekezleten hangsúlyoztuk, hogy az idő nem alkalmas ezen nagy kérdés megoldására, ragaszkodtunk a törvény strikt végrehajtásához, a teljes viszonosság és egyenlőség alapján is oly vagyoni részesedést kívántunk, ugyanoly minőségű és biztosítékú vagyonban, amilyent a katholikus egyháznak az állam kiadni fog. Az egyetemes egyház közjogi állását illetőleg azon álláspontot foglaltuk el, hogy a status quo és a területi integritás alapján állunk és az egy. egyházat régi területi határaiban továbbra is egységesnek tartjuk, mert a békekötés által hazánkra rákényszerített országhatár-eltolások nem szükségszerűen rontják le az evang. egy. egyház régi határait. Egy a folyó évi junius havában tartott jogügyi és pénzügyi bizottság is ugyanezen állásponton volt és a bányakerületből egy eziránybani felterjesztés is érkezett, amelyre vonatkozó indítványt tb. örökös egy. felügyelőnk báró Prónay Dezső nyújtotta be. Azt hiszem az egy. gyűlés felfogását tolmácsolom, midőn az egyházunk ügyei iránti ezen mély érdeklődéséért ez alkalommal is hálás köszönetet mondok és kérem Ő Méltóságát, hogy bölcs tapasztalatból eredő jó tanácsaiban továbbra is részesítsen. Ezen jogfelfogásból kiindulva, felhívtuk a kerületeket és ezek útján az esperességeket és egyházakat, hogy az E. A. előírta gyűléseket rendes keretben és időben tartsák meg. Ezen kérdéssel kapcsolatban a fentemlített jogügyi bizottság nem vette tudomásul az erdélyi és délmagyarországi egyházaknak egy külön kerületben való szervezkedését, hanem felhívtuk az ottani egyházmegyéket, hogy az egyházak ügyeit saját hatáskörükben intézzék. Sajnos ezen határozatot a postai közlekedés szünetelése folytán nem tudtuk lejuttatni, sem Kolozsvár, sem Aradra, úgy hogy később azon hirt is vettük, hogy az egy. felügyelő ezen új kerület tisztviselőit a saját hatáskörébeu kinevezte. Ezen hír alapossága tekintetében még meggyőződést nem szerezhettünk, mert az ezirányban az egy. felügyelőhöz intézett kérdésre még felelet nem érkezett. A dunáninneni egyházkerület püspöki hivatalát 1919 őszén Balassagyarmatról elhozván az egy. egyház épületében az egyik tanácstermet bocsátottuk rendelkezésére, ezáltal megóvtuk a kerületet attól, hogy Zoch Sámuel akkori nyugatszlovenszkói püspöki adminisztrátor a kerület irattárát elvigye. A másik tanácstermet a Luther-otthon céljaira bocsáttottuk rendelkezésre, hogy minél több ifjú nyerhessen ott elhelyezést: az 1919—20. tanévben az eperjesi theol. tanároknak is a Luther-otthönban adtunk ideiglenes menedéket. Az eperjesi és pozsonyi theológiai akadémiák a cseh-szlovák államnak területére esvén, azoknak ott való fenntartása lehetetlenné vált és így a pozsonyi theológiát áthoztuk Budapestre, ahol a vallás- és közoktatásügyi kormány előzékenysége folytán a volt keleti akadémia épületében elhelyezést talált, A tanszékeket a pozsonyi és eperjesi tanárok látták el, a mult évben dr Raffay Sándor püspök is szives volt egy tanszéket ellátni. A szükségleteket azonban csakis az amerikai hittestvérek bőkezűségéből tudtuk fedezni, saját forrásunkból arra fedezet nem állván rendelkezésre. Nagyon is megfontolandó, hogy a mai szűkre szabott határaink között célszerű-e két theol. akadémiát fenntartani. A theol. fakultás kérdésében is ismételten tárgyaltunk a vallás- és közoktatásügyi kormánnyal, de maga a theol. fakultási bizottság sem tartotta az időt alkalmasnak a kérdés erélyesebb sürgetésére. Ma is folynak megbeszélések és a pozsonyi egyetem hajlandónak is látszik a fakultás befogadására, de ma az ezen kérdésben való döntés nem célszerű, mert nem tudjuk, hogy a pozsonyi tud. egyetem nem-e oly városban nyer ideiglenes elhelyezést ahol evang. egyházunknak nincs meg a szükséges alapja. A katonai lelkészet kérdésében is intéztünk felterjesztést a hadügyminiszterhez és főleg aziránt kértünk orvoslást, hogy a protestáns katonai lelkészek ismét a róm. kath. tábori püspök fennhatósága alá helyeztettek. A külföldi protestánsokkal is igyekeztünk kapcsolatot létesíteni és e tekintetben dr. Raffay Sándor püspök, Pelényi János konzul, dr. Pröhle Vilmos és Leffler Béla fejtettek ki nagy ügybuzgóságot ; bekapcsolódtunk az evang. világszövetségbe és megalkottuk a ref. és unitárius testvérekkel együtt a protestáns világszövetség magyar osztályát. Ezen bekapcsolásnak egyik nagy eredménye az, hogy memorandumunk alapján a világszövetség azon álláspontra helyezkedett, hogy a magyarországi egyetemes egyház régi egysége továbbra is fenntartandó. A békekötés ratifikálása folytán egyetemes egyházunk sok új és fontos kérdés elé állíttatik és nagyon valószínű, hogy törvényhozási intézkedésekre lesz szükség, ennek folytán kérem az elnökséget felhatalmazni, hogy megfelelő időre a zsinattartási engedélyt esz-