Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1920. december 9
23 83. (L). A Luther-társaság jelenti, hogy közgyűlését mindezideig nem tarthatta meg, 83 azt csak későbben fogja megtartani, Az egyetemes közgyűlés, a fenti bejelentést tudomásul veszi. 84. (L.) Beterjesztetett a Luther Otthon kormányzó-bizottságának jelentése. Méltóságos Egyetemes Közgyűlés! Ezúttal egyszerre két évről kell beszámolnunk, és pedig az 1918/19. és 1919/20-ról. Ebbe az időszakba esik azon 5 hó, mely alatt a korm. biz. az Otthon vezetéseért sem az erkölcsi, sem az anyagi felelősséget nem vállalhatta, egyedül az igazgató maradt a helyén, általunk megbízva, hogy az egyház javait a lehetőség szerint oltalmazza. Az igazgató jelentéséből kitűnik hogy az ifjak tetemes része, elkábulva az egymásra tornyosuló események tömkellegében egy új kor felvirradását vélték látni, mely a világot megváltani lesz hivatva s amelyben nekik vezető szerep fog jutni. Azonban — hála az Isteni Gondviselés nagy kegyelmének — mindjárt az első cselekedetükben is józan eszük nyilvánult meg. — Legsürgősebb teendőjük volt ugyanis Otthonukat a maguk részére kisajátítani s ezáltal minden külső beavatkozástól lehetőleg mentesíteni. Ez, bár erős küzdelmek árán, a teljes egyetértés, jó tanácsadók és szerencsés összeköttetések révén, olyannyira sikerült, hogy míg más hasoncélú intézetek nagy erkölcsi és anyagi károkat szenvedtek, intézetünk mondhatni sértetlenül került ki a nagy kavarodásból. Az ifjak nagy többsége rövidesen belátva, hogy a felkorbácsolt szenvedélyek, a romboló munkában tobzódó heterogén elemek mily távol állnak azon ideáltól, melyet hirdetnek, — nemhogy velük tartott volna, de igen hamar teljesen visszavonult, megtagadva minden közösséget a proletárok uralmával. Azok is, kik elvben kitartottak mellettük igen kevés kivételével, inkább csak jóhiszemű tétlen szemlélők maradtak, remélve és várva azt a világboldogító eredményt, melyet nekik oly fennhangon hirdettek. Most már nagyrészt azok is, kik akkor remélni mertek, restelkedve gondolnak naivitásukra. A következő tanév elején a kommunista eszmékkel szimpatizáló ifjakat nem vettük az Otthonba vissza ; az igazgatót azonban, egyrészt saját felelősségünk tudatában, másrészt az ő magatartásának tisztázása érdekében, hivatalból igazoló eljárás alá vontuk. A megejtett, minden ténykedését felölelő vizsgálat eredménye, hogy a kiküldött bizottság Kermeszky György igazgatónak a. kommunizmus alatt tanúsított magatartását igazoltnak vette és javasolta, hogy tevékenységeért neki a korm. bizottság elismerését fejezze ki. De elismeréssel kell adóznunk az igazgatónak ezen a helyen is, hogy ezekben a válságos időkben az intézet hajóját minden nagyobb rázkódtatás nélkül kormányozta; mert főleg az ő érdeme, hogy sikerült az ifjak legnagyobb részének lelkét a káros hatásoktól megóvni s az Otthon vagyonát teljes egészében megtartani. Ezen üdvös eredmény onnan származik, hogy az ifjak ragaszkodása igazgatójuk személyéhez nem lazult meg akkor sem, mikor ők maguk vették kezükbe az intézet vezetését, vele karöltve munkálkodtak, egymást megértve, segítve, támogatva. Erről az igazgató beszámolójában a korm. biz. előtt meleg hangon emlékezett meg. De a proletáruralom bukásával sem tért vissza a rendezett állapot a Luther Otthon életében. A folyton hullámzó politikai viszonyok, a háború okozta befolyások és a szénhiány megzavarták az egyetemi oktatás folytonosságát — megbénították annak rendes menetét. A megszállt területekkel való érintkezés nehézségei az Otthonba törekvő ifjakkal való levelezés elé gördítettek akadályokat — a fokozódó drágaság a tartásdíjak emelését vonta maga után — a szénhiány a fűtést tette lehetetlenné — az óriásira szökött munkabérek pedig a legszükségesebb tatarozást sem engedték meg. A sok karhatalmi szolgálatot teljesítő és önkéntesi évét szolgáló ifjú, még a mai napig sem szentelheti magát tanulmányainak teljes odaadással, sem az intézet rendjét nem tarthatja be a szokott pontossággal. A tartásdíjakat időnkint minden hasonló intézetben emelték; a miénkben is már — a szobák szerint — 980—1070 korona közt mozog havonta. így is csak szerény élelmezést adhatunk; a fűtés lehetőségére pedig ezidőszerint semmi biztató jel nem mutatkozik. Az Otthon pénzügyeire káros befolyást gyakorolt a kommunizmus korszaka; először, mert az ifjak segélyezésére kiutalt pénzek csak szórványosan folytak be, ezek is a piac drágulásához képest oly minimálisra voltak szabva — havi 120 korona étkezési hányad, hogy abból a legszerényebb étkezésre sem telt volna, ha az ifjak önként nem pótolják 10 naponkint 70 koronával.
