Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1906. november 7
11 hanem a Budapesten 1905 október 4—6-án megtartott bányakerületi gyűlés 81. pontjában 16. hozott kivételes expedienst is megsemmisíti: az esperességi gyűlés azt határozza, hogy az 1905 június 2U-án 12. pont alatt hozott határozatát ez ügyben „a conventu male informato ad conventum melius informandum" újból felterjeszti. Az 1898 május 7-én hozott vallási törvény az ágostai és helvét hitvallású felekezetek külső jogi viszonyára nézve Horvát- és Szlavonországokban azt írja elő, hogy ezen országokban a zsinati törvények csak a horvát-szlavon országos törvényeknek korlátain belül érvényesek és nevezetesen teljesen figyelembe véve azon államjogi helyzetet, melyet ezen országok a Szent István koronájához tartozó országok keretében elfoglalnak. Továbbá előírja ezen törvény, hogy 0 Császári és Királyi Apostoli Felsége főfelügyeleti jogát a horvát és sziavon királyságok ezen két hitfelekezete felett a Dalmát-, Horvátés Szlavonországok bánja gyakorolja ezen országok szentesített törvényei szerint. Ezen törvényes rendelkezésnek következménye az, hogy ha a felsőbb magyar egyházi hatóságok azon helyzetbe jutnak, hogy a nekik alárendelt horvát-szlavon egyházak vagy a horvát-szlavon esperesség ügyeiben ítélkezzenek, nem járhatnak el úgy, mintha magyar egyházról vagy esperességről volna szó, hanem szem előtt kell tartaniok a kettő közt fennálló különbséget és a horvát-szlavon törvények teljes jártasságában kell lenniök, azokat figyelembe is kell venniök és különösen figyelembe kell venniök Horvát- és Szlavonországok külön állam jogi helyzetét. Nem kívántatik, hogy a magyar egyház változtasson a maga és saját egyházai számára a zsinati törvényen, de kívántatik és pedig teljes joggal, hogy a Horvát-Szlavonországok felett hozott határozatoknál csupán akkor és annyiban hivatkozzék a zsinati törvényekre, a mennyiben és mikor ezek a horvát-szlavon törvényeket nem érintik. Ha ezen két törvény között eltérés fordulna elő, akkor a zsinati törvény háttérbe kell hogy lépjen az országos törvény előtt és a zsinati törvény tegyen kivételt. Ez vonatkozik a horvát-szlavon papjelöltek nevelésére és képesítésére is, mely ügyben ezen két törvény egymástól a nyelvismeretre vonatkozólag különbözik. A horvát-szlavon esperesség belátja, hogy a 217. § értelmében a papok nevelése teljesen egyházi dolog, mely oknál fogva ennek rendezése is csupán az ág. hitv. evang. egyház hatáskörébe tartozik. Ámde miután ezen törvény csupán Magyarország részére lett hozva és szentesítve, Horvát-Szlavonországok alkotmányos közreműködése nélkül, ezért ezen törvény csupán a magyar egyházakra kötelező. Miután azonban ezen zsinati törvények érvénye az 1898 május 7-én hozott horvát protestáns törvény által utólag a horvát és sziavon protestáns egyházi autonómiára is ki lett terjesztve, ebből logikailag az következik: hogy azon egyház alatt, melynek hatásköréhez tartozik a horvát-szlavon protestáns lelkészek nevelése és különösen állapotuk rendezése, csupán egyedül a horvát-szlavon egyház értendő úgy, a mint a horvát-szlavon esperesség által képviselve van; mely esperesség az 1905 június 20-án tartott esperességi gyűlésében a theologusok kérdését szabályozás czéljából letárgyalta. Ezen oknál fogva, az esperességi gyűlés elhatározza, ezen irányban informálni a kerületi és egyetemes gyűlést és kieszközölni, hogy nem csupán tudomásul vétessék az 1905 június 20-án tartott esperességi gyűlés 12. pontjának határozata, hanem a zsinati és horvátországi törvény közötti további összeütközés kikerülése végett a horvát-szlavon esperesség kivételes helyzete elismertessék és megengedtessék, hogy bizonyos ügyekben véglegesen, önkormányilag határozzon. Egyben elhatározza a horvát-szlavon esperességi gyűlés felterjeszteni a magas kormánynak és a dalmát-horvát-szlavon képviselőháznak abbeli kérelmét, hogy a horvát-szlavon esperesség ezen különös, kivételes álláspontját, autonómiájának megfelelő helyzetét elismerje, továbbá, hogy a kerületi és egyetemes gyűlésnél kieszközölje, hogy a horvát-szlavon papjelöltek nevelése és képesítése a horvát-szlavon esperesség határozatai szerint történjék, hogy az 1898 május 7-iki törvény revidiáltassék és hogy az országos segély elosztás végett a horvátszlavon esperességnek kézbesíttessék. A kérvény összeállításával és aláírásával megbízatnak az esperességi gyűlés következő tagjai: Gretzmacher Samu, Húrban Vladimir és Kamenár Jenő. Továbbá Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjának ugyanez ügyben I. 2284/1906. szám alatt kelt következő átirata : Méltóságos Uram! Az 1905. évi deczember hó 23-án 12/05. szám alatt kelt becses átiratával közölte velem Méltóságod azon határozatot, a melyet az egyetemes konvent 1905. évi november hó 8-án és a következő napokon a jegyzőkönyv 12. pontja alatt az ágostai hitvallású evangelikus lelkészek és tanítók kvalifikácziója tárgyában Horvát-Szlavonországokra vonatkozólag hozott. Méltóságod egyúttal azon reményét is fejezte ki, hogy ezen határozat által véglegesen rendezettnek fogom tekinteni ezen ügyet és megjegyezte, hogy ezen határozatot megnyugvással fogadták az illető konventi ülésnél jelen volt horvát-szlavon ágostai hitvallású senioratus képviselők is. Nem ismeretes előttem, hogy az utóbbi megjegyzés mily észleleteken alapszik, de azon előterjesztés után ítélve, a melyet a horvát-szlavon senioratus az egyetemes konvent 13*
