Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1906. november 7

12 16. említett határozatából kifolyólag- ide intézett, ezen senioratus képviselete nem csak hogy nincs megelégedve ezen elintézéssel, hanem ellenkezőleg, a folyó évi június hó 28-án Neudorfban megtartott gyűlésében elhatározta, hogy a lelkészek és tanítók kvalifikácziójának egész kérdését újból fel fogja vetni úgy a bányai egyházkerület közgyűlésén, mint az egész egyház egyetemes konventje előtt azon kérelemmel, hogy ezen kérdés az 1905. évi június hó 20-án 12. pont alatt hozott senioratusi határozat értelmében intéztessék el és hogy azonkívül elismertessék a horvát-szlavon senioratus különleges helyzete, a mely szerint őt bizonyos kérdésekben autonom elhatározás illeti meg. A mi pedig a horvát-szlavon-dalmát kir. országos kormányt illeti, úgy annak nevében tiszteletteljesen ki kell jelentenem, hogy legnagyobb sajnálatomra a lelkészek és tanítók kvalifikácziójának kérdését az egyetemes konvent fent említett határozatával nein tekinthetem véglegesen elintézettnek és pedig azért nem, mert ezen határozat által semmikép sem elégíttetik ki a horvát-szlavon-dalmát kir. országos kormánynak 1903. évi április hó 10-én 3458. és 1904. évi márczius hó 12-én 1167. szám alatt kelt átirataiban elfoglalt törvényes álláspont. Az egész egyház egyetemes konventjének határozatában (a jegyzőkönyv 12. pontja) mindenekelőtt az állapíttatik meg, hogy az egyetemes konvent nem illetékes az egyházszervezeti zsinati törvény 65. és 197. §-ainak megváltoztatására és aztán megjegyeztetik, hogy ily változásra nincs is szükség, mert ezen határozmányok nem ellenkeznek a Horvát-Szlavonországok autonom törvényeivel. A horvát-szlavon-dalmát kir. országos kormány fentemlített átiratában, t. i. az 1903. évi április hó 10 én 3458. szám alatt kelt átiratban alaposan megindokoltatott és bebizonyíttatott, hogy az egyházszervezeti zsinati törvény 65. és 197. §-ainak határozmányai, valamint a bányai egyházkerület statútumának azon határozmányai, a melyek ezen szakaszok alapján hozattak, mily erős ellentétben állanak a horvát-szlavon autonom törvényekhez és HorvátSzlavonországok közjogi helyzetéhez, a midőn az ezen országok területén szolgáló ágostai hitvallású evangelikus lelkészektől és tanítóktól megkövetelik, hogy magyarul tudjanak, hogy magyar tannyelvvel bíró intézetekben végezzék tanulmányaikat és hogy vizsgáikat is ezen intézetekben tegyék le. Annál kevésbbé vagyok ennélfogva azon helyzetben, hogy az ellenkező, semmiféle indokokkal nem támogatott véleményt ismerjem el helyesnek. Igen jól tudom, hogy az egyetemes konvent nem illetékes arra, hogy az egyházszervezeti zsinati törvény határozmányait megváltoztassa, a miről Méltóságod az 1904. évi márczius hó 12-én 1167. szám alatt kelt itteni átiratból is meggyőződhetik. De a mint azt már ezen átiratban hangsúlyoztam és a mint most újból hangsúlyozom, nincs is szó arról, hogy az egyetemes konvent megváltoztassa a zsinattörvény említett határozmányait, hanem arról van szó, hogy a lelkészek és tanítók kvalifikácziója Horvát-Szlavonországok területére vonatkozólag, úgy a hogy, ideiglenesen rendeztessék. „Az ágostai hitvallású és református evangelikus egyházak rendezéséről HorvátSzlavonországokban " szóló és 1898. évi május hó 7-én kelt törvény 2. §-a szerint ugyanis az ágostai hitvallású evangelikus egyház zsinattörvényei ezen országok területén csakis „a horvát-szlavonországi országos törvények határain belül és teljes figyelemmel azon államjogi helyzetre, a melyet ezen országok a Szent István koronájának országain belül elfoglalnak" bírnak érvénynyel. Az egyházi zsinattörvények azon határozatai tehát, a melyek Horvát-Szlavonországok törvényeibe és jogaiba ütköznek, ezen országokban egyáltalán nem is emelkedhettek jogerőre és így itt nem is változtathatók meg. E szerint szükséges, hogy az ily határozmányok által rendezett viszonyok addig is, a míg az egyházi törvényhozás nem alkotja meg a szükséges intézkedéseket ideiglenesen, külön rendeletekkel rendeztessenek, az egyház rendes igazgatásának biztosítását czélzó ily rendeletek megtételére pedig kétségkívül az együttes egyház egyetemes konventje van hivatva. Ily természetű határozmányok közé az egyházszervezeti zsinattörvény 65. és 197. §-ai is tartoznak és a horvát-szlavon-dalmát kir. országos kormány egész igyekezetének nincs is egyéb czélja, mint hogy a Horvát-Szlavonországok területén érvény nyel egyáltalán nem bíró határozmányok helyett oly határozmányok hozassanak, a melyek a lelkészek és tanítók képesítését, összhangban az itteni törvényekkel, ideiglenesen rendezni fogják. Mint ilyenek nem tekinthetők azon utasítások, a melyekkel a horvát-szlavonországi ágostai hitvallású evangelikus egyházközségekre nézve illetékes püspökök az egyetemes konvent határozatához képest ellátandók és a melyek szerint ezen püspököknek az itteni lelkészi és tanítói állások betöltésénél figyelemmel kell lenniök arra, hogy a jelölteknek a horvát nyelvet is,kell bírniok és ehhez képest „hogy figyelembe vegyék Horvát-Szlavonországok különleges viszonyait", az egyházkerületi vizsgáló bizottságok pedig, hogy „az összes körülmények figyelembevétele után" a Magyarországon kívül fekvő valamely egyetemen végzett theologiai tanulmányok elismeréséről vagy el nem ismeréséről döntsenek. Ezen utasítások közt az első, a mennyiben pozitív, még mindig ellenkezik a horvátszlavon-dalmát kir. országos kormány álláspontjával és alig haladja meg azon minden egyház lelkészi működésére nézve lényeges feltételt, a mely szerint ismernie kell híveinek nyelvét, különben pedig oly általános és bizonytalan — és ez a második említett utasításra nézve is