Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1897. október 20
3° 70. (G.) A mult évi jegyzőkönyv 74. pontjánál előadatott az egyetemes nyugdíjintézet szervezetének megállapítása czéljából kívánt szabályrendelet javaslata, az egyetemes szabályrendeleti bizottság következő jelentése kapcsán: Méltóságos és Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés! Az egyetemes szabályrendeleti bizottság megfelelvén azon feladatának, hogy az egyetemes nyugdíjintézetről alkotott zsinati törvény végrehajtását czélzó szabályrendeletet javaslatképen elkészítse: van szerencsénk ezen javaslatot, következő jelentésünk kapcsán tisztelettel beterjeszteni. Az eljárás mikéntjére nézve a bizottság azt az utat követte, hogy mindenekelőtt a Budapesten m. é. július i-én folytatott tanácskozásában körvonalozta az egyetemes nyugdíjintézet szervezetének irányelveit s ezen tanácskozás eredményét jegyzőkönybe foglalván, megbízta Glauf Pál bizottsági tagot, hogy a megjelölt irányelvek figyelembevétele s lehető alkalmazása mellett készítsen a további tárgyalás alapjául szolgáló előmunkálatot s terjeszsze azt az e végből szentmártoni Radó Kálmán egyházkerületi felügyelő és Zelenka Pál püspök elnöklete alatt Fajnor István, Händel Vilmos, Kmeti János, Perlaky Elek, Poszvék Sándor és Veres József tagokból egyidejűleg megalakított albizottság elé. Miután nevezett előadó az előmunkálatot részletes indokolás s Bogyó Samu kereskedelmi akadémiai tanár mérlegkiszámítása mellett elkészítette s kinyomatta : — az albizottság azt Budapesten f. é. június 30-án tartott ülésében vette beható tárgyalás alá s alapelveit általánosságban egyhangúlag magáévá tevén, a jelentésében foglalt módosításokkal további elfogadásra ajánlotta. Ilyen előkészítés után került a munkálat az egyetemes szabályrendeleti bizottság Budapesten f. é. július i-én tartott teljes ülése elé, mely általánosságban az alapelvekhez szintúgy egyhangúlag hozzájárult s a részletes tárgyalás során határozatilag tett módosítások szerint, a szabályrendelet-javaslatot jelen szövegezésében megállapította. Midőn tehát az ily módon elkészült bizottsági javaslatunkat a Méltóságos és Főtisztelendő Egyetemes Közgyűléshez döntő tárgyalás és elfogadás végett tisztelettel bemutatjuk, ámbár — a mi az indokolást illeti, egyszerűen utalhatnánk az előadói munkálat indokolására, melyet épen e végből és még azért is egész terjedelmében határozott a bizottság ezen jelentéshez csatolni, hogy így e közérdekű ügy fejlődési folyamata átnézhetően megvilágítva legyen: — mégis a bizottság megállapodásából kötelességünknek ismerjük a szabályrendelet-javaslat legalább némely fontosabb s elvi jelentőségű intézkedését tüzetesebben kifejteni. Altalánosságban legelőször is kiemelendőnek tartjuk, hogy a javaslatnak kiindulási pontul szolgáló s az egész felett uralkodó alapelve — a kivihetőség. Hiábavalónak tartanok ugyanis javaslólag csak megkísérelni is az egyetemes nyugdíjintézet szervezetének olyan alakját, melynek méretei kedvezőbbek s jobbban megfelelőek lennének ugyan a lelkészek különben egészen jogos várakozásának és igényeinek; de a megvalósítást a jelen viszonyok anyagi kényszerűsége vagy végkép lehetetlenné tenné, vagy még hosszú időre elodázná. Inkább szolgáljon a jobbnak bevárására okvetlenül szükséges idő arra, hogy az alatt fejlődjék s gyarapodjék az egyelőre talán kevésbbé kielégítő, de most mindjárt kivihető. E szempontból igazat kellett tehát adnunk az előadói javaslatnak, mely a kivehetőség alapelvéből indul ki s ezen kivehetőség terjedelme s határoltságára nézve mértékadóul az egyetemes nyugdíjintézet fentartására hivatott három tényező, ú. m. az egyházegyetem, az egyházközségek és a tagok hozzájárulási képességét tekinti. A javaslatban e kivihetőség mellett a másik érvényesítendő vezérelv volt: a számtani- biztonság, hogy ennek alapján az egyetemes nyugdíjintézet most és a jövőben élet- és fejlődésképes legyen s a tagsági jogokat minden körülmények között biztosítsa. E czélra szolgál Bogyó Samu, a budapesti kereskedelmi akadémia tanárának, mint ezen specziális tudományszakban legelső rangú szaktudósnak a •/. a. kéziratban ide csatolt részletes kiszámítása, melynek végeredménye, mint a főeredmény-összegekbol összeállított számtani mérleg kinyomatva az előadói indokolás során látható, s mely az előadó által az egyetemes nyugdíjintézet leendő tagjaitól egyénenkint és közvetlenül, tehát a legnagyobb hitelességgel összegyűjtött s szintúgy az előadói indokoláshoz csatoltan kinyomatott statisztikai kimutatás alapján készült. A mennyire tehát a czélba vett közintézmény jövőben óhajtott egészséges életfolyamata emberileg előre belátható és emberileg előre biztosítható: e végből az erre szolgáló szaktudomány igénybevételével megtettük azt, a mire kiküldetésünk alkalmával (1895. évi egyet, jegyzőkönyv 90,) utasítva is lettünk, hogy t. i. a javaslat készítésénél szakértőt is alkaalmazzunk. Ezeknek általánosságában való megérintése után áttérünk a javaslat illető §-aiban foglalt következő leglényegesebb határozmányokra.
