Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1897. október 20
4i A io. §. az egyházegyetem hozzájárulását: alapító tőkéül egyszer s mindenkorra kiutalandó 25,000 forintban és évenkinti járulékul fizetendő 24,000 forintban állapítja meg a közalap terhére. Ezen hozzájárulási pénzösszegek fedezeti forrása, az egyházi közalapról és az egyetemes nyugdíjintézetről alkotott zsinati törvények összhangzó rendelkezése szerint, csakugyan az egyházi közalap lévén: — rá kell mutatnunk a következményül előre jelentkező azon tényre, hogy már az évenkinti 24,000 frt járulék is az egyházi közalap tulajdonképeni rendes jövedelmét, t. i. a 7 2 0/ 0o s járandóságból, — az első évihez képest átlag 18,526 frt 97 krból és az alaptőke kamatának törvényszerinti 80%-kából (előadói indokolás 76. lapon), átlag 3295 frt 96 krból keletkező 21,822 frt 93 kr. évi összeget teljesen fölemészti, ámbár pedig a közalap feladata, az egyetemes nyugdíjintézeten kívül a törvényben megjelölt egyéb czélokat is támogatni. Midőn tehát a bizottság mégis az egyházegyetem hozzájárulásául az ezen §-ban meghatározott összeget hozza javaslatba, ezt csak úgy tehette komolyan és indokoltan, hogy a közalap jövedelmébe állandó tételképen beszámította az 50,000 frt államsegélyt. Ez az odaszámítása pedig ezen államsegélynek feltétlenül jogos és törvényes ugyan, mert az állami budget-törvény ez 50,000 frt évi államsegélyt határozottan és kifejezetten a közalap számára rendeli; hanem kérdés támadhat abban az irányban, hogy lehetséges-e ezen államsegély olyan állandóságára számítani, hogy azon, mint egyik alapkövön nyugodtan és aggodalom nélkül felépíthető egy oly messze jövőbe kiható s annyi család fontos érdekét biztosítani hivatott közintézmény, mint a felállítandó egyetemes nyugdíjintézet? Ámbár ez oly kérdésnek tűnik elő, melyre feltétlenül biztos s minden ellenmondást kizáró felelet sehonnan sem nyerhető s olyat senkisem adhat, a bizottság mégis ez államsegély I állandósága iránt bizalommal tekint a jövőbe azért, mert annak eredete, köztudomás szerint, i az állami törvényhozás által a hazai két protestáns egyház felsegélyezése czéljából, az úgyL nevezett három milliós sorsjegy-kölcsönről hozott, de végrebajthatlanul maradt törvényre vezetendő vissza s így ez az 50,000 frt úgy tekintendő, mint az egyházegyetem részére az érintett törvényben nyújtott kedvezmény évenkint esedékes egyenértéke. Továbbá az államsegély állandósága iránt a bizottság bizalommal tekint a jövőbe azért, mert a hazai ev. ref. testvér-egyház hasonló bizalmat táplálván, ez államsegélyt szintúgy közintézményei egyik nélkülözhetlen létalapjául \ette és tekinti, minélfogva ha ezen velünk ugyanazonos és közös érdekét valaha mégis bármi veszély fenyegetné, úgy az országos két protestáns egyház bizonyosan vállvetve kelne annak megvédésére. És végül azért is épített a bizottság ez államsegély állandóságára, mert alig tételezhető fel valaha akár az államkormány, akár a törvényhozás részéről olyan elhatározás, mely ez 50,000 frtnak elvonni akarná még azon részét is, mely az egyetemes nyugdíjintézetnek, tehát egy széles érdekkörű, jótékony és közművelődési czéllal kapcsolatos egyházi közintézménynek képezi egyik legfőbb életgyökerét Ebben a meggyőződésben a bizottság nyugodtan ajánlja a 10. elfogadását, illetőleg az abban javasolt hozzájárulási összegek megállapítását, magáévá téve e mellett az előadó indokolásában (75—77. lap) foglalt fedezeti kiszámítást, melynélfogva a 25,000 frt alapító tőke és a 24,000 frt évi járandóság kifizetése után is, a törvény által a közalap feladatai H közé sorozott többi czélok évenkinti támogatására még 44,322 frt 93 kr., sőt az alaptőke kamatának 20%-tóliján (822 frt 98 kr.) felül tőkésíteni javasolt 3500 frt hozzáadásával összesen 47,822 frt 93 kr. fog állani évenkint, a közalap mostani jövedelmi forrásai mellett, az egyházegyetem szabad rendelkezésére. A 11. §. szerint az egyházközségek hozzájárulása, az évenkint egyszer tartandó offertoriumon felül, minden egyes nyugdíjra jogosult állomás után évi 12 frt. A bizottság megegyezően az előadó indokolásával (48. és 49. lap) ezen 12 frtot, viszonyítva a tanítók után az országos tanítói nyugdíjintézetbe fizetendő ugyanilyen összegű szolgáltatáshoz, a zsinati nyugdíjtörvény által (3. §.) az egyházközségek részéről megállapított hozzájárulási kötelezettség minimális mértékének tartja, a mely minimummal kellene kezdődnie a hozzájárulásnak abban az esetben is, ha ez nem egyenlő összegű lenne, hanem valamelv meghatározott kivetési alapon arányosan emelkedővé tétetnék. Hogy azonban a javaslat ezen egyházközségi hozzájárulást sem fokozatosan, sem aránylagosan, hanem egyenlően ugyanegy összegben ajánlja megállapítani, erre nézve az előadói indokolásban felsoroltakon kívül a bizottság döntő szempont gyanánt azon ténykörülményt fogadta el, hogy a 12 frt járulék szolgáltatásából eredő látszólagos aránytalanságot, az egyházközségekre vonatkozólag, teljesen helyreüti és kiegyenlíti az egyházi közalaphoz való a 72%-os hozzájárulás. Már pedig a közalapra való ezen járandóság mennyiségét azért kell a nyugdíjintézeti 12 frtos hozzájárulással együttesen és nem különválasztva mérlegelni, mert az 11
