Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1880. október 14

5 — A kérvényt Rótli József ur be is adta. Tekintettel arra, hogy a kérdéses ügy természeténél fogva előlegesen a tanügyi bizottság által volna tárgyalandó, de tekintettel arra is, hogy ezen kérdésnek megvitatása s eldöntése az egyetemes gyűlésen könnyíttessék, — Róth urnák folyamodványát előleges tárgyalás és véleményadás végett a tanügyi bizottsághoz utasítottam, ez véleményét beadta, s indokolta abbeli nézeteit, melyek szerint a nőktül sem tagadható meg az érettségi vizsga. A bizottságnak ez ügybeni jelentését a feletti határozat hozatala végett itt mutatom be. 13. A nagymlgú vallás- és közoktatási minister ur, hozzám intézett intézményében elősorolta azon nézeteit, melyeknek alapján indokolva találja, a jogi academiáknak kisebb számra való leszállítását, jelesen pedig az eperjesi academiának beszüntetését. Ha a jogi akadémiák számának leszállítása indokolva van, nem látom által, miért legyen a fennálló I4r. catholicus academiák mellett éppen az eperjesi mint egyetlen egy evangelikus jogi academiabeszüntetendő. Jóllehet ezen nézektől kiindulva, határozottan válaszolhattam volna a nmlgú ministeriumnak, mindazonáltal mégis ezen kérdést nagyobb horderejűnek ismervén, annak megvitatását az egyetemes gyűlésre tartottam fel. Hogy pedig a kellő tájékozás előlegesen szereztessék meg, a fennérintett intézménynek másolatait küldöttem meg valamint a négy superintendens, úgy a négy kerületi felügyelő uraknak is, magát az eredeti intézményt itt mutatván be. 14. A zágrábi egyháznak presbyteriuma a Hilferuf czimű felhívását vettem, melyben a presbyterium eleven színekkel ecsetelvén, milyen küzdelmek közt jöhetett létre Horvátországban ezen első egyetlen egy evangelika egyház, annak fentartására kívántató segélyért folyamodik. Méltó figyelembe vévén, miként a közevangelika egyháznak érdekében, sőt kötelességében van ezen serdülőfélben lévő egyháznak támogatása, a Hilferufnak tárgyalását az egyetemes gyűlésre tartottam fel. Hogy azonban annak tárgyalása némileg előkészítve legyen, közöltem a Hilferufnak tartalmát valamint a négy superintendens, úgy a négy kerületi felügyelő urakkal is. 15. Az eperjesi kollégium az egyetemes gyűléshez intézett átiratában hivatkozva a múlt évi egyetemes gyiilés jegyzőkönyvének 33-ik pontjára, beküldötte az academiának 1879—80-ik évre vonatkozó szükségleteinek jegyzékét, melyet itt ezennel bemutatok. 16. A múlt évi egyetemes gyűlés jegyzőkönyvének 12. pontja szerint egy bizottság volt megválasztva oly utasítással : készítené el s adná be az országgyűléshez azon petitiót, mely által szorgalmazandó lenne, a vallásos egyenjogúságot s visszonosságot elvben megalapító 1848-ik évi XX. törvényczikknek érvényesítése. — Ezen ügy iránt értekeztem a református egyháznak főnökeivel, sőt azon tanácskozmánynyal is, mely a középtanodák kérdésében működött ; miután azonban ezen tanácskozmány határozottan oda nyilatkozott, miszerint ezen petitiónak beadására, a mostani körülmények közt sem idejét, sem alkalmát nem találná s azért ezen petitiónak beadását más időre kívánná elhalasztani, tekintetbe vévén azt, hogy a petitiónak sikere a legkedvezőbb körülmények közt is csak akkor volna reménylhető, ha az egyidejűleg mind a két felekezet részéről adatnék be az országgyűlésnek, — tanácsosnak tartottam a református atyafiaktól elkülönítve, a kérdéses petitiót most be nem adni, minélfogva annak kidolgozásával megbizott bizottságot nem is hívtam egybe. 17. Főiskoláink sorában, csak a pozsonyit és szarvasit ismervén, egyik főóhajom volt az évnek lefolyta alatt többi első rangú főiskoláinkat, jelesen a sopronit és az eperjesit meglátogatni, ezen szándékom kivitelében megakadályoztattam azonban már múlt őszben beállott súlyosabb betegeskedésem által, mely az egész télnek lefolyta alatt nagyjából a szobába zárt el engem. Óhajom egy kis mérvben mégis teljesült, a mennyiben legközelebb meglátogathattam a selmeczi lyceumot. Jó hirérül ismertem ugyan ezen jeles tanintézetet, s tudtam, hogy azon kitűnő igazgató tanárnak vezetése alatt, ki ez intézetnek élén áll jelenleg, s ki úgy mondván egész életét s erejét szentelte ezen iskola felvirágzásának előmozdítására, az intézetnek gyarapodni kell, — de meg kell vallanom, hogy megtekintvén a selmeczi lyceumnak benső organismussát, az, a mit itt láttam s tapasztaltam, felülmúlta minden várakozásomat. Meglátogattam több osztályokat s részt vettem az előadásokban, kihallgattam több növendéket, s meggyőződtem arról, hogy a selmeczi lyceumban válogatott tanerők szorgalommal és lelkesedéssel, s tekintettel az ifjúságnak előmeneteleire, szerencsés eredménynyel működnek. Megtekintettem a muzeumokat s csodálkozás lepett meg engem a felett, hogy miképen lehetett képes a szükséggel annyira küzdő ezen tanintézet, rövid idő alatt oly szép muzeumot, oly becses gyűjteményeket szerezni, s oly czélszerüen rendezni s összeállítani. Megvizsgáltam a tápintézetet is, melyben ez évben 160 tanuló láttatik el ebéddel és vacsorával. A lyceumban lett megjelenésem rögtönözve és senki által nem gyanítva történt, s miután a tápintézetben a kellő rendet, tisztaságot, s az ételeknek Ízletes jó elkészítését találtam, nem kételkedhetek abban, hogy a tápintézetben ezen rend, s jó kezelés mindennap létezik. — Nemcsak kielégítő, hanem túlzás nélkül mondhatom — kitűnő karba találtam ezen lyceumot, s hogy ez igy van, az főleg a selmeczi 2