Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1879. szeptember 11

— 9 ges volna ilyen közalap létrehozatalának szükségességét bőven indokolni. Elég ezek közt fölemlíteni, hogy a teendőknek évről-évre rohamos növekedése és szaporodása, a superintendens urak jobb dotatiójáról való gondoskodást elodázhatlan kötelességünkké teszi, részint azért, mivel hivataloskodásuk köre már is annyira kiterjeszkedett s fog még terjeszkedni, hogy a munkának halmazát segítség nélkül jövendőre nem fogják meggyőzni, részint pedig azért, mert egy különös, állásukhoz illő superintendenczionális javadalmazásnak hiánya miatt egy egyháznak lelkészi állomásához vannak folytonosan kötve. ez az esperes urakra nézve is. Elaggott lelkészeink s tanítóink nyugdíjazásáról nincs gondoskodva, iskoláink felszerelési kellékeit nem fedezhetjük s több ilyen égető szükségeink felettébb sürgetik az ilyen közalapnak megalkotását, mit egy időre talán lehet még elnapolni, de annak elébb-utóbbi létrehozatalát kikerülni teljes lehetetlen. Igaz, hogy az ilyen alapnak előteremtése nehéz, de szilárd akarat s kitartás mellett épen nem lehetetlen feladat, Hazánkban híveinknek száma egy millióhoz közelitve, legalább 900,000-re vehető, egy családba négy személyt számítván, körtilbelől 225,000 evangelikus család létezik az országban. Ha minden család egyszermindenkorra az egyházi közalapba két frtot fizetne, 450,000 frtból álló tőke gyűlne egybe, mely összegnek évi jövedelme a mostani kamatlábnak megfelelőleg körülbelől 30,000 forintot tenne, s igy ezen somma évenkint állana rendelkezésére egyházunknak, s abból láttatnának el azon égető szükségek, melyek eddigelé többnyire csak önkénytes, nagylelkű adakozásokból fedeztetnek. — Fel nem tehető, hogy a buzgalomnak kellőleg leendő felébresztése mellett egy családtól nem telnék ki két forintnak egyszer mindenkorra leendő lefizetése. — A G-usztáv-Adolfalap garasokkal kezdődött, s folytonosan fillérek szedésével gyarapították, s eddig már milliókat osztogatott a szűkölködő egyházaknak, a világ minden részeiben, miért nem alakulhatna tehát közegyházunkban is ilyen alap, melybe csak egyszer történnék az illetőségnek lefizetése. Ezen tervnek létesítésére csak akarat és lelkesedés kívántatik, s az annyira óhajtandó alap megalakuland. A kivitelnek módját tekintve, a családok összeírása, az illetőségeknek beszedése esperességek utján volna eszközölhető. Nem is elkerülhetetlenül szükséges, hogy ezen tervnek azonnali kiviteléhez hozzá fogjunk, de még az sem, hogy a két forintnyi járandóság egyszerre beszedessék, — történhetnék ez részletekben is, s a kivitelnek megkezdésével be lehetne várni egy kecsegtető terméssel megáldott esztendőt, addig azonban indokolva volna az ez ügybeni tervnek előkészítése. — Én meg vagyok győződve arról, hogy ezen alapnak megalkotását jövendőre nem fogjuk kikerülhetni. — de teljes reménységem és hiedelmem is van, hogy ezen alapnak létrehozatala a gyakorlatban könyebben leend kivihető, mint az első pillanatban mutatkozik. — Igaz, hogy mint minden megadóztatásnál, itt is lennének inexigibilitások, de attól el ne ijedjünk, mert nem csak reményleni, de biztosan is lehet számítani arra, hogy a behajthatlanságokat busásan pótolná azon többlet, mely a járandóságon felül folyna be, a tehetősebb családok részéről. — Nem lévén kétségem abba, hogy lia épen nem is most, de később minden bizonynyal a szükség fog kényszeríteni ezen közalap megalakítására, azon esetre, ha az csak akkor lépne életbe, mikor én már nem leszek, a valóC

szinüleg felmerülendő inexigibilitások pótlásának fejében a reám eső két forintnyi illetőségemet előlegesen ezennel két ezer forinttal beváltom. Rövid vázlatokban s csak is fő vonásokban jeleztem azt, mit szerintem egyházunknak kifelé kívánni és szorgalmazni, befelé pedig tennie kell, hogy jövendőre az egyik irányban, egyházunk jogi állapota biztosítva legyen, más irányban pedig léte virágzóbbá váljék. Két hatalmas erővel vívta ki magának a protestantismus mostani állását s egyedül csak azzal biztosithatja jövőjét is. Ezen hatalmas két erő, a szilárd akarat és kitartás, mely erőnek akármilyen küzdelmek közt utóvégre győzni kell mindig ott, hol a czél szent, Igaz, hogy ezen czélt illető akarat s a tett közt áll még a kivitelnek lehetősége vagy lehetetlensége, az elsőt fel kell használni, a másiknak legyőzésén kell iparkodni, figyelemmel arra, hogy gyakran, mi most kivihetetlennek mutatkozik, időjártával kivihetővé válik, mert valamint mindenben, ugy az egyház terén is az idő magával hozza saját követelményeit, de meghozza egyszersmind az azoknak kivitelére szolgáló eszközöket is. — Használj uk fel tehát a lehetőséget, s szedjük le a mar megerlett gyümölcsöket, hogy időre várakozva, ne szalaszszuk el a pillanatot, — vívjuk ki azt, mi az egyház téren biztositható, s javítsunk, mi egyházunkban javítható, mert a protestantismus a folytonos haladásnak és fejlődésnek tért enged mindenkoron. — Ezen eszméket tartom szem előtt, felesleges volna székfoglalásom alkalmával egy programmot felállítani, melyet egyházi téren betöltött félszázados szolgálatomnak lefolyta alatt már eddigelé konstatáltam, s mely egyszerű két fogalomban találja kifejezését, ezen két fogalom pedig az általam többször már emiitett „akarat és kitartás". Nem fog bennem hiányozni, mint eddig nem hiányzott, sem az első, sem a második, de kivánt hatása s eredménye csak akkor lehet, lia közegyházunk ezen areopagusában kiválólag a főtisztelendő superintendens s a mltgos kerületi felügyelő urakban nyerendek támogatást, kiknek tanácsát hivatalos teendőim fonalául 8