Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1879. szeptember 11
kívánom tekinteni. — Ezen kérésemmel üdvözlöm különösen nagyságodat, tisztelt elnöktársamat. — A sors már egyszer egy esperességnek élén kötött egymáshoz, egy időre elválasztott bennünket s most ismét egybe hozott engem nagyságoddal. — Ezen isméti egybeköttetésiinknek azon mérvben örvend szivem, melyben a fájdalom tölté el azt, midőn elhagyta nagyságod azon esperességi elnökséget, melyben él most is emléke s ez igazolja becses személyére vonatkozólag azt, hogy azon világosság, mely felvilágosit, eltűnik ugyan, de annak utófénye még sokáig tart. Midőn törvényes megválasztásom következtében az egyetemes felügyelőséget ezennel tettleg elvállalnám, szabadjon még végtére két érzelemnek kifejezést adnom, egyik a fájdalomnak, másik a liáladatosságnak érzete. Fájdalmas, s felettébb fájdalmas tagadhatatlanul az, hogy egy gyászos esemény, egy keserves csapás következtében foglalom el most azon helyet, melyet egyházunkban halhatatlan emlékezetű elődöm nmlgu Zsedényi Ede valóságos belső tit. tanácsos, mint a magyarországi evangeliumi közegyházunk egyetemes főfelügyelője fájdalom csak rövid ideig, de egészen betöltött. Indokolva van ezen fájdalom, mert a közegyház lelkes kormányzóját, martyr koszorúval díszített hű bajnokát, áldozatkész munkását, én pedig kiválólag tisztelt ifjúkori jó barátomat siratjuk. A jeles egyéniségnek kitűnő erényeiről, az egyházhoz ragaszkodásáról s jótékonyságáról megemlékezvén, maradjon köztünk, különösen e helyen, mint egykori működésének szentélyében, áldott emlékezete. De vegyül keblemben ezen fájdalommal a liáladatosságnak érzete is, melyet az egyháznak bennem helyezett nagybecsű bizodalma keltett fel. Mennél kitünőbbnek tartom azon állást, melyre szabad választás utján emeltettem, annál melegeben tudom méltánylani a megválasztatásom által bennem öszpontositott bizalmat. — Fogadják azért a tisztelt egyházak szives bizodalmukért s általa lett kitüntetésemért hálás köszönetemet. — Érzem ugyan az egyetemes felügyelőséggel reám nehezedett, feladatok megoldásának, kötelességemnek és felelősségemnek súlyát, érzem azt annál inkább, mivel még őszült korban az akarat nem áll mindig a tett erővel egyenvonalban, pedig egyházunkban nem érjük be akarattal egyedül, itt tetterőre van szükség. Hanem az egyház terén akadályoktól visszariadni nem kell, elcsüggedni nem szabad, s azért vigasztalom magamat avval, hogy a nyilvánosság terén a bizodalom ébreszti fel a lelkesedést, a lelkesedés pedig a tetterőt serkenti munkára, azért ujult bizalommal lépek uj hivatásomnak pályájára, reményelvén, hogy a Mindenható megadandja hanyatló testi erőmnek azon rugékonyságot, melynek hatása alatt az akarat tetté válhatik. S miként a napnak leáldoztával, még mindig érezzük annak éltető erejét, és látjuk fénysugárral körülvéve a távol látkört; ugy én is éltem alkonyán vallásom mellett buzgó, forró szivem lüktetését még érezve, midőn egy tágasabb hatáskör nyílt meg előttem megfogyva bár, de törve nem — ajánlom fel hazámnak, — és egyházamnak mindenkor hűséges szolgálatimat. Isten engem ugy segéljen! A gyűlés szivből fakadó zajos éljenzése kisérte ezen eszmékben gazdag s az áldozatkészség fényes tanújelét tartalmazó kitűnő beszédet, melyre a négy egyházkerület nevében, Péchy Tamás kerületi felügyelőnek betegség általi akadályoztatása folytán, Bánó József az eperjesi collegium ker. felügyelője válaszolt; ezután pedig a zólyomi esperesség, a beszterczebányai egyház, a tanári kar és végre Zólyom megye küldöttsége üdvözölték az egyetemes felügyelőt, ki a rokonszenv, tisztelet és bizalom ezen nyilvánulásait meghatottan köszönte meg. Melyek után az egyetemes gyűlés első és kedves kötelességének ismerte, köszönetét és háláját fejezni ki a nagylelkű adományért, melylyel az elnöklő főfelügyelő az egyetemes egyház anyagi függetlenségének nagyobb biztosítására járult és nemes példájával buzditva az erre vezető üdvös tevékenység alapját vetette meg. 6. (Gry.) Inditványoztatott, hogy az egyetemes felügyelő beiktatási ünnepélyének leirása, az ezen ünnepély alkalmával tartott egyházi és világi beszédek teljes szövegével együtt külön nyomassék ki. Ezen indítvány egyhangúlag elfogadtatván, az ünnepélyi emlék szerkesztésével és közrebocsátásával Haan Lajos főjegyző bízatott meg. 7. (H.) Olvastatott az unitárius vallásközönség egyházi képviselő tanácsának Kolozsvárt 1879. évi február 23. tartott üléséből keltezett részvét nyilatkozata ama nagy veszteség felett, mely fájdalom, a már csak néhai nsgos Zsedényi Éde belső titkos tanácsos s egyetemes felügyelő február 20-án történt halála következtében a hazát, az összes protestantisnmst., legközelebb pedig a magyarhoni ágostai hitv. evangyelmi egyetemet érte. A testvér felekezetnek meleg részvét nyilatkozata méltó köszönettel vétetvén, az egyetem köszönete levélben való tolmácsolására az egyetemes Felügyelő fölkéretett.
