Evangélikus Egyház és Iskola 1905.
1905-03-09 / 10. szám
nitóságnak. Az a 800 korona — tények bizonyítják — csak sovány ' konc volt, amelyen el hebet ugyan rágódni lealázott érzülettel, de belőle egy tanítónak és családtagjainak tisztességesen megélni — alig-alig lehetett. Letelt a 10 egyptomi szük esztendő, amely az 1893. évi XXVI. t.-c. hatálya alatt folyt le. A 10 év minden órája, minden napja ezernyi ezer ajak panaszával volt telve. A tanitói javadalmaknak felbecslésénél 1893ban, a végzetes tévedések és túlkapások még azt a 800 koronát is megapasztották sok, nagyon sok, szegén} 7 tanitó=család an} 7agi kárára. Kértünk, zörgettünk, könyörögtünk. Feltártuk protestáns tanítóságunk sanyarú, lealázó helyzetét. Sürgettük a megszégyenítő helyzetnek orvoslását, a felekezeti kántortanítók nyugdíjügyének rendezését s általában a felekezeti tanítóság javadalmának a községi és állami tanitók fizetésével leendő méltányos arányosítását. Szavunkat végre meghallgatták ! A mult évben ,,a reform miniszter"-nek elnevezett Ber^evic^y Albert végre csakugyan beterjesztette a reformáló javaslatot a képviselőház elé. Sok-sok ezer szegény tanitó lélekzett fel e liir hallatára. Megkönnyebbült szívvel, reménykedve vártuk az új javaslat — napfényre hozatalát. De ah, i ily fájó csalódás várt itt. ismét szegény Tanítóságunkra ! A javaslat — nagy lelküen — kilátásba helyezi törvényerőre emelése esetén — a 6-ik kórpótlékot és a törzsfizetésnek 1000 koronára leendő emelését, de az a mód, a melylvel ezt tenni szándékozik, megfosztja e törvényt még attól az egyetlen egy elismerésre méltó jó oldalától is, amely még az 1893. XXVI. t.-cikkbe legalább megvolt : a jóindulattól, a Tanítóság sanyarú helyzetén őszintén segíteni törekvő jő akarat tői. Mert a javaslat III. Fejezetének a tanítói fizetésre vonatkozó 39. §-a egyszerűen nem egyéb, mint kijátszása a szegény falusi ta n ilóság érdekeinek. o Avagy nem nyilvánvaló-e a csúf játék, mit e javaslat prot. egyházunk államsegélyt élvező tanítóival üz ákkor, amidőn a tanitói földeknek eddig szokásos felbecsülésénél a kataszteri becsű helyett a községenként található, hasonló földek után elérhető haszonbér értékét rendeli felvétetni. Ez oly mérhetlen nagy anyagi kárt, veszteséget idéz elő az Összes falusi, fizetés kiegészítési államsegélyt élvező tanítóinknak, hogy e javaslat törvényerőre emelése esetén — az összes ilyen tanitók el fogják veszteni az eddigi államsegélyt még akkor is, ha fizetésök netán 1000 koronára fogna is felemeltetni. Ez a kár pedig tisztán onnan ered, mert a földek kataszteri becse és haszonbér értéke között rettenetes nagy 7 a különbség. Holdanként legalább 15—20 korona, a tanitó kárára. Ezt türnünk — nem lehet. Erdekeink ily égbe kiáltó sérelmét szótlanul, némán nem nézhetjük ! Emeljük fel tehát szavunkat, hallassuk jogos panaszunkat ! Adjuk értésére a magas kormánynak, bog}' ez az uj törvényjavaslat nem hogy javítana sanyarú helyzetünkön, de határozottan érdekeink ellen tör, szegény családunk, gyermekeink szájából kiveszi még azt a panaszos száraz barna kenyeret is, amit legalább eddig' biztosnak véltünk. Tiltakozzunk ez ellen, hisz ez szent kötelességünk ! Hisz a magyar kormány nem akarhatja azt, hogy a biztos pusztulást zúdítsa szegény prot. tanítóink családjaira. Nem akarhatja, hisz ez az átkozott, méhében pusztulást, nyomort rejtő szakasz nem volt bent az eredeti törvény tervezetben, azt egy eltévelyedett elme utólagosan csúsztatta be, amely bizonyára nem tudá mit cselekszik. Ha mi némán tűrjük e szakasznak rendelkezéseit és nem emeljük fel kérő, óvó, tiltakozó szavunkat, — a törvény jogerőre emelkedik ez átkos szakasszal együtt. A törvény ellen pedig már semmit, de semmit sem tehetünk ! A jajgatás mit sem fog erni. Fel tehát kedves Munkatársaink, clunántuli evang- Tanítóság ! Gyülekezzünk, tömörüljünk, egyesüljünk ama zászló alá, amelyre a magunk és családunk szent érdeke, léte, boldogulása, nyugalma van felírva ! Seregeljünk egybe egyházkerületünk koz~
