Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-02-16 / 07. szám

hogy betöltse a%t (Máté ev. V. v. 17); tudjuk és hirdetjük, hogy a törvény vezérlő mesterünk volt a Krisztusra ÍGalata 3 v. 24); aztán meg kérdezzük csak ki volt ki legszebben magyarázta és legjobban a "tíz parancsolatot? Nem-e éppen ő, a keresztre feszitett Megváltó!? Gondoljunk csak vissza a hegyi beszédnek erre vonatkozó szakaszaira ! (Máté ev. V. r. v. 20—48). Talán kevésbé tűnik föl a szószék szemlélőjének egy, magában véve csekélyebb része a .szószéknek (t. i. külsőleg csekélyebb) mint az előbbiek — de minthogy

T sok szó.szék látható -— szóljunk erről is egy-két szót. Ez a menyezet alsó részén illetve annak belsejében, közvetlenül a szónokló feje fölött levő galamb alak. Symbolikus jelentősége ismeretes. Galamb alakjában lebegett a sz. lélek az Úr fölött, midőn keresztelő János által megkereszteltetett a Jordán vizében*); jelképe tehát kell, hogy néma figyelmeztetője legyen úgy a szónoknak, mint hallgatóinak arra, hogy különösen e szent helyről foliászkodniok kell a sz. léleknek megszentelő segedelméért! Hát ha főképen a szónok e némán is beszélő figyelmeztetést komolyan veszi s nem lát gyarló emberi szeme e külsőleg oly csekélységnek látszó jelkép alatt csak egy úgynevezett ,,cifraságot", lelki hasznát átérezni s tapasztalni fogja nem egyszer. Mert ha igazán alkalmazható az az arany mondás a szónoklásnál_ is, hogy .peetus pacit tlieotogum" úgy különösen igaz az is, hogy gyakran, sőt mindenkor, ha csak egy sóhaj szerű fohász is Isten sz. lelkének megsegítő és megszentelő segedelméért, sokkal inkább vezérel el bennünket amaz Isten és embereknek tetsző „pectus" bírásához a szónokiásnál, mint bármily komoly és mélyre ható reformai készültség. A s%ós%ék ajtaja, mely manapság is számos szószéken látható szintén régi időkből való. Már a reformatio korabeli szószékeken is alkalmazva volt az ajtó. Célja ez ajtónak régente nem csak az volt, hogy óvja a szónokot az esetleges léghuzamtól, vagy pedig a háta mögötti eset*) v. ö. Máté ev. 8. r. v. 16. Márk I. v, 10. Luk. 3, v. 22. leges félig halk beszédtől és háborgástól, de hogy személyes biztonsága is meg legyen •védve a hátulról váratlanul jöhető támadás •ellen. Ép ezért erősen elzárva tartották a szószékeket a szónoklás ideje alatt. Hát biz ez különösnek látszik, — ha olvassuk, — hog}

r épen e miatt is elzárták a szószékeket; pedig, hogy ez úgv volt, nincs okunk kételkedni benne, tudván azt, hogy régmúlt időkről van szó, a mikor is a népnek a sz. hely iránti bárminemű tiszteletlensége számos helyen nem volt a világi hatóság által oly szigorúan megtorolva, mint azt a mai kor minden államának törvényei dictálják. Unruh idézett értekezésében szintén erre vezeti vissza a szószék elzárásának egyik főokát. Sőt példát is említ. Magdeburgban történt ugy-mond az 1562. esztendőben, hogy egy prédikátor igen nagyon ostorozó beszédet tartott Máté ev. 18. 15 —18. verse alapján, mely 'beszédében élesen kikelt egyes paptársai ellen is, állítólagos igazságtalanságaik miatt. Ezt hallva egy jelenlévő paptársa, bőszülten futott fel a szószékre s hátulról, mielőtt védhetette volna magát, leszúrta tőrével. A s^ós^ék állványa, — pulpitus — valószínű, hogy mindjárt az első ker. szószékeken is volt már alkalmazva. Láttuk, hogy nem hiányzott az a Jézus korabeli synagógák székein sem s igy bizonyára mindjárt kezdettül fogva, ahogy cancellusokat kezdtek építeni, ennek practicus voltát belátták a ker. szószékeken is* de különösen és elsősorban azok, kik olvasták a sz. beszédeket* De különben is gyakran nem egy kalamitást okozott már, a szabad előadáshoz szokott * A szószéki sz. beszédek olvasása első időben csak kivételesen történt, mint azt tárgyalásunk elején említettük is ; akkor lia az episcopus vagy a presbyter akadályozva volt a beszéd tartásában. Ilyenkor azután a diakónus vagy a leGtor olvasta a beszédet, mert szabad előadáshoz nem vala joga. A sz. beszéd olvasása általános szokássá csak Nagy Károly idejében kezdett lenni. Ekkor vették kezdetüket az u. nev. Postillák is. Maga N. Károly rendelte el az első templomi postilla készítését. Paulus diakónus és Alkuin egybe is álliták azt, Ambrozius Augusztinus, Chrysostomus, Leo és Gergely beszédeiből, E postillát azután csakhamar számos más követte, tudjuk, hogy maga Luther is készített egyet.