Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-01-05 / 01. szám

hogy az egyház költségére indítson egyházi és társadalmi hetilapot, arra pedig legkevésbbé van felhatalmazása, hogy hivatalosság tekintélyével fedezze cikkeit. Most már nem is a Hivatalos Közlöny a cél, hanem az csak melléklete gyanánt jelenik meg az Orállónak, Ide fejlesztették a régi tervet — az egyház költségére ! Azt örömmel üdvözöljük, ha új egyházi lap indul meg ; de a versenyt a magánvállalkozással a maga költségén vegye fel, aki versenyezni akar, ne az egyház költségén, mert az ilyen Maecenáskodás nagyon különös. Az ellen határozottan tiltakozunk s bizonnyal tiltakozik minden higgadtan gondolkodó és önérzetes evangelikus, hogy az Őrálló homlokán ott kérkedjék a „hivatalos" cim, s igy a cikkeket is hivatalosság tekintélyével árulja és ajánlja ! A bányakerületi gyűlésen még úgy állta dolog Zsilinszky M. felügyelő előterjesztésé szerint, ő pedig csak tudja, hiszen ő a Lufhertársaság elnöke, hogy cikkeket nem közöl a lap, hanem csak hivatalos leveleket, rendeleteket stb. Még igy is ellenszenvvel fogadták. Most mégis hivatalos tekintélylyel kérkedő lapot indítanak meg — az egyházkerületek költségén, de az egyházkerületek beleegyezése nélkül ! Mi lehet az ok és a cél, hogy ilyen módon lehet csak létrehozni azt a hivatalos lapot ? ! No majd megtudjuk azt is ! Az bizonyos, hogy erre a vállalatra nem az eddigi vállalatainak fényes sikere sarkalta a Luthertársaságot. Hiszen kiadványai egy része ingyen sem kell, családi lapja tengődik, tömérdek pénzét fölemésztette már a Luthertársasághak. Most mégis egy új vállalatot erőltet, amit nem készített elő a kellő őszinteséggel. Sokszor kijelentettem, most ismétlem : hivatalos lapot kiadni, irányadó cikkekkel, képtelenség és visszaélés. Ki választja meg a szerkesztőt? A Luthertársaság Hiszen nem ő íizeti, hanem az egyházkerületek! Hát válasszák az egyházkerületek? De hiszen azok csak nem foglalkoznak szerkesztő választásával, az nem tartozik hatáskörükbe. Ha időközben kell új szerkesztőt választani, mi lesz akkor ? A ki megválasztja a szerkesztőt, micsoda szempontból válassza? Gyakorlati lelkészt, vagy tudós tanárt keressen, orthodoxot vagy rulionalistát, kormánypártit vagy ellenzékit, magyar vagy nemzetiségi érzelműt? Mert mind hatással lesz arra, hogy milyen tartalommal, milyen szellemben szerkeszti majd a lapot ? ! A napi kérdésekről csak nem hallgathat a lap; azokhoz hozzá szólni pedig mindenki a maga egyéniségéhez képest szólhat csupán. Ugyanazon kérdésről egészen máskép nyilatkozom én, máskép p. o. Szeberényi L? Zs. Pedig mindegyik a maga legjobb meggyőződése szerint ! Már most hogyan tűrhessem én azt, hogy Szeberényinek szerintem helytelen cikkét kiadja és fizesse az egyház, az enyimet ne adja ki, holott az én pénzem is hozzá járul a lap fentartásához. Vagy megfordítva: mit szólna Szeberényi, lia őtet nem engednék szóhoz jutni a lapban, ellenben a támadó cikkek ellene sorban megjelennének ! Csupa képtelenség ! Vegyünk egy más esetet. A szerkesztőt megválasztja Zsilinszky Mihály, a Luthertársaság elnöke. A kormány eljárása ellen jönnének panaszok. Úgyde Zsilinszky Mihály államtitkár is, — szegény szerkesztő nem meri majd a cikkeket kiadni, mert akkor elveszti a kinevező elnök kegyét! Ha pedig nem adja ki, talán egészen jogos panaszokat fojt el, — a hivatalos lap ilyenkor nem használ, hanem inkább árt az egyháznak. Ezért fizessük a lapot ? ! Vegyünk még egy esetet. Az 18-18-i XX. t. c. tárgyalása alkalmával milyen állást foglalt volna el a hivatalos lap? Báró Prónay Dezső, Zsilinszky Mihály, Szenti vári yi Árpád ulán indult volna más-más utón, vagy a lelkészek úgy szólván egyhangú véleményének lett volna l'álor tolmácsa? No hiszen szegény szerkesztő majd kapott volna ettől is, attól is utasítást, tanácsot, szemrehányást, hogy azt sem tudta volna hol áll a „hivatalos" feje! Egy gazdát is nehéz szolgálni, hát még annyi gazdát! Milyen t g tere lenne itl a tilkos befolyásnak, a gyanúnak! Teljes képtelenség ! Ha azután valami kérdésben állást foglalna két kerület kedve szerint más két kerület ellenére : mi jogon fizetteti magát avval a két kerülettel is a lap, a melyiket leverni segít? Vagy pedig mindenféle véleménynek helyt ad majd ? De akkor hogyan tájékozódik a közvélemény aaról, hogy melyik a többség véleménye, mert hiszen nem fogja tudni, hogy mennyi cikk maradt a szerkesztő fiókjában a fölmerült kérdés ellen ? Bizonyos, hogy a szerkesztő hivatalos befolyás alá kerül, csak az a kérdés, hogy kinek a befolyása alá; bizonyos, hogy ilyen szerepre nehéz lesz mindég kapni valakit, aki már valaki ; bizonyos, hogy az egyházkerületek furcsa képet vághatnak majd, mikor a tulajdon pénzükön tulajdon határozatuk ellen küzd a laj>; bizonyos, hogy igen kényelmes dolog lesz „hivatalos" befolyást érvényesíteni névtelenül a lap köpönyege alatt, bizonyos, hogy az olvasó minden cikket gyanakodva fo^í olvasni : vájjon ki sugalmazta ezt meg azt a cikkel, — vájjon bevennék-e a lapba, ha valamely vidéki pap éppen az t llenkezőjét vitatná ? Az a lap lehet hivatalos lap, lapja azoknak, kik hivatalos állásuknál fogva befolyást gyakorolhatnak irányára, de nem lesz bizalmas lapja a