Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-02-09 / 06. szám

Külföld. Német búr-árvaház. A német evang. sajtó kez­deményezésére alakult búr-segély egyesül et elha­tározta, hogy országos gyűjtést indít egy búr-árva­ház javára, mely örök időre hirdesse szerencsétlen protestáns testvéreiknek a német protestánsok ro­konszenvét és áldozatkészségét, másrészt meg gya­korlati hasznánál fogva valóban segítsen is némileg a búrok nyomorán. Az egyesület most közzéteszi az eddigi gyűjtés eredményét, mely szerint mult évi december hó közepéig 17.000 márka gyűlt össze; mely összeg január l-ig ca. 20.000 márkára szaporodhatott. Ez összeghez Bajorország maga 5000 márkával járult. A szükségeit összegnek ez körülbelői csak egy harmad része. Ez idő szerint Kritzinger generális (kit csak Európa közbevetése mentett meg a haláltól, melyre Ítéltetett) és Hcerden lelkész körutat tesznek Európában azért, hogy sze­mélyesen győződjenek meg arról, mennyit várhat­nak még a búrok prot. testvéreiktől. — A begyült ősszegből 10,000 márkát juttatnak a ruttenburgi Krüger-egyházközségnek egy építendő iskolára és árvaházra, holt most legnagyobb a szükség. A Bonifatius-egyesület hivatalos közlönye Bécs­ben a következő érveléssel gyönyörködteti hallga­tóit: ,,Általánosan ismert dolog, hogy azon európai országok, melyek a XVI. század folyamán Rómától elszakadtak (a Bonilatins-egyesület is a Los von Rom ellen alakult), mindaddig, mig katholikusok voltak a szentség csodálatos virágaival dicseked­hettek .... A katli. egyháztól elszakadva, ez or­szágok virágtalanok maradtak. A szentség forrása kiapadt. Nézzétek a protestáns naptárakat, ezek, ha szentekről egyáltalában még megemlékeznek, úgy azok még a kath. korból valók . . . Ha a prot. országokat ügyelem met kisérjük, a melyek elsza­kadásuk előtt szenteket szolgáltattak egyházuknak, de azóta egyetlenegy szentet sem voltak képesek felmutatni, mig a kath. világ a mai napig megaján­dékozta ilyenekkel, úgy mindenki, a kiben egy kis jóakarat van kézzel foghatja, hogv hol található az igazság. Ha a prot. hit ugyan olyan jó volna, úgy szintén kellene szenteket szolgáltatnia stb (Le a kalappal tehát Róma előtt, a mely ily szá­mos virággal ajándékozta meg a világot ! Mert igaz ugyan, hogy az első keresztyéneknél mindenki szent volt, akiben a szent Isten lelke lakozott, de hát ez bizonyáré csak kilogás akart lenni, ,,a szentség csodás virágainak" eléggé el nem Ítélhető hiányá­val szemben és Róma büszkén hivatkozhatik arra, hogy ezt a társaságot szerencsésen túlhaladnia si­került. W.). H. A baptisták vallábfelekezeti statisztikáját 3 éven­ként szokták összeállitani. Ilyenkor az összeállítást az egész földkerekségen található baptistákra ter­jesztik ki. Ez összeállításból közöljük a következő adatokat : Az 1898—1901. évig terjedő időközben a baptista egyházközségek száma 58029-ről 71488-ra r. a lelkészek száma 41870-ről 51245-re, az egyház­hivek száma 5454699-ről 6976788-ra s a vasárnapi­tanulók száma 2586692-rcl 2779568-ra emelkedett. Az egyházbivek számának 5 és fél millióról 7 mil­lióra való emelkedése abban leli magyarázatát, hogy az utolsó statisztikai összeállításba Krisztusnak ta­nítványai'-, az u. n, „Disciples of Christ" 1235796 taggal is fölvétettek. Az utolsó 3 év alatt a valódi baptisták mindössze csak 300 ezer taggal szaporod­tak. A^baptisták közlönye, a német., Wahrheitszeuge, kimutatása szerint az egész földkerekségen, a még meg nem keresztelt híveket is ide számítva, közel 20 millió ember hódol a baptista hitnézeteknek. Eőelve az egyéni megtérés és útjának szabályozása. Az egyéni keresztyénség ápolása és fejlesztésében maradandó becsű szolgálatokat teljesített és tel­jesít máig is a baptismus a Krisztus evangeliuma ügyének. unitáriusok keresztyén jellegéről folyik most a vita a német protestánsok között. A protestáns­egylet s a liberálisabb felfogású protestánsok egy percig sem tagadják meg azok keresztyén vagy pláne protestáns jellegét. Erre vonatkozólag a lip­csei Alig, ev. Luth. K.-Ztg" jelen évfolyamának 1. számában azt irja: Néhány hónap előtt sokat be­széltek arról, hogy Angliában egy ordinált papnő lépett a szószékre s nagy feltűnést keltett minden­felé. A „Chr. Welt" örömmel konstatálta, hogy az a papnő Petzold kisasszony személyében (szül. 1876.) az ő olvasóihoz tartozik. Sőt azt is hallotta, hogy a modern theologusok s köztük Harnack ber­lini tanár és ismert nevü dogmatörténetiró tanít­ványa és követője. Különös jelentősége van a do­lognak annyiban, hogy Petzold kisasszony nem egy keresztyén egyházközségnek, hanem az unitá­rius vallásfelekezetnek alkalmazottja, vagyis azé a szektáé, a melyik tagadja a háromságot és ezzel a keresztyénséget (sic!) S ezzel az egész tudósítás elvesztette a maga ingerét, mivel semmi közünk ahoz, hogy kit alkalmaznak a nemkeresztyén deno­minátiók papnak vagy tanítónak. Tudjuk, hogy ná­lunk némelyek az unitáriusok prot. jellegét is haj­landók megtagadni s .ez már nagy vallási elfogult­ság, a melynél csak a gyanúsító politikai el fogul t­ség csúnyább. Az osztrák prot. történeti táisulat mult hó 25-ikén ülte meg Bécsben a prot. theol. fakultás nagytermében 25 évi fennállásának lélekemelő ju­bileumát. Witz főegyházi tanácsos elnöki megnyitó­jában utalt a társaság eddigi működésére és öröm­mel konstatálta azt, hogy senkit sem bántva s tisztán a történeti igazságot keresve javára szolgált a tudománynak s az ev, egyháznak, mi mellett, az osztrák császár jóindulatáról is hálásan emlékezett meg a társulattal szemben. Majd Loesclie tanár, az ismert nevü Luthertudós mint a társulat évkönyv­vének szakavatott és érdemes tagja a további mun-

Next

/
Oldalképek
Tartalom