Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-01-05 / 01. szám

valának — áttekintés és véleményadás végett beterjesztettek. Egészen idáig — a míg nyugalomba nem mentem — mint e mozgalomnak egyik résztvevő tagja, fig}'elemmel kisértem ezen ü.dvösés az ág. liitv. ev. egyház tanítóira feltétlenül fontos és szükséges, országos egyesülést. Ezután önfentartási súlyos gondjaim közepett, éber figyelmemet multa ezen ügy. Megnyugtató hitem volt, hogy e szervezetnek gyönge magja jó talajban vettetvén el, gondos ápolás mellett, zöldelo, milleniumi, terebétyes fává nőheti ki magát, a melynek egykor üditő árnyékában, — ha más egyebet nem is, — legalább enyhületet nyerhetnek az ág. hitv. ev. egyház — mondhatni legnagyobb ügygyel-bajjal küzdő s fáradt tanítói. Hogy hol késett eddig ez ág. hitv. ev. egyház tanítóságának e reménybeli ..dicsősége az. éjjeli homályban" nem tudom. De nagyon elcsudálkoztam, a midőn ez évben tartott ág. hitv. ev. egyetemes egyházunk közgyűléseinek tanácskozmán}-airól a napi hirlapok közléseket hozván, november hó 11-én a II-ik napi tanácskozmány jelentésében egyik lapban azt olvastam,-az ág. hitv. ev. egyház tanitók országosan alakult egyesületének alapszabályairól, a. melyek a kormánytól az egyetemes gyűlésnek véleményadás végett leküldettek, hogy Sztehló Kornél úr. egyetemes egyházunk ügyésze „feleslegesnek tartja egyesülést, mert hogy van elég tan Hói testület, a hol a tanitók érdekeiket megvédhessék. Különben is, ha szükséges, 1 eiide^lietnek a tanitók országos gyűléseket. egyetemes gyűlés magáévá tette a^ iiQryés? véleményét. Sajnálattal olvastam ezen véleméleadást, a melyet eg\'etemes gyűlésünk is — szonika — magáévá tett. E véleményadás annál méltóbb a közsajnálatr:

1. mert ép akkor történt, a midőn társadalmunk minden hivatásszerű osztálya mozgalomban van, hogy bármily liangyányi kis erővel birván is, egyesüljön — a maga hivatásszerű feltételei és érdekeinek előmozdítására. Hiszen az ,.egyesült erővel" elvét hirdető mai kor szelleme a mezei munkás napszámostól kezdve egészen a sirásóig — a társadalom minden rétege tömörülni igyekszik arra nézve, hogy a manapsági mindennapi nyomasztó élet nyomorult sorsán némileg segitsen. Csak az ág. hitv. ev. egyház tanitóinak nincsen szükségük országos egyesülésére, hog}

7 a népnevelés és oktatás ügyét, de saját egyéni boldogulásukat is előmozdítsák, saját egyházuk és hazájuk alkotmányának kiépítésére és felvirágoztatására ? ! Es minthogy ezen vélemén}

Tadást egyetemes egyházunk közgyűlése is magáévá tette, ugy látszik, hogy ennek az ügynek, további inegfelebbezési helye sincs. Ha egyházunk kapui — tanítóinak megkísérelt egyesülés tervezetei előtt—végképen bezárultak volna is, van szabadszólási jog. Ez el nem zárható. Ez szabad és feljogosít mindenkit, a ki szólni tud, legalább arra, hog}^ szóljon, van-e szüksége az ág. hitv. ev. egyház tanitóinak országos gyűlésre?! Elégségesek-é az itt-ott letező tanitói testületek, hogy érdekeiteket megvédhessétek és előmozdíthassátok ? ! Lehetséges-é — ha szükség van — egyesülés nélkül országos gyűléseket tartanotok ? ! Vagy a csekély fizetéstek nyomorúságos állapotán tud-e az egyház, tud-e a közigazgatási hatóság segíteni?! Hiványszerü dij-leveletek, a melyek még a nép régi szívességi és kegyességi hajlamaitól függvén, — megadja-é mai napság a nagy adózások által agyonn}"omasztott nép a hiványotokban nagy garral és hosszú sorban előszámlált : konszipatio (pálbéri gabona szem), kantatió ; koledatio ; blazseatio ; gregoratio ; farinatio ; konskriptio ; offertorium és tudom is én miijéén nemű fizetéseket ?! Es a midőn ezen számtalan nevű és nemű fizetéstekből maradnak és megszaporodnak hátralékok, nem-e azzal elégítik ki követelésteket, hogy a politikai község elöljárósága, a midőn jó félévig a hátralékos fizetéstek jegyzéke a hivatalos fiókban ugy hevert, hogy sem hivatalos szem, 'sem kcz, sem. láb észre nem vette, ott van-e. Es ha azután tandem aliquando mégis a tanító hátralékos fizetésének jegyzéke hivatalos kézbe került, a mikor már kisbíró; éjjeli bakter, sirásó és mezei kerülő is,, ki valának fizetve: akkor jegyző uram, az alispán, a szolgabírói hivatalnak jelentése kapcsán, a szegény tanító vigasztalására azt mordja : ,,Sajnálatunkra, többszöri szorgal-