Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-01-05 / 01. szám

mazásunk és utána járásunk dacára ezen hátralékok be nem hajthatók'*. Hát nyugdíj a ügye ? ! Rendezve van-e ? Miért kapnak az ág. hitv. ev. egyház tanítói kisebb nyugdíj illetéket, mint az államéi ? Avagy az állam, mint iskolafenntartó többet fizet — ha illetőleg fizet — egy tanítói állás után az orsz. nyugdíj-alapra mint az egyházak tanítóik állásai után? Miért nem vonja be az állam a tanító fizetésének kántori részét is nyugdíjazás alá, lia az egyháztól teljes kántortanitói fizetés után húzza az évi nyűg dijilletéket? ! Mind ezen kérdések, magok mondják, hogy bizony az ág. hitv. ev. egyház tanítóinak szükségük van országos egyesülésre ; mert ezen kérdések már jól régen vannak a feke^ : táblán felírva, anélkül, hogy az,ok csak valaki által is némi elintézést nyertek volna, pedig alig van már társadalmunkban hivatásos néposztály, a melynek existentiája, nem lenne jobban rendezve, mint az ág. hitv. ev. egyház néptanítójának. Azért vegyétek szózatomat szivetekre ! Nyíljék meg ajkaitok panaszos szóra, szükségteiteken és sajnálatra méltó helyzeteiteket, illetőleg, tudván azt, hogy néma gyermeknek az anyja sem értheti a szavát ! Micsinay Pál, nyug. ev. néptanító. Egyházi és iskolai hitélet. (A kormány jelentése 1903-ról). Egylní{i cs hitéletünk 1903. évi állapotának vizsgálásánál első sorban a felekezetből való kilépések mozgalma köti le figyelmünket és érdeklődésünket abban az irányban, hogy terjedt-e ez a mozgalom, hol van a főfészke, mely egyházak és mely nemzetiségek körében hódit legjobban és rejt-e magában veszedelmet a társadalom erkölcsi rendjének szempontjából. Mindezekre a kérdésekre megadják a választ az alább következő adatok : Az 1903. év folyamán 1.373-an jelentették be az erre hivatott hatóság előtt felekezetükből való kilépésüket, anélkül, hogy egyidejűleg valamely más törvényesen bevett vagy elismert vallásfelekezet kötelékébe léptek volna be. A kilépettek száma Lehát 177te

1 meghaladja ugyan az 1902. évben kilépettek számát, a mely 1.196-ot tett, de egy hijján 300-zal kisebb, mint az 1901-ben kilépettek száma, Egészben véve kétségtelenül megállapítható, hogy a kilépések mozgalma a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény életbeléptetését követő egy-két esztendő tömeges kilépéseivel szemben nagyon sokat veszített számbeli erejéből. Hiszen míg 1896ban 3.990. 1897-ben 4.935, 1898-ban 2.520, addig 1899-ben már csak 1.361, 1900-ban 1.346, 1901-ben 1.672, 1902-ben 1,196, 1903bf n 1.373 volt a felekezetből kilépettek száma. Feltűnő, hogy — a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény életbeléptetése óta először — 1903-ban a Tisza balpartja vezet a kilépések tekintetében. Pusztán ez országrész területén ugyanis 447-en hagyták el felekezetüket, míg a Duna-Tisza közén és a Tisza-Maros szögén, ahol az előző években legmagasabbra szoktak csapni a mozgalom hu- á iái, az 1903. évben 348, illetőleg 435 kilépcs történt. A Tisza balpartjának e homloktérbe n}^omulása a Bihar vármeg)

Tében történt kilépések nagy számának a következménye. E törvényhatóság területén ugyanis az 1903. év folyamán 342-én léptek a felekezeten kivül állók sorába ; oly számosan, hogy e vármegyében több kilépést csak 1897ben találunk, amikor 712-en hagyták el a felekezetüket. Nagy és a megelőző évekhez képest növekvő számú kilépést mutat még föl Arad vármegye, ahol 264, nagyobbára oláh nemzetiségű és görög keleti vallású egyén lett felekezeten kivül állóvá. BácsBoclrog vármegyében 133, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területén 132 kilépés történt az 1903. év folyamán. A kilépések ez évben legerősebben az ev. ref. egyházat sújtották, amelynek kebeléből 476-an váltak ki. A római katholikusok vesztesége 161, az ágostai hitv. evangélikusoké 148. A görög kath. felekezet 44, az izraelita 13, az unitárius 1 főnyi veszteséget szenvedett a kilépések következtében. A kilépetteket elhagyott liitfelekezetük szerint részletező adatok azonban akkor válnak igazán tanulságosakká, ha a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény életbeléptetése óta eltelt 8 esz-