Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Pestmegyei lelkészi értekezlet

az állam ezen ingatlanokra reá teszi kezét; miért is kivánatos az ilyen ingatlanokat az egyház tulajdonába áttelekkönyveztetni. — Szilárd János felolvassa Dr. Melczer Gyula acsai,elhunyt testvérnek nagy gonddal és szépen megszerkesztett életrajzát. Ennek kapcsán kimondta a gyűlés, hogy minden lelkész irja meg a saját életi ajzát s azt az esp. levéltárba leendő elhelyezés végett küldje be a főespereshez. Kimondja egyszersmind azt is, hogy lelkész temetésénél prédikálás esetén az legyen a mérvadó, hogy a prédikáció a templomban magyar nyelven tartassék, ellenben az udvaron és sírnál a temetési szertartás az egyháznál használatban levő más nyelven is végezhető. — Az 1848-iki 20-ik t. c. 3-ik §-ára nézve, noha annak mielőbbi végrehajtását az értekezlet óhajtja, az ügyet beható tanácskozás végett az esp. közgyűlés elé viszi. H. J. A Tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület eperjesi collegiumának jogakadérniája. Kagytis\teletiï Lelkés\ úri A midőn a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület eperjesi ősi Collegiumának kebelében fenálló jogakadémiára vonatkozó tájékoztató sorokat szives felhasználás és terjesztés céljából őszinte bizodalommal és mély tisztelettel megküldeni szerencsénk van, méltóztassék megengedni, hogy hazai közegyházunk, annak oktatásügye s igy nevezetesen jogakadémiánk iránti legbensőbb szeretetünktől indíttatva, nagybecsű figyelmét a vezetésem alatt álló jogakadémia iránt — az alábbi szempontokra való tiszteletteljes hivatkozással is — kikérjem. Ha csak egy futópillantást is vetünk szeretett, evang. egvházunk viszontagságos múltjának, lelkes kitartást, odaadó összetartást igénylő küzdelmes jelenének történetére, illetve állapotára : azonnal be kell látnunk azt, miszerint evang. hitünk örök igazságai mellett egyházunk ama sajátos szervezetének köszönhetjük fenmaradásunkat, vallásos életünknek jelenlegi zavartatom békéjét, hogy az egyháznak valamennyi tagja egyforma jogosultsággal birván egyházi közügyeink intézésében, a tulajdonképeni lelkészettel nem foglalkozó egyháztagok, az u. n. világiak is activ működésre vannak hivatva egyházi közügyeink elintézésében. Zsinat-presbyteri egyházi alkotmányunknak ez a szerencsés alapgondolata hathatósan forrasztotta mindig együvé egyházunk tagjait. Az egyházi ügyek iránti érdeklődést és áldozatkészséget hitünk igazságai mellett egyházi jogéletünknek ez az alapelve volt és van hivatva felkelteni, ébrentartani. De éppen e célból kétszeresen szüksége van iskolákra annak az egyháznak, a melynek az életbe kilépő tagjaira ilyen magasztos feladat vár. S valóban azt olvassuk a multak emlékei!ől, hogy hazai evang. egyházunknak védőbástyái, az evang. egyházias szellem- és jellemképzés melegágyai első sorban alsó-, középés felsőfokú iskoláink voltak. A halladó kornak erőinket szinte túlhaladó követelményei, az oktatásügynek a felekezetek kezéből való fokozatos kivétele, újabban jelentékenyen háttérbe szorították iskoláinkat, a minek hatása egyházi közéletünk pangásán máris szemmelláthatólag észrevehető ; sőt az itt-ott tapasztalt közöny meg is döbbent bennünket. De mindazonáltal alsó- és középfokú iskoláink nagyobbrészt kiáltották a megpróbáltatásokat, egyedül főiskolai oktatásügyünknél, főleg pedig az ág hitv. evang. jogi tanintézeteknél volt nagyobb arányú a pusztulás. Egykor virágzó s hiú buzgó, egyházias gondolkozású evang. jogász nemzedéket nevelő : pozsonyi, Selmecbányái, késmárki soproni jogi-tanintézeteink, melyek áldozatkész, lelkesedni túdó egyházi felügyelőkkel ajándékozták meg egyházunkat, az absolut korszak folyamán megszűntek. Egyházi közéletünknek szerepvivő világi tisztviselői még jelenleg is nagyobbrészt az itt nevelt gárdából valók. Ismerték, mert behatóan tanulmányozták evang. jogi főiskoláinkon az országos jog mellett egyházi jogunkat, az öntudatos ifju lelkében szent érzelmeket keltettek tel egyháztörténetünknek emlékei s igy megértjük azt, hogy ennek a gárdának tagjai még ma is ragyogó példát nyújtanak egyházi közgyűléseinkben a szorongatott egyház jogainak megvédésében. Úgyde, ha a jövőre gondolunk s a fiatalabb világi generációnál sokszor megdöbbentő járatlanságot észlelünk egyházunk jogállásának ismerete körül s természetesen erre a járatlanságra visszavezethető közönvt is tapasztalunk : akkor valóban aggódás fog el, hogy a jövőben honnan vesszük az egyházunk jogéletét ismerő s igy lelkesedni is tudó egyházfelügyelőket. más tisztviselőket, egyháztanácsosokat stb., a kik nélkül eleven prot. egyházi közélet alig képzelhető. Aggódás fog el, mert — ismételjük — hajdan virágzó evang. jogi főiskoláink megszűntek. De mintha a veszteségért némileg kárpotolni akart volna a Gondviselés, meghagyott egyet, az eperjesi ősi Collegiumnak mai napig is virágzó jogakadémiáját, mely csodálatos úton-módon nemcsak, hogy fen maradt, meg tudván felelni az államkormány részéről felálitott egyre fokozodó nagy követelményeknek, de sőt — mint a hazai többi jogakadémiákkal teljesen egyenrangú, azonos tanrendszert követő, négy évfolyamú jog- és államtudományi kar — a virágzásnak jelenleg azon fokán áll, hogy eltekintve országos jó hírnevétől, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium részéről is oly gyakran hálával tapasztalt elismeréstői, a hazai tiz jogakadémia (kassai állami, nagyváradi és pozsonyi kir. katholikus, egri és pécsi r. kath., debreceni, sárospataki, kecskeméti és mármarosszigeti ev. ref. és eperjesi ág. ev.) között a halgatóság létszáma tekintetében évek óta a harmadik helyen áll, 19031904. tanévben 253 beirott hallgatója volt. Örömmel tapasztaljuk néhány év óta, hogy a hallgatóság létszámában az ág. hitv. evangélikusok száma mindinkább előtérbe nyomul, ügy, hogy a legutóbbi tanévben már 116 volt a protestánsok