Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Pestmegyei lelkészi értekezlet

száma, közöttük 87 ág. hitv. evang. Tagadhatatlan, hogy évenként ily jelentékeny számú evang. ifjúnak ág. hitv. evang jogi főiskolában való képzése üdvös hatású lesz egyházi közéletünkre, ha majd az életbe kilépnek. Arról is megvagyunk győződve, hogy ínég a nem ág. hitv. evang. jogász ifjúságnak evang. jogakadémián való tanulása szintén csakis áldásos lehet egyházunk jövőjére, mert kétségtelen, hogy az ág. hitv ev. jogakadémia iránt mindig hálával és kegyelettel érező bármilyen másvallásu ifjú lelkét a felekezeti türelmetlenség, elfogultság sohasem, vagy csak a legritkább esetben fogja megmételyezhetni. De mindezek dacára, valamint evang. középiskoláink, éppen úgy egyetlen jogakadémiánk is akkor tehetné a legnagyobb szolgálatot közegyházunknak, ha első sorban ág. hitv, ev. hallgatókat nevelne törhetlen hűségre hitelveink, é.s lelkes áldozatkészségre egyházi intézményeink iránt, továbbá egyházunk jogának, történetének, az államhoz való viszonyának beható, alapos ismertetése. Ennek elérését célo\\ák egyedül jelen soraink \ Hála az isteni Gondviselésnek, collegiumi jogakadémiánk anyagi viszonyai, felsőbb egyházi hatóságaink, Sárosvármegye, Eperjes, sz, kir. város, áldott-einlékű alapítók hathatós támogatása s s hallgatók nagy létszámánál fogva ma már olyanok, hogy — különös tekintettel a közoktatási kormány által tervezett nagy jogi-oktatásügyi reformra is — tanintézetünk jövője iránt nem aggódhatunk, ellenben erkölcsi támogatást kérünk jelen sorainkkal ! Megtisztelő, buzditó jóindulatot, érdeklődést egyházi életünk nagyrabecsült vezetőitől, a mi leginkább abban juthat kifejezésre, lia a nagytiszteletü lelkész urak. a mélyen tisztelt eg\liázfelügyelő urak s az <> szives közreműködésükkel általában hitsorsosaink az eperjesi ág. hitv. evang. jogakadémiára küldik jogi pályára lépő fiaikat. Nem azért kívánatos ez, mintha jogakadémiánkon a jogi tudományok meg nem engedhető felekezeti elfogultsággal taniltatnának, hanem kívánatos és üdvös azért, hogy 1. az evangelikus középiskolát elvégző ifjú ne legyen teljesen elszakítva — addig, mig az életbe kilép — az evang. vallásos élet légkörétől, templomunk látogatásától s abban kegyelemeszközeink élvezhetésétől. 2. Hogy a nem prot. jogaka~ démi ikon és az egyetemeken teljesen elhanyagolt prot. egyházlörténehnet és egyházjogot megismerhesse, elsajátíthassa, hogy azután — kilépve az életbe — mint egyházi jogviszonyainknak ismerője, jelenhessék meg az egyházi közgyűléseken . ezeknek a szempontoknak legjobb s legőszintébb meggyőződésünk szerint való kifejtése után tiszteletteljesen kérjük, méltóztassék az eperjesi ág. hitv. ev. collegiumi jogakadémia iránt nagybecsű érdeklődést tanúsítani, különösen pedig a jogi pályára lépő, vagy azon már is tanuló ág. hitv. evang. iljak szülei körében minél nagyobb érdeklődést kelteni. Jogakadémiánk dékáni hivatala a szünidő folyamán is minden tekintetben felvilágosítást ad, egyszerű levélbeli megkeresésre is. A midőn újabban is a mellékelt vázlatos tájékoztató-lapoknak első sorban ág, hitv. evang. érdekeltek körében való terjesztését kérjük, jogakadémiánkat nagybecsű erkölcsi támogatásába ajánlva, vagyunk mély tisztelettel: Eperjesen 1904, julius hó. A\ eperjesi ág. hitv. ev. jogakadémia dékáni hivatala. Külföld. X. Pius pápa Nagy Gergely dicsőitése céljából ez év tavaszán encyklikát adott ki. Ebben e kétségtelenül nagy pápának az egyház és a tudomány körül teljesített hűséges és maradandóbb jellegű szolgálatainak méltatása kapcsán összehasonlítja az egyház jelenlegi helyzetét az akkori állapotokkal eképen : Ha a vatikán magaslatáról (sic !) szemlét tartunk az egyház jelenlegi helyzete fölött több okunk van ma félni, mint Nagy Gergelynek volt. Zivatarok dúlnak mindenfelé, jól szervezett ellenséges csapatok fenyegetnek bènni'mket s általában véve igen nagy elhagyatottságban érezzük magunkat s tanácstalanul állunk s nincs emberi erőnk és eszközünk az ellenség leküzdése s a zivatarok lecsendesitésére. Hát Pius pápa csakugyan „a magaslatból" nézi az „egyház állapotait." Mert csudálatos, hogy ez alkalommal nem a francia Combes liberális egyházpolitikájában vagy az egységes olasz hazafiságban, hanem a .,modern tudományban" látja az ellenségét. „Tagadják a természetfeletti rendet és a csuda lehetőségét ; megtámadják az isten létele melletti bizonyítékokat, sőt magának az istennek a létét s a természetfelettinek a tagadásából egészen természetszerűleg következik a hamis történeti kritika a tudományban." Felhívja ennélfogva a püspököket, hogy ugy az egyszerű ember, mint a tudomány férfiai előtt védjék a természetfölötti rendet s a hit dogmáit, a melyek nélkül az egyház a maga alapjaiban volna megrendülve. E végből Nagy Gergely példájára a papképzés belterjesebb művelését s az alkalmas papok és püspökök megválasztását ajánlja az egyháznak. De továbbra is terjed a pápának figyelme. A kánonjog ujboli kodifikálását s a liturgiái egyházi ének- egységesebb rendezését rendelte el egyik legujabbi rendeletével. Az egyházi törvényhozás anyagának napjainkig való kodifikálását egy elnöklete alatt összeülő bíboros bizottságra bizta, a melynek tiszte az elavult törvények mellőzése, ujaknak fölvitele s általában az egyházi törvényhozás joganyagának korszerű rendezése és kiadása. A bíboros biz. tagok az egyes püspökök mint konsultorok tanácsával és segítségével is állhatnak s igy van kilátás a modern tudomány követelményeinek megfelelő kánonjogi törvénykönyvre. Jobb is volna a pápaságnak foglalkoznia a hitélet fejlesztésével s