Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - VIII. Temető - Kuzma Adolf

kai együtt a jezsuiták által vezett rekatholizáció luegdöntésére irányuló törekvésekről tárgyal. A második kötet a ref. vallású nemzeti fejedelmek korát foglalja magában. Itten a szerző kevesebb súlyt helyez előadásában ezen fejedelmeknek a vallásszabadságért vivott harcaik ismertetésére, mint annak feltüntetésére, hogy mit tettek egyházakért odahaza és minő volt ennek az államhoz és a többi bevett vallásfelekezetekhez való viszonya. Mihépen az első kötetben, ugy a másodikban is reá mutat azokra a pontokra hói az erdélyi ev. ref. egyház élete az anyaországbeli és külföldi vallásos és politikai eseményekkel érintkeztek. A mű harmadik kötete azt a élethalál harcot irja le, a melyet a ref. egyház Erdélynek a Habsburg ház főhatósága alá jutása után teljes erőve megindult rehatholizáció ellen folytatott. Kimutatja a veszteségek Okait és a sikerek forrását. A mult század elején megindult alkotmányos fellendülés és szabad szellem a ref. egyházat is felszabadítván a reá nehezedő nyomás alól, az egyházi élet uj utakat tör és megkezdődik tisztán kulturális missiója. Ezen téren kifejtett tevékenységének, az abszolút korszak alatti elnyomatásnak az alkotmányosság helyre állítása után tovább folytatott erősödés és munkásságnak vázolása után a történet azon a ponton rekesztetik be, a mikor a debreceni zsinaton 1881-ben az erdélyi ref. egyház különálásáról lemond és beolvad a magyarországi ev. ref. egyházba. Az előszó jelzi, hogy kedvező fogadtatás esetén a műnek folytatása is lesz, mely az egyház beléletével tog foglalkozni. T E M E T 0. Kuzma Adolf. 1839—1904. Tót-Pelsöcz és Szász-Pelsöcz egyházközség hü lelki gondozója s a zólyomi ág. h. ev. egyházmegye buzgó alesperese : Ku\ma Adolf SS évi áldásos működés után 65-ik életévében folyó évi május hó 30-án befejezte földi pályafutását s hűlt tetemeit széles körű részvét nyilvánulása mellett junius hó 2-án helyezték az anyaföld ölébe a tótpelsőczi sírkertben. Sok koszorúval ékesített ravatalánál a végső búcsú óráján Vitalis Gyula zólyom-lipcsei lelkész a szószékről és Svehla Gusztáv főesperes oltár előtt tartott az elhunyt felett gyász beszédet, mig Baka« Péter ocsovai lelkész a gyászszertartás liturgiái részét végezte. Kuzma Adolf halálában a kesergő család szerető támaszát az egyház az ő jó papját, az egyházmegye buzgó tisztviselőjét, a közügy önzetlen munkását, a kartársak őszinte testvérüket gyászolják. Papi családból származott. Születet 1839 évi december hó 12-én Báthban, Hont megyében, hol atyja Kuzma Sámuel lelkész volt. Anyja Kuzma Gzecilia. Középiskoláit a Selmecbányái és a pozsonyi ev. lyceumban végezte s ugyan itt végezte theologiai tanulmányait is. 1864-ben ismereteinek gyarapítására külföldre ment s egy éven át a hallei és ténai. egyetemeket látogatta. Ez időben nagyobb utazásokat is tett s bejárta Németország nevezetesebb helyeit. Midőn tapasztalatokkal is gazdagodva külföldről haza tért, meghívást kapott a. Marschalko családtól Nógrád-Berezetre nevelőnek 1866 ik év tavaszán Székács Józset püspök felszentelte öt a betegeskedő tótpelsőcsi lelkész: Muskuly Lajos oldala mellé, ki néhány hónap múlva elhalálozott s a fiatal káplánt a hívek ugy megszerették, hogy még ugyanazon évben lelkészökkül öt választották. Azután nem sokára nőül vette boldogult elődjének leányát; Kuzma Lujzát, kit 36 évi boldog együtlét után most özvegyül hagyott maga után. Házasságukból hat gyermek született, kik közül két íiu és egy leányka még gyermekkorban halt el; egyik lányuk pedig mint Biszkup Béla ózdi ni lelkész neje tért az örök hazába. Az életben maradt két leány közül az egyik postamesternő Tót-Pelsöczön, a másik ez évben ment férjhez Ferenci Samu tamási-i lelkészhez. Kuzma Adolf azon papokhoz tartozott, kik kötelességeiket szigorúan veszik és hivatásukat nemes ambitióval teljesitik. Minden dolgában rendes és lelkiismeretes, gondos és pontos volt. Munkaszereteténél fogva folyton foglalatoskodott úgy az egyházi, mint a közügyekkel. Szorgalmas tevékenysége és lankadatlan buzgalma jól gyümölcsözött egyháza javára s működésének szép emlékeit hagyta maga után. Szász-Pelsöczön szép tornyú új templomot építtetett s új harangokat szerzett. Gyülekezeti magtárakat szervezett. Az anya egyházban toronyalapot gyűjtött. Külön hitoktatói állást rendszeresített. Mig egyfelől egyházának anyagi erejét növelte, más felöl a valláserkölcsi gondozásra is nagyfigyelmet fordított. A templomban Isten Igéjét alapos készültséggel tisztán és igazán hirdette s a templomon kivül is a cura pastorálist szorgosan gyakorolta, llivei nagy tisztelettel vették körül s hálájok jeléül 1901-ben tótpelsőczi lelkészkedésének 35-ik évében jubileumi ünnepélyt rendeztek, a mikor értékes ezüstserleggel ajándékozták meg s nevére az egyháznál jótékony alapítványt tettek. Munkásságát nem csak saját egyháza, de egyházmegyéje szolgálatára is szentelte. Nyolc évig volt a korponai tankör dekanusa. Azután az esperesség jótékony alapjait, majd utóbb összes pénztárait kezelte s e tisztében tizenkét évig hűségesen és szép eredménynyel sáfárkodott. ()t éven át az egyházmegyei ellenőr tisztét töltötte be. Az egyházak bizalma 1898-ban az alesperesi állásba emelte