Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - II. Versek - Csengey Gusztáv. Nagy idők városában

ket. Egyházunk törvényes képviseletét 1848. szeptember 1. napjára összehívta tanácskozás végett, hogy megállapittassanak azon kívánalmak, melyek a törvényben foglalt elvi kijelentés alapján, ugy a felekezetek közötti teljes egyenlőséget, mint az anyagi igények kielégítését biztosítanák. A bekövetkezett, édes magyar hazánkat s nemzetünket végveszélylyel fenyegető bonyodalmak miatt, a megfelelő megállapodások nem jöhettek létre. Egyházaink megbízottai hazafias érzéssel kijelentették, hogy miután a nehéz bonyodalmak s napról-napra komolyabbakká fejlődő körülmények között, a nemzeti kormány gondjait s a közálladalom anyagi erejét, minden más külön érdekek mellőzésével, a haza megmentésére kell fordítani : jogaik egész terjedelmében elintézéséről egyidőre lemondanak s csak halasztást nem szenvedhető egyházi és iskolai szükségeik fedeztetésére terjesztik ki igényeiket. Fájdalom, az így, a legszükségesebbekre kiterjesztett igények sem nyerhettek akkor teljesülést, mert a későbbi uralom semmisnek tekintette magát azon törvényt is, melyben a nemzet és a király

7, a bevett vallásfelekezetek közötti jogegyenlőséget és viszonosságot s az egyházi és iskolai szükségleteknek az állam közjövedelmeiből való fedezését elvileg kimondotta. Hogy a mult század ötvenes éveiben, az abszolút kormány azon kísérletét, melylyel protestáns egyházaink irányában, a méltányosság és igazság követelményeinek eleget teendő, az anyagi segélynyújtást kilátásba helyezte, nem fogadtuk el, érthető azért, mert ezen segély, semmiféle anyagi előnyökért fel nem áldozható önkormányzati jogaink megsemmisítését vonta volna maga után. S midőn 1867-ben, édes hazánk és nemzetünk visszanyerte alkotmányát és önrendelkezési jogát, midőn a jogfolytonosság elméletére támaszkodva, visszaáll ittatott az 1848. évi XX-ik t.-c. érvénye is : tekintettel az előbbi uralomból fentmaradt sok más bajok orvoslására, e miatt az állami erőnek, az államkormány és országgyűlés tevékenységének nagy lekötöttségére, a mi egyházaink sem követelték ama törvény azonnali teljes végrehajtását, hanem megelégedtek a jobb jövő reményiében azzal, hogy az 1868. évi LUI. törvénycikkben ,,addig mig a vallásfelekezetek egyenjogúsága törvény útján szabályoztatnék", a bevett keresztyén vallásfelekezetek közötti viszonosság szabályoztatott, az állami költségvetésbe pedig egyházaink részére igen szerény évi segély felvétetett. Készséggel elismerik egyházaink, hogy 1867 óta nemzet és koronás király, az országos törvényhozás utján, több oly törvényt alkotott s szentesitett, melyek az 1848. évi XX. törvénycikk részbeni végrehajtásának tekintendők. Gondoskodott a népiskolai tani! ók nyugdijáról s fizetésök kiegészítéséről (1875. évi XXXII. t.-c., az 1891. évi XLIII és az 1893. évi XXVI- t.-c), gondoskodott a középiskolák s ezek tanárainak dotációjáról, nyugdíjazásáról, mely utóbbi törvény hatályát a jogakadémiák tanáraira is kiterjesztette (1883. XXX. t.-c., 1894. XXVII. t.-c.). Gondoskodott, hogy habár csak szerény 1600 koronáig, a lelkészi fizetések kiegészíttessenek (1898. XIV.) s az 1885. évi, a főrendiház rendezésére vonatkozó VII. t.-c. folytán, részben legalább helyet adott egyházi dignitáriusainknak a törvényhozásban. Ezen elismerés és méltánylás mellett azonban nem mondott le egyházunk azon jogáról, hogy az 1848. évi XX. törvénycikkben lefektetett elvek megvalósítását sürgesse, követelje. Magában az idézett törvényben gyökerező jog alapján és az 1868. évi LIII. t.czikk bevezetésének az egyenjogúság általános szabályozását kilátásba helyezése, de mindezideig elodázása folytán kötelessége a magyarországi ágostai hitvallású egyház egyetemének és az ev. szerint reformált egyház egyetemes konventjének, hogy most már a magas kormányhoz és törvényhozáshoz forduljon, ez országos törvényben minden félremagyarázást kizáróan biztosított egyenlőség és viszonosság elvének keresztülvitele s az anyagi téren felmerült s a viszonosság szerint is teljes jogalappal bíró igényeinek kielégítése végett. Mint eleink megkezdették az 1848. évi szeptember 1-ső napjára összehívott értekezletükön, mi is igyekeztünk szerves munkálatot állítani össze, hogy megállapíthatók legyenek azon kívánalmak, melyek a. törvényben foglalt elvi kijelentés alapján, ugy az egyenlőséget és viszonosságot, mint az anyagi igények kielégítését biztosithatnák. Feltárjuk és kimutatjuk azért : I., azon sérelmeinket, melyeket az egyenlőség és viszonosság elveinek megvalósítása alapján kívánunk or vosoltatni. (1848. XX. törv. cikk 2. §.) II., megállapítjuk azon elvet, melyet az egyházunk anyagi dotációjára nézve kívánunk megvalósítani, számokban is kifejezve azon dotáció összegét, melyet a viszonosság alapján várunk és követelünk. (1848. XX. t.-c. 3. §.)