Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - II. Versek - Csengey Gusztáv. Nagy idők városában

KLSO RÉSZ. Jogegyenlőség és viszonosság. 1848. XX, t.-c. 2. §. Az 1848. évi XX. t.-c. 2. $-a szerint, e hazában bevett minden vallásfelekezetnek teljes egyenlőség és viszonosság biztosíttatott. Követeljük, hogy ez elv teljes egészében, minden vonatkf zásaiban végrehajtassák ; sem vallásos erkölcsi, sem anyagi téren, som az államhoz, sem más felekezetekhez való viszonyunkban nem valósult meg e kijelentés, sőt az ide vonatkozó tételes törvények, mint az 1790 1. évi XXVI. t.-c., az 1868. évi LIII. t.-cz., az 1895. évi XLllt. t.-c. több szakasza, ugy közigazgatási, mint igazságszolgáltatási • téren, végrehaj tatlan, vagy tartalmából egészen kiforgatva van. Minden oly törekvés, az államhatalomnak vagy egyes hatóságainak minden ténye, mely egy felekezetnek, a többi mellőzésével, kedvez, annak vagy azoknak előnyöket, előjogokat biztosit; visszaéléseit elnézi, meg nem akadályozza ; minden oly törekvés, mely a tételes törvények el magya rázása, helytelen alkalmazása folytán, a haza állampolgárainak egyeseit, vagy egész tömegét, igaztalan követelések támasztásának szolgáltatja ki s oly terhek viselésére kötelezi, melyekkel azok, épen a törvény értelmében nem tartoznak: az 1848. évi XX. t,-c. 2. §-ában kimondott egyenlőségi elvekkel áll ellentétben. Tudjuk mi azt, hogy a történeti múlt hazánkban a római katholikus egyháznak és főpapjainak kiváló közjogi állást biztosított. De midőn számolunk a történeti múltban kifejlődött közjogi viszonyokkal, ugyanakkor, a jogosság és viszonosság, valamint a fokozatos fejlődés törvénye értelmében kívánjuk, hogy a mi egyházaink is részesüljenek a törvényhozásban, kormányzatban, közigazgatás és igazságszolgáltatás t. rén megtelelő elbánásban. Kívánjuk, hogy egyházi életünkben, vallásunk gyakorlatában, iskoláink és egyéb intézményeink használatában és fejlesztésében ne legyünk háttérbe szorítva. Egyenlő és részrehajlatlan bánásmódot kérünk és várunk, a jelenre és jövőre, a jogállamtól és annak minden hatóságaitól. Hogy ez ma nincs igv, mutatja : Folyt. köv. Kérelem. Lapunk ez új esztendővel huszonkettedik évfolyamába lép. A mint annak idején magyarhoni evangelikus egyházunk szolgálatára alapíttatott — úgy ma is kizárólag evang. egyházunkat szolgálja és akarja szolgálni a jövőben is. Ez egyedüli célja. Es ez a cél — közös ! Ugy véljük tehát, jogosult a kívánság, hogy lapunknak szellemi és anyagi téren való támogatása, pártolása, fejlesztése, terjesztése is közös munkánk legyen — mind fokozottabb mértékben. Egyházunk életében az elmúlt év is nehéz év volt, talán nem minden valószínűség nélkül állithatjuk, hogy a mostani még nehezebb és fontosabb lesz. Megfeszített munkára és kötelességteljesitésre van szükségünk. Ezt ugyan azoktól is — és azoktól talán első sorban — várhatnók, kiknek Isten a módot is. az állást is, tehetséget is megadta. De ha ott gyakran csalódnunk igen rosszul esett, — jó és biztató szónál egyebet nem nyervén — annál nag}'obb önbizalommal álljunk sorompóba magunk, hogy a sok szó helyett egyszer már eredményt is láthasson k. Evang. egyházunk bel- és küléletében a szó legszorosabb értelmében vett egyházi munkásságra van szükségünk. Ennek nem legutolsó tényezője a sajtó. Ezen a téren dolgozunk, küzdünk, fáradunk és — áldozunk mi is lapunkkal. A midőn az új év küszöbén bizalommal köszöntjük olvasóinkat, egyúttal hálásan köszönjük mind munkatársainknak, mind előíizetőinknek a támogatást, kérve azt — az ügy érdekében a jövő évre is. Hogy

7 lapunk — többek között — hü tükre lehessen evang. egyházközségeink életének, kívánatos és szükséges, hogy az egyház életében előforduló minden eseményről lehetőleg gyors tudósítást kapjunk. Kérjük erre első sorban a lelkész és tanító urakat, de mindazokat is, a kik az egyházi élet terén akár tevőleges részt vesznek, akár iránta érdeklődéssel viseltetnek. A száraz tényt is — a legrövidebben jelezve — köszönettel vesszük. Midőn végre még megjegyezzük azt, hogy lapunk bel életében változás állott be, a mennyiben nyomdát kellett változtatnunk, a mire szükség azért volt, mert csak ' igy voltunk képesek gondoskodni arról, hogy lapunk előállításában és szétküldésében ne merüljenek fel olyan akadályok, a melyek következtében beállott hátráltatás és késededelem úgy olvasóinkra valamint reánk nézve is kellemetlenséggel járt, — vagyunk ismételt kérelemmel: Orosházán, 1904. január 7-én A szerkesztőség.