Evangélikus Egyház és Iskola 1904.
Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Stettner Gyula. A liturgiára vonatkozó újabb „negyvennyolc”
Á liturgiára vonatkozó ujabb „negyvennyolcz". A vasi felső egyházmegye papi értekezletének 1904, évi április hó 14-én tartott ülésében leiolvasta STETTNER GYULA az értekezlet elnöke. (Folytatás.) "10. Mig a római egyházban a liturgia túltengése mellett az Isten igéjének hirdetése elsatnyult, elsorvadt; addig a mi isteni tiszteleteinkben a prédikálás túltengése fotytán a szorosb értelemben vett liturgiái elemek elhanyagoltatván sorvadásnak indultak. A templombajárók igen sok helyen azt hitték és azt hiszik, hogy még mindig jókor van, ha az isteni tisztelet megkezdése után félórával jönnek, mert akkor kezdődik a prédikáció ; nem lévén az iránt érzékük, hogy épen a liturgiában érvényesül a hivők seregének tényleges részvéte, közreműködése. 11. Akár az egyház mulasztása lett legyen oka a hivek közönyösségének, akár pe" dig a hivek részvétlensége folytán restült meg az egyház is : a liturgia kérdésének felvétele annyit mindenesetre bizony it, hogy feléledt annak tudata, hogy e téren is tenni rendezni, tisztázni, javitani valónk van. 12. Némelyek az egyformaság hiánj'át panaszolják fel, minek folytán a pap, ha akár szomszéd gyülekezetben tart isteni tiszteletet, kénytelen előbb megkérdezni, hogy mi itt a „szokás" ? — Mások keveselik a liturgia maradványokat, a melyek még fentartották magukat ; mig ismét mások még a legkevesebbet is sokalják. 13. Ha megkérdezzük a római egyházat, miért tűr csak egy nyelvet, még pedig a holt latin nyelvet liturgiájában, azt kapjuk feleletül, hogy élő nyelv módosul, élő nyelv használata mellett tehát a liturgia is a változás eshetőségének volna kitéve ; ha pedig a nép nyelve vétetnék használatba, a liturgia is annyiféle lenne, a hányféle a nyelv. Egyformaságról akkor szó sem lehetne. Nagyon fontos igazság ez, melyből a mi többnyelvű magyarhoni egyházunk részére azt a tanulságot merithetjük, hogy eltévesztett eljárás volna, a liturgiát a nj^elvek sajátságának figyelembe vétele nélkül megállapitani, egyformásitani akarni. 13. Ha a római egyház isteni tiszteletében a liturgia túltengését tapasztaljuk — viszonyítva, a liturgiát az ige hirdetéséhez, — másrészt épen a római egy Tház liturgiája is a maga lényegéből ki lett forgatva a nép nyelvétől idegen holt nyelv használata folytán. A hivők serege a tevőleges részvételből, mely a liturgiában lényeges, ki lett zárva. A gyülekezetet helyettesitette az énekesek kara ; a hol ez nem állt rendelkezésre, — .esetleg egy ,,minisztráló : t iskolás gyermek, a kit a gépiesen elmondandó latin mondatkák— jól — rosszúl kiejtésére betanítottak. Az áhitatos közönség a misét már csak ..hallgatta 1'. o 15. A nép n} 7elvén való éneklést a római egyház ez idő szerint még megengedi ugyan ; de a ,,Ceciliánusok" törekvései ujabb időben oda irányulnak, hogy e téren is mindent reformáljanak latinra, hogy a nép a nyilvános isteni tiszteletnél teljesen elnémuljon. 16. Ha el lehetne tekintenünk attól az alaptévedéstől, mel} 7 szerint a római egyház isteni tisztelete lényegileg mise-áldozat, a lelkész tehát áldozó pap; ha el lehetne tekintenünk attól a másik tévedéstől, mely a római szentek seregével különösen a szűz Máriát, az egek királynéját, mint segitőt és közbenjárót foglalja az isteni tisztelet keretébe ; ha el lehetne tekintenünk attól, hogy a nép nyelvének mellőzése, magának a hivő közönségnek mellőzése és igy az isteni tiszteletnek a maga lényegéből való kiforgatása : tisztán a liturgia alaki szerkezetét véve szemügyre, készségesen elismerhetnők, hogy a római egyház liturgiája a vallásos művészet remek alkotása, mely azonban épen az által, hogy mindig ugyanazzal az eg}~formasággal végeztetik, a gépszerű formáiizmusba sülyedés csiráit önmagában hordja. 17. A mise előkészítő részét, mely Luther idejében még nem volt a római egyházban sem általánosan elfogadva Luther mellőzte. Későbbi liturgusok már a XVI. évszázad második felében felvették belőle a következőket :
