Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Gömöri János. Az 1604. XXII. t. c. története

házi hatóságok révén, legyünk ügyeink ellenőrzésében éberek, fejlesztésében óvatosak, védelmében kitartók, tárgyálásában önérzetesek. Az az eredmény, amit már edddig kivívnunk sikerült, ne ringasson bennünket olyas önámitásba, mintha magától is menne már az ügy a megkezdett úton, sőt inkább ösztönözzön további éberségse, bizalomra, összetartásra, hogy az ellenzőket elhallgattassuk, a csüggedőket bátorítsuk, a lankadókat lelkesitsük, a vonakodókat serkentgessük, a heveskedőket mérsékeljük, felhasználván minden egyéni és hivatalos befolyásunkat, jogaink érveit, a törvény erejét,- a helyzet előnyeit ; egyesitett erővel, jól átgondolt terv szerint törekedjünk célunk felé, hogy mentől elébb életbe lépjen az 1848-i XX. tc., s új erőt öntsön vérevesztett eg}

7házunk gyöngült tagjaiba ; hiveink megmenekedve a túlságos terhektől, erkölcsben, műveltségben, hazaszeretetben megint elsők legyenek, iskoláink megnyerve a szükséges támogatást megint előljárjanak a versenyben, lelkészeink megszabadulva az emésztő gondoktól, megint tündököljenek tudományos és egy házias tevékenységben. Még a gyümölcs is csak látszólag érik magától ; a fa nedve, a nap sugara, a harmat csepje kell ahhoz, hogy zamatját, szinét, illatát a gyümölcs megkapj a ; az 1848-i XX. tc. gyümölcse nekünk is csak úgy érik meg ha akaratunk erejével tápláljuk, sanyaruságunk titkosan hulló könnyeivel öntözzük, lelkesedésünk melengető hevével érleljük. Kincs nekünk az a törvény ; fejedelmi nemesi levél, mely érdemeinket megörökiti, jogainkat megerősiti, hűségünket megjutalmazza ; félszázad előtt romok alá temette el a 49-iki nemzeti bukás omladéka ; ez omladék alól csak verejtékes fáradsággal áshatjuk ki, hozhatjuk megint napfényre, illeszthetjük megillető helyére, érvényesíthetjük javunkra. De ezt a fáradtságot meg is követeli, meg is érdemli, meg is jutalmazza ! Az 1604. évi XXII. tc. története. (Folytatás.) A nemességnek és polgárságnak ez a viszálykodása tehát épen kapóra jött akkor, a midőn az udvar elhatározta, hogy előbbb a polgárságot fosztja meg szabad vallásgyakorlatától, mert joggal remélhette, hogy a nemesség a polgárságot magára fogja hagyni. — A kormánynak céljai elérésében hatalmas támasza, vagy talán hevesebben : eszköze volt a főpapság, az a főpapság, a melynek rendi kiváltságait, birtokait senki meg nem támadta a protestáns Magyarországban. A magyar protestánsok türelmét semmi sem bizonyitja jobban ennél. Abban az időben, a mikor egy-két főúri család volt csak "katholikus, az összes kath. püspöki székek be voltak töltve, azok is, a mel}

Tek a török hódoltság területén feküdtek ; természetesen itt a török nem tűrte meg székhelyeiken, birtokait pedigelszedte. Az ily módon földönfutóvá lett r. kath. püspökök a protestáns felvidéki városokban tartózkodtak s a király kegyéből éltek. A király nekik juttatta a legjövedelmezőbb hivatalokat, ők azonban ezen hatalmat elég lelketlenül nem az ország érdekeinek megvédésére, hanem a kir. absolutismus megteremtésére, használták fel. Legkiválóbb képviselőjök korszakunkban Szuhay István, az egri püspök. Egyszerű szülőktől származott, csakis eszének, ügyességének köszönhette előmenetelét. Jellemvonásához tartozott a határtalan becsvágy, megszokta, hogy környezetének középpontja legyen, ellenmondást nem tűrt s terveit vaskövetkezetességgel vitte keresztül, a kitől valamit remélt, annak hizelgett, mig másokkal szemben rideg, visszautasító modort tanusitott. A protestáns lllésházy pártfogásának köszönhette előrehaladását, ennek ajánlatára nevezte ki a király egri püspöknek is, s mégis a midőn pártfogója és barátja felségsértésbe keveredik s az udvarnál kegyvesztetté lesz, Szuhay válik legvehemensebb üldözőjévé. Erről megemlékezve irja lllésházy nejéhez irott egyik levelében : ,,pedig Szuhayt, mint egy atyánkfiát úgy böcsültük és úgy szerettük." Eger 1596-ban török kézre került. Az egri püspök és káptalan tehát kezébe vette a vándorbotot s az akkor minden izében protestáns Kassa adott nekik otthont. Szuhay István mint egri püspök fájó szivvel látta, hogy Kassán neki és káptalanjának még csak temploma sincsen. A hatalmas Erzsébet szé-