Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Gömöri János. Az 1604. XXII. t. c. története

kesegyház a protestánsok kezében volt. Xem erőszakkal foglalták azt el. hanem mivel katholikus közöttük nem volt, egyértelemmel, mint őseik örökét protestáns templommá tették. Szuhaynak villant meg agyában először a székesegyházának visszafoglalás gondolata. Meg is mozgatott minden követ, csakhogy a székesegyházat ismételten kézre keritse ; végre az udvarhoz fordult. Az udvar kapva kapott az alkalmon — hiszen ez bele illett terveibe, csak arra nézve nem tudta magát elhatározni, váljon a templomok erőszakos elvétele a közeledő 160-1. országgyűlés előtt, vagy után történjék-e ? Jól tudták ugyanis oda fent, hogy e vakmerő merénylet óriási felháborodást fog előidézni a protestáns országban. A nyughatatlan Szuhay azonban a dolgot minél előbb dűlőre akarta vinni. Terve sikerült is. Rudolf az épen akkor kassai parancsnoknak kinevezett Barbiánó Jakab beldgiójosói grófnak elrendeli, bog}' ha másképen nem lehet, úgy erőszakkal foglalja el a székesegyházat ; ugyanekkor egy a protestáns vallást gyalázó levélben felszólitja a kassai tanácsot, a templom átadására. Barbiánó feladatát katonai erélylyel és gyorsasággal hajtotta végre: 1604. jan. 7-én ágyukat szegeztetett a városházának s még az nap este az eddig vonakodó birótól a templom kulcsokat átvette, s a templomot másnap felszenteltette. E kezdetnek méltó folytatása az a rendelet melyet az uralkodó 1604. január 3-án Pethe Márton kalocsai érsekhez intézett, mely szerint nevezettnek meghagyja, hogy a felvidéki városok protestáns lelkészeit és tanitóit elűzze, a protestánsok vagyonát, templomát, iskoláit lefoglalja. Ugyanakkor megparancsolta a felvidéki városok elöljáróinak, hogy az érseket ,,a kath. egyház és isten dicsőségére" támogassák. De már e rendeletnek végrehajtását a vallásának szabad gyakorlatában veszélyeztetett 5 sz. kir. város : Kassa, Lőcse, Eperjes, Bártfa, Kisszeben be nem várta, hanem a rendelet vétele után nyomban a királyhoz fordult folyamodásával, melyben kifejti, hogy ez öt város Rudolf minden elődjétől szabad vallásgyakorlatot élvezett, templomaihoz való jogait eddig senki kétségbe nem vonta, de nem is vonhatta, mert hiszen e templomokat őseik építették. E folyamodványt követség vitte fel Prágába, a hol azonban nem juthattak a király elé, habár mindent elkövettek, még vesztegetéshez is fordultak, hogy célt érjenek. Ezért az öt város igyekezett Mát}

Tás főherezeg jóakaratát is megnyerni. Ez — nem ugyan a Protestantismus iránt való rokonszenvből — hanem mivel félt a következő országgyűlés viharos lefolyásától, oda utasította Pethe Mártont, hogy a kir. rendeleteket csak az országgyűlés lefol}

Tása után hajtsa végre. Ilyen előzmén}~ek után nyilt meg a történeti nevezetességű 1604-iki országgyűlés. Március 19-én érkezett Pozsonyba a g}'ülés helyére — Mátyás főherceg, ki a király személyét volt hivatva képviselni. A városba való bevonulása alkalmával tűz támadt, a mire igy nyilatkozott : „rossz omen Magyarországra nézve ez a tűz." A főherceg jóslata csakugyan beteljesedett, mert ez országgyűlésen keletkezett ama hatalmas tűz, — a kétségbeeséssel határos elkeseredés tüze, melyet erőszakkal elnyomni, elfojtani többé nem lehetett. A királyi propositiók meghallgatása után a rendek sérelmeikkel hozakodtak elő. A sérelmek közül leginkább folalkoztatta a rendeket a lelkiismeret szabadságán ejtett sérelem : a vallás üldözés, a kassai székesegyháznak elfoglalása, mert lehetetlen volt az. hogy erről az összes rendek tudomást ne vegyenek, hogy ez gondolkodóba ne ejtse a főúri és megyei követeket is. A városok pedig — midőn látták, — hogy követeik hiába áldogálnak alázatos folyamodásukkal a királyi fogadó teremnek ajtai előtt — megtették azt a reájuk nézve nehéz lépést. hogy bajukban a nemesekhez fordultak. Nehéz volt a lépés azért, mert a mint azt már feljebb fejtegettem — a nemesek és városok között levő ellentét ép ez időben a gyülölségig fokozódott. Meg kell itt jegyeznem, hogy mig a társadalom alsóbb osztályai a török háborúval járó féktelenségek miatt anyagilag, sőt a mint ezt láttuk a hajdúknál — erkölcsileg is züllőben voltak, addig a polgárság és a nemesség aránylag jólétnek örvendett. A főnemesség különösen teljében volt erejének. A Jagellók idejebeli hatalmas