Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - II. Versek - Sántha Károly. Húsvét

már két évezred után tekintünk vissza a -betlehemi jászolra s a golgothai keresztfára! Oh ha egymást tudnók úgy szeretni, ahogyan magunkat szeretjük ! be más volna akkor e világnak arculata ! Jól tudta ,,a názárethi ácsmester fia", mit kivánt tőlünk, midőn azt mondotta : ,,Szeresd felebarátodat, mint önmagadat" ! Hisz az önszeretet, ami korunk határtalan érdek- és élvezethajhászatában fejeződik ki legrikitóbban, ma is mindennél nagyobb mi bennünk. (Folyt, köv.) Ének. (Nagypénteken.) Dallam : „Serelmes Jézus, noha nem vétettél." Óh Uram Jézus, tudjuk, hogy beszéded Végtelen drága, sokban áll Tenéked: Sirva sóhajba, kínba, könyözónbe : Életed gyöngye ! Ragyogjon ma is beszéded szivünkre : Legyen bánatod, kín-keserved tünkre ; Ne vesszen egy szó, hang belőle kárba : Értsük, mi drága ! Fogja föl lelkünk, mint harmat a súgárt, Mely ha hevítve, tündökölve átjárt: Csillanjon ott föl a szív tiszta gyöngye: Bűnbánat könyje ! Petrovics Pál. Húsvét. Ki Jézus lábát csókolá, S drága kenettel öntözgette, Könyhullatással mosta meg, S omló hajával törülgette ; Ki a keresztnél állt merőn, Hol arca sűrű könytiil ázott, Ki balzsammal hinté az Űr Szent testét, mely vértől virágzott: Húsvét sötétes hajnalán — Remeg a szive, lelke méla — Jézus sírjához vánszorog Búsan Mária Magdaléna. S a mint ott sírván áll vala, S a nyilt koporsóba lehajla, Két angyalt lát a sir lelett: Mit sírsz? Ez angyali szót hallja. Elvitték az én Uramat! Kesereg s nem tudom, hogy hol van. S im, hátra, nézvén, látja Öt, De föl nem ismerhette nyomban. S az Űr szólt: Mit sirsz ? Kit keressz? Felelt ő : Jézust a kereszttel. És monda Jézus: Mária! S a nő szólt térdre hullva : Mester ! * * * — Mit a halál vág a szíven, Oh gyászolók, e seb minő seb ! De bízzatok, a szeretet Még a halálnál is erősebb! Két angyal mosolyog felénk : Egyik elaltat éjszakára, Másik, a húsvéti remény Fölkelt üj élet hajnalára. Sántha Károly. Belföld. 1848. XX. A két protestáns egyház közös bizottsága az 184.8 XX. végrehajtása tárgyában március 26-án délután 5 órakor tisztelget gr. Tisza István miniszterelnöknél és Ber\evicy Albert vallásés közoktatásügyi miniszternél. A küldöttséget báró Bánffy Dezső ref. konventi elnök és dr. Baltik Frigyes evang. egyetemes egyházi elnök vezette. Evang. egyházunk részéről a küldöttségben résztvettek az egyházi elnökön kivül, Gyurát\ Ferencz, Sárkány Sámuel, Zclenka Pál püspökök, báró Prónay Dezső egyet, világi felügyelő, Las\káry Gyula, Ihász Lajos, Zsilinszky Mihály, Szentiványi Árpád, ker. felügyelők, szóval püspökeink és felügyelőnk teljes számban. A küldöttség szónoka br. Bánffy Dezső volt, aki átnyújtván a miniszterelnöknek az ismert „Vélemény"-t röviden érintette odajövetelük célját. Ok — úgymond — az 1848. XX. t.-c. végrehajtását kívánják. Tudják, hogy a törvény szószerinti végrehajtása ezidő szerint lehetetlen, azonban sérelmeik vannak és szükségleteik, amelyek a törvény értelmében orvoslandók és kielégitendők. Ezt követeli a méltányosság és az igazság is. Mert egyrészt jogon alapul követelésük, másrészről pedig kulturális érdek is parancsolja a protestáns egyházak kívánságainak meghallgatását. Hangsúlyozza azonban, hogy a megoldásnak az autonomia legcsekélyebb megsértése nélkül kell történnie. Átadja a memorandumot, melyet a két protestáns egyház közös bizottsága szerkesztett és amelyben a két protestáns egyház sérelmei és jogos kívánságai tel vannak sorolva. Gróf Tisza István megköszönve a szívélyes üdvözletet, kijelenti, hogy nemcsak kötelességénél fogva, hanem szive hajlamait követve és meggyőződése szerint is a legnagyobb örömmel és a legnagyobb odaadással fogja a kérdést tanulmányozni. Jelzi, hogy annak meg-