Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - II. Versek - Sántha Károly. Húsvét

oldása céljából az egyházak legfőbb intéző hatóságaihoz fog fordulni, ugy amint erről az 1818. XX. t.-c. intézkedik. Egész bizalommal fog hozzájuk fordulni és kéri őket, hassanak közre odaadással és szeretettel a kérdés megoldása érdekében. Ezután Ber^evic^v Albert vallás- és közoktatásügyi miniszterhez ment a küldöttség. Berzeviczv előtt ismét báró Bdnffy Dezső beszélt. Újra összegezte a memorandum tartalmát, hangsúlyozta, hogy a protestáns egyházak nem törvény betűjének, hanem szellemének végrehajtását kivánják. Bev\evic^y Albert válaszában annak adott kifejezést, hogy szivesen toglalkozik a tárgygyal, hiszen ez kötelessége is. De nemcsak kötelességből foglalkozik vele szívesen, hanem azért is, mert ismeri annak a nagy jelentőségét, s méltányolja a protestáns egyházak kulturális szereplését. A maga részéről minden lehetőt meg tog tenni, hogy minden méltányos kívánság a magyar kultura javára kielégíttessék. Kéri az egyházak vezetőit, hogy ebben a munkájában segítsék. Püspök beiktatás. A dunamelléki ev. ref. egyházkerület f. hó 19—21-ján iktatta hivatalába S\ds\ Károly utódját Baksay Sándor ref. püspököt. Annak idején mi is örömmel vettünk tudomást Baksay megválasztásáról, nemcsak azért mert testvéregybázunk egyik legfontosabb beléleti mozzanatáról van szó — a mi a dolog természeténél fogva mindig érdekkel bir reánk nézve is — hanem és legkivált azért, mert megválasztása alapos reményt nyújt arra, hogy ma, a midőn — teljes tiszteletben tartva a bennünket ref. testvéreinktői elválasztó korlátokat — a két protestáns egyházat közösen érdeklő fontos ügyekben egyöntetű és komoly munkálkodásra van igen nagy szükségünk, a protestáns egyházak vezérei oly egyéniséggel szaporodtak, amely csak bizalommal tölthet el minket is. A f, hó 21-én folytatólag megtartott ker. közgyűlésen először foglalta el az űj püspök elnöki székét, mely alkalommal a kerület részéről udvözöltetvén, válaszában — többek között ezeket mondotta : „Egyházunk sokkal inkább, mint bármely más egyház, egy a magyar nemzettel. Múltja, céljai, jövője, reményei, létföltételei azonosak s midőn magunknak és egyházunknak szolgálunk, ugyanakkor az államnak, határozottabban nemzetünknek teszünk szolgálatot. Bégebben mindez figyelembe sem volt véve. Noiia törvényes gyermek, édes fiu, szolgált a maga kenyerén, napszám nélkül, még csak a miatt sem zúgolódva, hogy azok, akik távolról nézték az ő verítékezését s csak szüretelni jöttek, egész napszámot és hizlalt tulkot kaptak. 0 panasz nélkül nézte ezt, s ha olykor föjjajdült, nem irigységből, csak annyit kért : Ne bántsák ! Kész boldogság volt neki a szenvedés hiánya. Most várna és vár egy kis szegletet az ősi kúrián, hová hajlékát építhesse ; egy tenyérnyi tőidet, hol kenyerét megtalálhassa ; egy kis polyvát valahára téglavetéshez : helyet az atyai asztalnál. Képek nélkül szólva : egyenjogúságot, kiadását a köteles résznek, mely a leghálátlanabb fiút is megilleti s a melyet a legmegbántottabb, vagy legkegyetlenebb atya sem tagadhat meg. Én a magam hajlama szerint jobb szeretnék továbbra is a magunk szegénye lenni. Egyébként is ez már késő óhajtás. Útban vagyunk! Iskolai terheink eddig is nagymérvű könnyítése, a fokozatosan növekvő államsegélyek, tanítóink- korpótléka, lelkészeink kongruája olyan toglalók, melyeket fönntartott jogos igényeink előlegéül egy minden elfogultságon felülemelkedett, egyházi életünk fejlődését és közművelődési célzatainkat elősegíteni kész nemzeti kormánytól, tartózkodás nélkül és hálával fogadtunk el, mint olyan foglalókat, melyek remélnünk engedik, hogy az 1818, évi XX. törvénycikk betűi lelket öntvén, megelevenednek. Cselekedje Isten s áldja meg azoknak munkáját, kiket közöttünk arra hivott el, hogy bölcsességükkel, befolyásukkal, szavuk meggyőző erejével, anyaszentegyházunk kerítését erősítsék, építsék, oltalmazzák, mig mi, lelkészek, a kerítéseken belől a magunk mezején munkálkodva, igyekezünk magunkat méltókká tenni, az ő oltalmukra." A ledényi ág. hitv. ev. egyház f. hó 20-án tartott gyűlésén Bemátli Pál selmeczbányai helyettes lelkészt választotta meg lelkipásztorává ! Helyreigazítás : E lapok f. é. 11-ik számában ,,Rossz időket elünk'- cikkből annak végén két utolsó bekezdés elől a következő pont maradt ki: ,,Hát azokban az állítólag züllésnek indult alföldi egyházakban az ottani vezető világi férfiaknak, főként a felügyelő uraknak nincsen semmi befolyásuk sem a papokra sem népre? ? . . . Vagy ha tuladunán ismerik : az illetékes alföldi esperesek és esperességi gyűlések nem ismerik és nem sietnek gyógyítani a bajokat?! Veszedelmes és megrovandó indolencia volna, ha igy volna! Talán célszerű lett volna, lia M. L. paptárs azokat a birtokában levő sűlyos és vádló adatokat illetékes fórumuk elé terjeszti, nem pedig egyenesen a tájékozatlan nyilvánosság előtt tálalja fel." A ruszti evang. egyházközség március 27-én tartott közgyűlésén Klug Gyula sublechnici tanitót választotta kántortanitójának. Helyreigazításul. Hivatkozással Hegyaljainak a „Evaang. egyház és Iskola" 12 számában „Egy kis adalék az 1818. XX. t.-c. végrehajtásához" című cikkének utolsó tételére, az igazság érdekében kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a budapesti állami polgári képezde elfogadó dísztermében — az „Erzsébet nőiskolában" - 0 felségének, valamint b. e. királynénknak, Zirzen Janka volt igazgatójának s egy-két miniszternek arcképein kívül semmi féle felekezeti jellegű kép nincsen. — Ha volt is, azt az intézet jelenlegi művelt lelkű igazgatója — Lázárné — Kasztner Janka — félre