Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

1904-03-17 / 11. szám

Huszonkettedik évfolyam, szám. Orosháza, 1904. március 17-én. EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Előfizetés dija : ' Egész évre . . 12 kor. , Félévre . . . 6 „ Negyedévre . • 3 „ Egy szám ára 24 fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Kiadótulajdonos és szerkesztő: VERES JÓZSEF. Felelős szerkesztő: HAJTS BÁLINT. Hirdetés dija : Egész oldal . . 16 kor. Fél oldal . . . 8 ., Negyed oldal • 4 Nyolczad oldal 2 „ Rossz időket élünk ! E lapok f. évi 7-ik számában ,,Züllött viszonyok

1' cim alatt M. L. paptársunk nem is langyos, hanem forró vizzel ugyancsak mossa paptársait s a szennyes alatt keresi de nem találja a „lelkipásztori cliarismát," mert gyűjteményében a papok ellen nagyon sok elszomorító adatai vannak s mint mondja — „hiányzik bennük az ig

aZ^ lelkipásztori hivatás magasztosságának tudata

1' s ebben rejlik a züllés oka ! Mint ifjú, kezdő pap a múlt század (>Q-as éveinek végén én is ilyen sz. lelkesedéssel nem eg}

rszer mosogattam a paptársakat. Nagyon megbántam ! Evek multán ugyanis egészen más színben láttam a világot s midőn tapasztaltam, hogy a szédelgésnek indult korszellem ferdeségeiért, bűneiért, erkölcstelenségeiért s az egyházi élet hanyatlásáért széltére kezdették okolni s korholni a papokat, megdöbbenve kérdeztem : hát csakugyan, vagy hát csakis a. papok volnának mindannak okai ? S midőn utóbb szintén divattá lett, hogy egyházi nagy gyűléseinken a vezérlő világi férfiak rendszerint a cura pastoralisról tartanak csipős előadásokat a jámbor és türelmes papoknak, ismét megütődve kérdezém ? hát csakugyan a cura pastoralis hiánya miatt gyengül a vallásos-, lazul az erkölcsös és zűllik az egyházi élet ? Mi az a cura pastorális ? A pápista papnak felsöbbségi, isteni hatalom, melyet hivei fölött a plébánián, a sz, oltár előtt és a gyóntató székből korlátlanul gyakorol, — charizmája az ,,áldozdrság.'

1 A mi cura pastorálisunk lelki szolgálat, melyet a templomszelleme tisztátacsaládorétegét, — ban az ige hirdetésével, a templomon kivül jó példával, jó tanácscsal s a krisztusi szeretet gyakorlásával teljesitünk, — charizmánk az „evangyelium szelleme !'' Úgyde, hogy az evangyeliom áthassa, vezesse, emelje és minden lanságtól megóvja az egyeseket, a kat és a társadalom minden hogy az erényt a bűn, az erkölcsiséget a feslett ledérség a közéletben el ne fojtsa, — hogy nevelkedjék és erősbüljön Istennek országa a földön : erre a prot. pap charizmája — bár sokat tehet — önmagában még sem elégséges. Ezért emelte fel a protestantizmus az egyetemes papság magasztos elvét és kötelezettségét, ezért rendelte egyházi alkotmányunk az egyházak anyagi, szellemi és erkölcsi őreiül és vezetőiül az Áronok mellé a Mózeseket is. (Egyli. alk. 12., 58., GO—63 §.) Közös hát a sz. feladat, közös a charizma is : az ev. szelleme ! A prot. ifjú — persze a népből való, a szegénysorsű ; mert itt, ezen az urak által is legfönségesebbnek nevezett életpályán u. n. úri fiukat ne keress — a sovány prot. papi hivatal nem úri hivatás, nem úri charizma — idealizmussal sz. lelkesedéssel lép a papi pályára. Elvégezve négy évi nehéz theologiai kurzust, megtelve a papi hivatal magasztosságával. belép a parockiába, fellép a szószékre. A parókián szeretettel üdvözlik, a templomban kegyes buzgósággal hallgatják az ifjú papot ; tetszik, dicsérik — mert hát ,,új szita szegen függ." Úgyde a népesebb községekben, főként a városokban rövid idő multán tapasztalja a lelkes pap, hogy a nép előkelősége, az intel-