Evangélikus Egyház és Iskola 1904.
1904-03-17 / 11. szám
ligencia a templomból elmaradoz, mert hát szombat estve bál vagy családi muri volt, — s épen azért szombat estve, hogy a mulatók vasárnap délig jól kialudhassák magukat. Máskor meg vadászatokat, kirándulásokat kell rendezni, persze vasárnapon, mert ez szabad nap. A kir. és közigazgatási hivatalnok uraknak meg épenséggel nincs vasárnapi szünet s jó részők úgy tölti el a nyugdíjjogosultsághoz szükséges 30—40 esztendőt, hogy e nagy idő alatt alig néhányszor lépte át a sz. templomnak küszöbét. A testületek, egyletek, bizottságok, ülései is rendszerint vasárnap délelőttre, ép a templom idejére tétetnek. Az iparos tanoncoknak vasárnap az istentisztelet idején tanitják a kétszertkettőt, hogy ezek, népünknek ez a nagy osztálya, a legfogékonyabb korban 12—20 éves korig sőt továb is nem látja a templom belsejét stb. stb. S mi következik mindebből ? Egyháztalanság ! Főként, lia a nép fejei, vezetői az eg} 7házi és erkölcsi életnek mindörökké legfölségesebb iskolájában a templomi búzgolkodásban nem mutatnak vagy nem mutathatnak jó példát a népnek, a nép utóbb gondolkozni kezd és aggóskodva kérdezi : hát az uraknak nem épült a templom, vagy azok nak nincs szükségük papra, imára s az Isten sz. igéjének hallgatására ? Az egyházi nagy gyűléseken a prot. világi vezérférfiak gyönyörűen szpicselnek, olykor hazafias nagy szóllamokat is röpitnek világgá, sőt a papokat is kellőkép kitanitják kötelességeikre, de otthon (tisztelet a kivételnek) a legfönségesebb gyűlésteremben a templomban hónapokon át nem látják őket a hivek ! Urak! nem igy volt ez hajdanában! Mindenben még a templom látogatásában is vezetés, jó példa kell a népnek. Nem tanácsos az eccleziát magára hagyni a papra ! A köznépet, az egyház tagjait az élet gondjai, a községi, az állami és egyházi adók terhei erősen nyomják ; zúgolódik, békételenkedik, s ha a pap —- mert hát az egyházi alkotmány és gyűlések rendelkezéseinek végrehajtója a pap — az egyházban törvényes rendet tart s követel : a törvény és rendeletek végrehajtásának minden ódiuma a papra száll s a nép mindazért, ami az egyházi igazgatásban nem az ő inye szerint mehet, a papot okolja s ha másutt és mással nem lehet az egyházban s a pappal érezteti, hogy ő is valami, mert ő fizeti a papot így aztán az új szita lassanként — néhol pedig nagyhamar — leesik a szegről s a magára hagyatott pap charizmája a nép kolomposainak pfiff ikáján és raffineriáján hajótörrést szenved. Az ilyen beszéd sem ismeretlen a mai világban : ,,Páterkám ne vedd rossz néven, ha én a templomaba nem járok, télen veszélyesen hideg, nyáron nagyon meleg, de meg úgyis mind tudom én azt. a mit a papok a népnek prédikálnak." Bizony sok ilyennek szemére lehetne lobbantani : lám, lám ! a kenyér izét is tudod, ismered, de azét mindennap eszel belőle, — az úrasztalai sz. kenyérből pedig talán akkor ettél utoljára, mikor konfirmálva voltál. A nép elitje, intelligenciája a kaszinókban s a társas összejövetelekben elkeseredve panaszkodik a közerkölcsök sülyedése fölött s látván, hogy a világi törvény ereje gyenge védelem a gonoszságok ellen, könnyedén kiejti a nehéz vádat, hogy az egyházak {papok) nem nevelik eléggé erkölcsösnek a népet, de ök maguk a nép legszentebb erkölcsi nevelő intézetébe, a templomba jó példát mutatni nem járnak el. Hát a közéletben ? Egy városi úri ember erősen korholja, dorgálja vala a cselédvezető asszon} Tt, hogy miért szegődtetett az ő házához oly ledér női cselédet, a ki ügyes munkás ugyan, de erkölcstelen. A eselédvezető pedig felele, mondván: „mind olyan az uram, hol vegyek jobbat, ha az a vászoncseléd egy kicsit szemrevaló ... s ugyan kérem mikor igy panaszkodnak egymás között a fehér nép romlottsága fölött, nem nevetnek egymásnak szemébe az urak"'. Tableau ! Hát kérem ilyen s ezekhez hasonló állapotok szülik, tenyésztik a züllött viszonyokat ebben a mai szédelgő, élvhajhászó, anyagias világban. S mindezekért üssük a papot, mert
