Evangélikus Egyház és Iskola 1903.
Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Bereczky Sándor. Néhány szó a bibliai olvasókönyv kérdéséhez
"kitás nélkül, rövid idó alatt akarja kiadni e könyvet, adja ki mint Iskolai Bibliát, de kívánja meg a szerkesztőktől azt a módosítást, hogy szövegöknek egy harmadát hagyják el, jelezzék a margón a részeket és verseket és ne akarják könyvüket egyszersmind Bibliai Történetek kézi könyvévé is tenni. Azután hozzá tettem : Ua azonban a Luthertársaság igazi Bibliai Olvasókönyvet akar kiadni, akkor adja vissza a munkát a szerkesztőknek az•zal a megbízással, hogy a Károli-féle szöveg szem előtt tartásával munkájokat újra dolgozzák át és adják meg minden oldalon a szükséges magyarázatokat. Én ugyanis a bővebb magyarázatokban lát tam az Olvasókönyv főjellegét, mely azt az Iskolai Bibliától megkülönbözteti. E birálat miatt, mivel a sürgősséget úgy is emlegették, a társaság az Ön könyvét kiadhatta volna; hogy miért nem tette, azt a társaságtól kérdezze és ne okozzon engem, hogy miattam veszett kárba olaja és fáradsága. Jausz úr jónak látta, hogy a vitába fantervkészitő és tankönyvíró munkámat is belevonja. Itt is mindenbon vád és gyanúsítás szól belőle. Mi köze e munkásságomnak az Olvasókönyv elveihez? Mit szólna Jausz úr, ha én az Ön egyébtéri munkásságát a gyansúitás és kicsinylós hangján sorba venném? Hogy rosszakaratú vádjaival mennyire nincs igaza, azt ad oculos kimutatom* Igaz, készítettem mind az elemi, mind a középiskolai vallástanitásra vonatkozó terveket, de mindig felszólításra és megbízásból. Jausz úr szerint e tnunkánál az a szempont vezetett, hogy tan könyveim használhatók legyenek. Remélem, csak azokat a könyveimet gyanúsítják, melyek már a tanterv készítés előtt megvoltak, mert ép annyi középiskolai könyvet irtam és dolgoztam át a tanterv készítés után, mint előtte. Sem a tanterv miatt, sem egyéb okból nekem a vallástanárok értekezlete elleu semmi panaszom nincs ós nem is lehet. A mikor első összejövetelünkön középiskolai vallástanitási tervem főbb elveiről felolvasást tartottam, az értekezlet több módosítást kívánt, mikor ón arra nem vállalkoztam, az értekezlet Hetvónyi urat bízta meg, hogy javaslatai szerint tervet készítsen. A következő értekezleten azonban Hetvónyi úr a vita következtében tervét visszavonta s erre az értekezlet főkép Adorján úr javaslata szerint állapította meg a maga tervét, a mely az egyetemes közoktatási bizottság kebeléből kiküldött albizottság Vallásoktatási Tervének függelékében olvasható. Ez a terv kevés eltéréssel ugyanaz, mint a melyet ón javasoltam s mellette könyveimet épúgy lehet használni, mint az általam készített mellett. Már pedig Adorján urat még Jausz úr sem vádolhatja azzal, hogy irántam való rokonszenvből nékem különös szolgálatot akart tenni, sem hogy könyveim iránt valami nagy előszeretettel viseltetnék. De hát ilyen Jausz úrnak a történetírása. Jausz úrnak sok baja volt a könyveimmel^. Elmondhatom róluk: mea culpa, mea maxima culpa 1 Hát már Jausz úr szemét is sértik a könyveim? Jausz úr szememre veti, hogy először kinyomatom s csak azután terjesztem be őket a tanügyi bizottsághoz. De hisz ez a rendes útja a dolognak, én nem is mertem volna arra gondolni^ hogy kéziratot küldjek be approbálás végett. Hát ebben is érdem van? Ezt az eljárást ha jól tudom. csak az újabb időben hozták szokásba. Hogy könyveim jók-e, nem-e, azt nem ón ítélem meg r de a Bibliai Olvasókönyv szerkesztői sem, a kik a kákán is csomót keresnek, hogy munkámat kisebbíthessék. S miért foglalkozik Jausz úr könyveimmel? Mert a mikor a tanügyi bizottságnak javaslatot nyújtottam be Iskolai Bibliák szerkesztésére nézve, akkor nem az ő elveit terjesztettem be, hanem a magam lábán jártam és a mit jónak tartottam, azt ajánlottam? Szerkesztő társával együtt sokat emlegetik a felelősséget, hát lássák be, hogy csak a mit jónak látok, azért vállalhatok felelősséget, ha ki is teszem miatta magamat a gyanúsításoknak és alaptalan vádaknak. Tankönyvek ellen panasz mindig volt s mindig lesz lesz nálunk is, akkor is, ha Jausz úr számos évek tanulmányai alapján irja azokat. Könyveimet, semmiféle tantervtől sincs okom félteni, az egyetemes gyűlés eddig mindig a szabad verseny elvét követte az iskolai könyvekre nézve; nem gon~dolnám, hogy ez elvtől a jövőben is eltérne. Jausz úr kifogásolja azt az állításomat; hogy a Rajnai Provincia vallástanárainak 19-ik értekezletén a Brémai Iskolai Bibliát oly könyvnek tüntették fel, mint a mely minden jogos követelménynek megfelel s más aligha raulhatja felül. Jausz. úr erről azt irja, hogy én azt is megemlítem, a. mit Evers elhallgatott t. i., hogy az a könyv felülmúlhatatlan s hozzá teszi, hogy „igy szokott Bereczky úr történetet írni.* Nincs mit restelnem történetírásomon, inkább ón tehetnék kifogást Jausz. úr idézése ós czáfolása ellen. Én nem azt irtam r hogy a Brémai könyv felülmúlhatatlan, hanem,.
