Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Hajts Bálint. Értesítőink az 1902–3. tanévről

iftlni akar egyházi, akár nemzeti életünkben. Nem nagyok hive semmiféle sovinizmusnak. A nyelv külömbsége nem kell, hogy feltételezze a hazafiatlan indulatot. Külömböző nyelv mellett nagyon megférhet — épen evangelikus alapon — a jó hazafias érzület is. A hol ez hiányzik, ott fogyatékos az evangelium szelleme is. Református testvéreink óvi jelentése szerint különbség a mi ág. h. ev. és az ev. ref. hasonfoKÚ intézeteink között alig van. Áll ez egyházi, nem zeti és általános tudományos szempontból egyaránt. Legfeljeb a tanuló ifjúság vallás szerinti meg oszlása tünteti fel kedvezőbb világításban a ref. .gimnáziumokat, a mennyiben tanulóik közül arány talanúl nagyobb a református ifjak száma és igy viszonylagosan kisebb arányszámmal vaunak kép viselve a más felekezetekhez tartozó ifjak, mint általában evang középiskoláinkban. De mig egyrészt ez a külömbség lehet a sajátos helyi viszo uyok által természetszerűleg adott, addig más részt — szerény nézetem szerint — csak relativ «lőnyt rejt magában ; mert hiszen — feltéve, hogy valamely evangelikus protestáns tanintézetünket, annak tanári karát, belintézményeit s igy tanulóifjúságát is valóban azon evangelikus protestáns szellem is hatja át, a mely azokat létre szólította, fentartja, vagy fen artásukhoz legnagyobb részben hozzájárul: protestáns egyházunkra s igy magyar hazánkra csak előnyös lehet az, ha más felekezetekhez tartozó tanulók is sűrűen keresik fel ezen iskoláinkat. Egyébként, minthogy e megfigyelés 4sak a fent emiitett két ref intézeti értesitón alapszik, — nem vonatkozhatik általában az összes ref. iskolákra. A szász gimnáziumok kivételével valamennyi közép és főiskolánk kivétel nélkül és kifogástalauúl felelt meg hazafiúi feladatának. A magyar nemzeti eszme hordozói és hivatott apostolai volta t iskoláink, bennük természetesen első sorban tanáraink a mult iskolai évben is, úgy hogy nem egy helyen nemzeti szempontból megbecsül hetetlen fontos missiót teljesítettek. — Nincs egyetlen intézetünk — az említett szászokén kivül — a mely ellen nemzeti szempontból kifogás emelhető volna. A hazafias nevelés, nemzeti szellem és eszme figyelmen kivül hagyásával tanintézeteinket tehát -egyáltalán nem lehet vádolni; nemcsak, hanem mint a magyar nemzet dicső múltjának, legszen tebb jogainak és reményeinek őrzői és hordozói joggal első helyet követelnek maguknak a hasonoélú állami intézetek sorában. Nemzeti szempontból a legjobb képet nyújtják iskoláink ós hogy ezt konstatálhatjuk — bizo nyára nagy örömünkre szól. Teljes volna a mi örömünk, ha ugyanezt mondhatnók annak megítélésénél, hogy vájjon evangelikus intézeteink az evangelikus egyházi élet, a magyar protestáns szellem fejlesztése ós ápolása körül hasonló buzgó fáradságot ós tevékenységet fejtettek-e ki ? Részemről — nem panasz vagy vádképen mondom ós tisztelem másnak más meggyőződését — ez utóbbi szempontból nem tartom a képet olyannak, hogy fényoldalai mellett, árnyoldalai h ue volnának. Egy ilyen árnyoldalnak tartom azt, hogy iskoláink összbenyomása olvan, mintha azok nem is felekezeti, hinein állami intézetek volnának. Miként már a mult óvbeu hasonló alkalomkor, (1902. óvi 44 szám) úgy most is különösen kót dologra alapítom ezen megjegyzéseimet : an egyik a felsőbb osztályokban a magyar Írásbeli dolgozatok jegyzéke, a másik a különféle könyvtárak gyarapításáról szóló kimutatás Bár a múlthoz képest ezen a téren általában figyelembe veendő haladást vélek megállapíthatni, mégis sok még e téren a kívánni való. Nem mintha gimnáziumainkban — különösen az emiitett két pontnál, akár az általános valláserkölcsi, akár a specialis evangelikus protestáns szempont egészen figyelmen kivül hagyatott volna I Ilyen intézetünk egy sincs 1 Kifogásolandónak tartom a/t, hogv ez utóbbi szempont nem részesült mindenütt a kellő figyelemben, úgy, a mint az joggal várható egy elsó sorban evangelikus felekezeti intézettől. Mert nekünk evangélikusoknak soha sem szabad felednünk, és nem szabad feledniök elsó sorban tanintézeteink fenntartó *ós kormányzó tes tületeinek, tanárainak hogy „iskoláink első sorban evang. egyházunk szolgálatára hivatvák; ós csak mert evangeíiumi egyházunk mint ilyen mindenkor azo nositotta feladatait és céljait a nemzeti állam igaz művelődési feladata i— ós céljaival is — csak annyiban intézeteink egyszersmind magyar nemzeti intézmények is." Szerintem ez a főszempont kell hogy vezessen bennünkot evang. tanintézeteink működésének megítélésénél. Ezen nem változtatott az ú. n. államsegély sem A mint hogy intézeteink nem voltak soha állami iskolák, úgy nem teszi olyanokká az államsegély sem, a melyet elvárni és követelni — nekünk jogunk és a melyet megadni az államnak [kötelessége. Még ha az államsegély — a mint az jogos kívánságunk — fokozottabb mértékben is megadatik intézeteinknek, az állam velünk szemben csak évszázados adósságot törleszt és iskoláink akkor is csak evan gelikus tanintézeteknek kell hogy maradjanak. Ez az elv I Ezt az elvet tagadjuk meg ós vele együtt megtagadjuk egyházunk múltját, nemes tradícióit, hitbuzgó őseinket és önmagunkat és lemondunk evang. egyházunk ós benne iskoláink jövőjéről, ha kishitüen, kétségbeesve másoknak tekintjük iskoláinkat, mint evangelikus felekezeti iskoláknak.